Alig egy órával korábban ébredve 23 százalékkal csökkenthető a súlyos depresszió kockázata – olvasható az Amerikai Orvosi Társaság JAMA Psychiatry folyóiratában publikált tanulmányban.
Ilyen egyszerű volna az út a boldogabb lét és a mentális egészség felé?
A Coloradói Egyetem, valamint a Massachusettsi Műegyetem és a Harvard kutatói által 840 ezer emberen végzett vizsgálat azt mutatja, hogy a kronotípus – amely az ember hajlandósága arra, hogy egy adott időpontban aludjon – befolyásolja a depresszió kialakulását. A kutatók vizsgálata arra világít rá, hogy valójában kevés változtatás is elegendő lehet a kockázat csökkentéséhez. Egy ideje tudjuk, hogy összefüggés van az alvás időzítése és a hangulat között, de eddig kérdéses volt, mennyivel korábban érdemes az embernek felkelnie ahhoz, hogy annak valódi haszna, kimutatható eredménye legyen – mondta Céline Vetter, a Coloradói Egyetem integratív fiziológiai adjunktusa, a kutatás vezető szerzője.
A vizsgálat alapján már alig egy óra is számít. Csak nem mindegy, milyen irányban. Az utóbbi időszakban az emberek nagy része a pandémia következtében otthonról dolgozott és tanult. Azaz megspórolta a munkába menet idejét. A megváltozott élethelyzet új bioritmust eredményezhetett, a reggeli kelés eltolódott. Hiszen ki ne örülne annak, hogy egy órával többet alhat? Ha tudjuk azonban, hogy mindennek a lelki egészségünkre nézve ára van, talán máshogy állunk hozzá.

Fotó: MTVA/Bizományosi: Oláh Tibor
Korábbi megfigyelési tanulmányok már azt is kimutatták, hogy az éjszakai baglyok kétszer akkora eséllyel szenvednek depresszióban, mint a pacsirta típusú koránkelők, függetlenül attól, hogy mennyi ideig alszanak. Mivel azonban a hangulati rendellenességek maguk is megzavarhatják az alvási szokásokat, a kutatók nehezen tudták megfejteni, melyik eredményezte a másikat. Tehát a tyúk volt előbb, vagy a tojás? Másrészről Céline Vetter azt a kérdést is felvetette, mit jelent egyáltalán a korán kelés. Van, akinek a hajnali öt órai ébredés a természetes, másnak reggel nyolckor is nehézkes. A válasz részben a génjeinkben keresendő.