– Kivételes megtiszteltetésben volt része: református nagydíjat vehetett át az Ökumenikus imahét záróalkalmán, a Debreceni Református Nagytemplomban. Hogyan értékeli az elismerést?
– Számomra ez a legkülönösebb kitüntetés, hiszen a magyar közbeszédben Debrecent a kálvinista Rómának tartják, amelynek központja a református nagytemplom. Amikor itt kitüntetnek egy római katolikus papot, az lehet, hogy pozitív értelemben a vég kezdete?
– A kitüntetés odaítélésében nagy szerepe volt annak, hogy 1989-ben útjára indította a Szegedi Nemzetközi Biblikus Konferenciát. Mit várt ettől a kezdeményezéstől?
– A szándékom az volt, hogy ültessük egy asztalhoz a Szentírás azon kutatóit, akik akadémiai szinten foglalkoznak a szent szövegekkel, és el tudják fogadni, hogy a Biblia a régi irodalom része, a keresztény egyházak alapkönyve, de azt is, hogy ugyanolyan irodalmi és filológiai eszközökkel szükséges kutatni, mint a többi antik művet. Jóllehet mi nemcsak az emberi szerző üzenetét keressük benne, hanem az istenit is.
– A protestánsok nyitottak voltak az elképzelésre?
– Az igazság az, hogy a protestánsok nyitottabbak voltak, mint a katolikusok. A kezdeményezés első időszakában nem okozott nagy örömet a katolikusoknak, mivel protestáns kutatókat is meghívtam, akiket szakmailag tiszteltem és tisztelek most is. Szerencse, hogy Gál Ferenc, a Pázmány Péter Katolikus egyetem egykori rektora is eljött az első konferenciára, majd bekapcsolódott Jakubinyi György gyulafehérvári érsek, aki szentírástudománnyal foglalkozott korábban. Ez megnyugtatta a katolikus aggódókat, akiknek be kellett látniuk, hogy konfesszionálisan és tudományos szempontból is jó ügy születik. De jelen volt évekig Joachim Gnilka, a Pápai Biblikus Bizottság tagja is, aki a münsteri egyetemen gyakran vizsgáztatott együtt Joseph Ratzinger bíborossal, a későbbi XVI. Benedek pápával. Az ő jelenléte eloszlatott minden katolikus félelmet.
– Milyen eredményeket hozott a dialógus?
– A kollégák hamarosan rájöttek, hogy a közös szövegben nagyon sok egyéb közös elemet tudnak felfedezni. Amikor Ulrich Lutz professzor, az Újszövetség-kutatók Társaságának elnöke is megjelent a konferencián, megerősödtek a nemzetközi kapcsolataink, számos német, angol és olasz vendégünk lett, de a Kárpát-medencéből, Kolozsvárról, Pozsonyból, Temesvárról és a határon belüli felsőoktatási intézményekről is szép számmal érkeztek előadók, érdeklődők. Mérföldkőnek a 2014. év számított. Ekkor én lettem a házigazdája az Újszövetség-kutatók Társasága szegedi világkonferenciájának. Az öt kontinensről több mint háromszáz professzor jelent meg az értekezleten, amelyet Balog Zoltán, az emberi erőforrások akkori minisztere nyitott meg. Az volt az érdekes, hogy a távolról jött professzorok 99,9 százaléka sosem járt Magyarországon. Azt hitték, fura ázsiai viszonyok uralkodnak nálunk. Egy évvel korábban, a New York-i konferencián afelől érdeklődtek, adottak-e Magyarországon az összejövetel politikai feltételei és a megfelelő szállodai feltételek. Kicsit dühös lettem. Winston Churchillt idézve mondtam nekik: nézzék, uraim, két hét a politikában nagyon hosszú idő, bármi történhet. Volt, aki megértette, és kuncogott. Több éven át a legjobbként emlegették az akkori összejövetelt. Ez alapozta meg a Szegedi Nemzetközi Biblikus Konferencia nemzetközi hírét. Azóta idegen nyelven adjuk ki a köteteinket, amelyeket csaknem hetven egyetemre juttatunk el, ezzel is emelve a hazai professzorok tudományos presztízsét is, hiszen egy blokkban közvetítjük a magyar teológiai know-how-t.
– Napjainkban mi választja el egymástól a keresztény felekezeteket?
– Az én megközelítésemben sosem az volt a fontos, ami elválaszt bennünket, hanem az, ami összeköt. A szisztematikus teológusok, akiket dogmatikusoknak neveznek a katolikus egyházban, konfessziókhoz, deklarációkhoz kötődnek, ezeket próbálják patikamérlegre téve egyensúlyozni. A biblikusoknál más a helyzet. Nekünk van egy könyvünk, a Biblia, amely valójában egy szakkönyv, egy nagyon régi szent könyv, amelynek elemzését a Magyarországon dolgozó professzorok más-más egyetemeken tanulták. Annak, hogy bibliakutatással idehaza különféle konfessziók foglalkoznak, az az előnye, hogy a kálvinisták a svájci, a cambridge-i és az oxfordi kutatás eredményeit tudják bemutatni, a németek a tübingeni és a koppenhágai terepen járatosak, az ortodoxok a leningrádiakat, a görögkatolikusok és a görögök a szaloniki egyetemen tanultakat osztják meg velünk. Mi ezeket a tudományos koncepciókat, egymástól eltérő kultúrtrendek értelmezési módszereit ütköztetjük konferenciánkon. Nincs ideálisabb hely erre Magyarországnál, ahol jelen van az összes keresztény felekezet. Az első rendezvény óta felnőtt a biblikusok új nemzedéke, amelynek képviselői természetesnek tartják, hogy ők a szakmai tudásukat mérik össze Szegeden, nem a konfessziójukat. Ez egy mindenki számára használható tudományos dialógus, a professzorok egymás írásait olvassák, idézik. Néhányan már mondogatják, hogy ez a szegedi módszer, a szegedi bibliakutató iskola.
Borítókép: Benyik György (Fotó: Délmagyarország/Karnok Csaba)
