Egyes szavakat, kifejezéseket csak az irodalom őrzött meg számunkra. Ma még szinte minden magyar ember tudja, hogy mi a grund – holott a szót nemigen használjuk, de mélyen belénk véste Molnár Ferenc A Pál utcai fiúkban. A grund német eredetű szó, amely beépítetlen, üres telket jelent. Ma azt mondanánk rá: foghíjtelek. A Pál utcai fiúk színhelye, a grund fatelepként szolgált, de gyakran ott játszottak a környékbeli fiatalok is. Ebből a világból maradt fenn a grundfoci kifejezés.
Ugyancsak minden magyar ember ismeri a gittegyletet, holott ez a sajátos közösség-összetartó eljárás valószínűleg csak a regényben létezett. A Pál utcaiak egyik csapata hősies kitartással őrzi a gittet (más néven kittet), amely az ablaküveg rögzítésének ma már ritkábban használatos anyaga. A gittet az egylet tagjai szájról szájra adták és rágták, hogy nedves maradjon. Ennek nyomán máig élő kifejezés: rágja a gittet vagy gittrágás, amely arra utal, hogy valaki jelentéktelen vagy haszontalan cselekvést végez. A gittegylet manapság gúnyos kifejezése az olyan társaságnak, amelynek tevékenysége nem terjed túl tagjainak érdeklődésén. A Pál utcai fiúkban azonban halálosan komoly köteléket jelentett. A gittegylet megmagyarázása a regény egyik sarkalatos pontja: „Rácz tanár úr rágyújtott egy szivarra, s a füstöt a levegőbe fújta. – Hát menjünk szép sorjában – mondta. – Először is mondd meg nekem, mi az a gitt? – Felelet helyett Weisz kivett a zsebéből egy hatalmas gittet, és letette az asztalra. Egy ideig nézte, aztán olyan halkan, hogy alig lehetett hallani, kijelentette: – Ez a gitt. – És mi ez? – kérdezte a tanár. – Ez egy olyan pép, amivel az üvegesek az üveget beragasztják a fába. Az üveges bekeni oda, és az ember a körmével kikaparja az ablakból. – És ezt te kapartad ki? – Nem, kérem. Ez az egyleti gitt.”
Aligha tudná ma bárki is, hogy mi a reskontó, ha nem volna lényegi kérdés Móricz Zsigmond Légy jó mindhalálig című regényében.
A reskontó olasz eredetű szó: nyugta, a lottócédula korábbi neve, az a szelvény, amely a fogadónál marad. „Misi halálosan megrémült, mert nem találta a reskontót.” A szót ma már nem használjuk, de a regény kapcsán ismerjük.
