Egyes szavakat, kifejezéseket csak az irodalom őrzött meg számunkra. Ma még szinte minden magyar ember tudja, hogy mi a grund – holott a szót nemigen használjuk, de mélyen belénk véste Molnár Ferenc A Pál utcai fiúkban. A grund német eredetű szó, amely beépítetlen, üres telket jelent. Ma azt mondanánk rá: foghíjtelek. A Pál utcai fiúk színhelye, a grund fatelepként szolgált, de gyakran ott játszottak a környékbeli fiatalok is. Ebből a világból maradt fenn a grundfoci kifejezés.
Ugyancsak minden magyar ember ismeri a gittegyletet, holott ez a sajátos közösség-összetartó eljárás valószínűleg csak a regényben létezett. A Pál utcaiak egyik csapata hősies kitartással őrzi a gittet (más néven kittet), amely az ablaküveg rögzítésének ma már ritkábban használatos anyaga. A gittet az egylet tagjai szájról szájra adták és rágták, hogy nedves maradjon. Ennek nyomán máig élő kifejezés: rágja a gittet vagy gittrágás, amely arra utal, hogy valaki jelentéktelen vagy haszontalan cselekvést végez. A gittegylet manapság gúnyos kifejezése az olyan társaságnak, amelynek tevékenysége nem terjed túl tagjainak érdeklődésén. A Pál utcai fiúkban azonban halálosan komoly köteléket jelentett. A gittegylet megmagyarázása a regény egyik sarkalatos pontja: „Rácz tanár úr rágyújtott egy szivarra, s a füstöt a levegőbe fújta. – Hát menjünk szép sorjában – mondta. – Először is mondd meg nekem, mi az a gitt? – Felelet helyett Weisz kivett a zsebéből egy hatalmas gittet, és letette az asztalra. Egy ideig nézte, aztán olyan halkan, hogy alig lehetett hallani, kijelentette: – Ez a gitt. – És mi ez? – kérdezte a tanár. – Ez egy olyan pép, amivel az üvegesek az üveget beragasztják a fába. Az üveges bekeni oda, és az ember a körmével kikaparja az ablakból. – És ezt te kapartad ki? – Nem, kérem. Ez az egyleti gitt.”
Aligha tudná ma bárki is, hogy mi a reskontó, ha nem volna lényegi kérdés Móricz Zsigmond Légy jó mindhalálig című regényében.
A reskontó olasz eredetű szó: nyugta, a lottócédula korábbi neve, az a szelvény, amely a fogadónál marad. „Misi halálosan megrémült, mert nem találta a reskontót.” A szót ma már nem használjuk, de a regény kapcsán ismerjük.
Vajon ismernénk-e a svihák szót, ha Mikszáth Kálmánnál nem fordulna elő? A svihák – szlovák jövevényszó – eredetileg piperkőcöt jelentett, majd ebből továbbfejlődve a léha, megbízhatatlan, mindenféle szélhámosságra kész emberre mondták. „A politikai svihák rosszabb a kígyónál” – írja Mikszáth.
Fennmaradhatott volna-e az a kifejezés, hogy „vérnősző barom”, ha nem szerepelne Arany János Hamlet-fordításában? Azt mondja a szellem: „Az, a parázna, vérnősző barom; / Ki bűvös ésszel, csáb ajándokokkal / (Ó, átkos ész, ajándék, melyek így / Szédítni bírtok!) megnyeré gyalázatos / Kéjére színleg feddhetlen királyném / Kedvét.” A szellem, Hamlet atyja Hamlet tulajdon fivérét, Claudiust, az uralkodó királyt nevezi vérnősző baromnak. A vérnősző azt jelenti: vérfertőző. Claudius fivére halála után bátyja özvegyét veszi el (ez mai fogalmaink szerint egyébként nem minősülne vérfertőzésnek). A vér itt nem az ereinkben keringő folyadékra, hanem a rokonságra utal. Föltehetőleg a nő szóból származó nőszik ige pedig a nősül (házasodik), illetve a nővel hál, közösül jelentést hordozhatja. Nőszül formában Aranynál másutt is előfordul: Csaba nőszül. Illetve Jókai Mórnál is szerepel, A kőszívű ember fiaiban: „Más meggyászolta férjét, újra nőszült, míg megtudta, hogy férje még él.” De erre aligha emlékszünk, sem a nőszik, sem a nőszül nem is maradt fenn, csak a „vérnősző barom” formában él elrejtve, magát a kifejezést sértésként máig hallani.
Borítókép: A Pál utcai fiúk szoborcsoport részlete a VIII. kerületi Práter utcai Szent Benedek Iskola előtt. Szanyi Péter szobrászművész alkotását Molnár Ferenc könyve megjelenésének századik évfordulóján, 2007-ben avatták fel (Fotó: MTVA/Róka László)
