De mégis a jobboldali jelöltek akaratlanul is szerepet játszhatnak a választás végkimenetelében. A 2022-es kampányban először fordult elő, hogy jelentős helyet birtokol három jobboldali pályázó. Persze, ha egyesítenék befolyásukat, és kiválasztanának egyet maguk közül, akit támogatnának, nagy valószínűséggel megnyernék a választást. De ettől olyan messze vannak, mint Makó Jeruzsálemtől. A finnyás Pécresse, akit „szoknyás Macronnak” is neveznek, soha nem állna össze két „szélsőjobboldalival”. Zemmour olyan rasszista hangnemben támadja a bevándorlókat, az iszlámhívőket, hogy az még Le Pennek is sok. Amikor a publicista megjelent a politikai palettán, valóban rengetegen osztották a véleményét, mert végre valaki kendőzetlenül beszélt ezekről a súlyos problémákról, de azóta sem tudta felfrissíteni „szélsőséges” mondandóját.
Most egyszer csak Marine a hárompárti jobboldal közepén találta magát. Ott van Pécresse, a már túl langyos mérsékelt, Le Pen, az eltökélt szuverenista és Zemmour, a szélsőjobb nézeteit hangoztató. Először fordult elő, hogy Le Pennek immár nem az a fő gondja, hogy megharcoljon a létéért, hanem egyre elfogadottabbá válik. Ám sokak szemében az apja, Jean-Marie Le Pen „örökségétől”, míg él, nem szabadul. Erről szól majd az április 24-én rendezendő második elnökválasztási forduló, amely megmutatja azt, hogy mennyire hitelesen sikerült „ördögteleníteni” a nevében is megújuló pártját. A második fordulóban a három jobboldali jelöltből egy lesz. Marine Le Pen abban bízik, hogy ő lesz az, aki számíthat a jobboldali választóktól jövő „hasznos szavazatokra”. Érzi azt, ha az elnökválasztási küzdelemben második lesz, akkor valószínűleg véget ér politikai karrierje. Többször már nem futhat neki, ezért most belead mindent, járja az országot, személyesen találkozik a választókkal, legyen az bármilyen kis kampányrendezvény.
Még Macron környezetében is feltűnt ez a nagy lendület, amelyet Le Pen vett, sokan elkezdtek aggódni amiatt, mi van, ha tényleg megtalálja a kapcsolatot az egyszerű emberekkel. Jöttek a jelentések, amelyek a második fordulóban csupán 2,5 százalékos eredményt mutatnak az elnök javára. Ez pedig három héttel a második forduló előtt megfordítható. Ők is elkezdtek kételkedni abban a kampánystratégiában, amelyet Macron választott. Talán túl biztosra megy, az önteltség megbocsáthatatlan hiba a választási időszakban. Úgy döntött, hogy egyetlen hatalmas nagygyűléssel megoldja az első forduló előtti kampányfeladatait. Múlt szombaton megrendezték a Défense Arénában vagy harmincezer tomboló rajongóval. Olyan amerikásra sikeredett ez a rendezvény, egyeseket a Super Bowl, az amerikai foci döntőjére emlékeztette. Az elnök két és fél órás beszédében megjelölte a fő ellenséget, a jobb- és baloldali szélsőségeseket. Úgy gondolta, ha itt az alkalom, ő mindenről szól.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!