Falfehér

Megint tavasz: rügyet bontanak a fák, végre vége a kabátos időnek, és itt a világvége-szorongás.

Megint tavasz: rügyet bontanak a fák, végre vége a kabátos időnek, és itt a világvége-szorongás. Rendszerint a Föld napja, azaz április 22-e környékén jönnek ki a különféle kutatások eredményei és az elmaradhatatlan, ijesztő előrejelzések arról, hogy hamarosan #mindmeghalunk és már semmi remény. 

Tavasz vége felé derül ki, hogy elhasználtuk az egész évre szánt energiát, ilyenkor indul még intenzívebb olvadásnak a sarki jég, és már várható az elmúlt évben kipusztult fajok listája is. Nagy levegő. 

Egyes számú hír: az Egyesült Királyság nemzeti meteorológiai szolgálatának legújabb becslése szerint már 48 százalék az esélye annak, hogy 2026-ra átlépjük a globális felmelegedés egyik legfontosabb küszöbét, azaz a felmelegedés 1,5 Celsius-fok fölé emelkedik az iparosodás előtti állapothoz képest.

Minden bizonnyal legalább egyszer megdől majd az éves melegrekord 2026-ig, és noha az elmúlt hét évben sikerült egy Celsius-fok környékén maradni, Covid-járvány ide vagy oda, 2020 rekordmeleg év volt, a folyamat eredménye pedig nem csupán néhány forróbb nyári nap és kevesebb eső tavasszal, de drasztikus hőhullámokat, pusztító erdőtüzeket is okoz, és egyre több szélsőséget az időjárásban. 

Kettes számú hír: tavaly 11,1 millió hektár trópusi esőerdő, ezen belül 3,75 millió hektárnyi érintetlen őserdő pusztult el a világon, azaz a tendencia nem változott az előző évek gyakorlatához képest. Hármas számú hír: 2022-ben a Nagy-korallzátonyon vizsgált zátonyok 91 százaléka érintett a korallok kifehéredésében. 2016 óta ez a negyedik tömeges ilyen esemény, 1998 óta pedig a hatodik az egyre melegebb vízben élő Nagy-korallzátonyon. 

Korallfehéredésnek azt a jelenséget nevezzük, melynek során a korall szöveteiben lévő szimbiotikus egysejtű algák, a zooxanthellák stressz hatására kilökődnek, vagy a bennük lévő fotoszintetikus pigmentek száma csökken. Ez egy tetszhalott állapot, és néhány hét vagy hónap alatt teljesen felépülhetnek, amennyiben a stressz­hatás nem túl súlyos és nem áll fenn hosszabb ideig, ám ha szöveteikbe nem épülnek vissza az algák, menthetetlenek.

A legnagyobb gond ezekkel az információkkal az, hogy befogadhatatlanok. Mert hát mi a frászt lehet tenni mondjuk egy budapesti lakásból azért a napi két focipályányi zöldért? Esetleg felhívjuk Facebookon az ismerőseink figyelmét, vagy születésnapunkra adományozó akciót indítunk? 

Vegánok leszünk, és lemondunk minden nem helyi zöldségről és gyümölcsről is, hogy ne csupán hencegni lehessen újdonsült felvilágosultságunkkal, hanem valóban érjen is valamit? Utóbbi hallatán az avokádó- és japánalgalap-rajongó vegánok minden bizonnyal olyan falfehérré válnának, mint a beteg korallok, de nyilvánvalóan nem is lehet az átlagembernek felróni minden ballépést.

Generációk és politikai vezetők döntéseinek sora vezetett a mai állapothoz, és olyannyira elkényelmesedtünk a kis világunkban mindig másokra mutogatva, hogy még abból is hír lehet 2022 tavaszán, hogy az Ukrajnában dúló háború delfinpusztuláshoz vezethet a Fekete-tenger partjainál.

Aztán olvassuk, hogy nincs minden veszve, hiszen kutatók fogtak egy természetben előforduló műanyagfaló enzimet, és némileg felturbózták! Hátra lehet kicsit dőlni, épp jókor jött az isteni közbeavatkozás, mint egy hollywoodi szuperhősfilmben most, hogy a mikroműanyag már emberi vérbe is bekerült: az enzim ugyanis az eddig megszokott évek helyett képes lehet akár 24 óra alatt lebontani a polietilén-tereftalátot, közismertebb nevén PET-et. 

A világ 141 vezetője a múlt év végén kötelezettséget vállalt arra, hogy visszafordítja az erdőpusztulást 2030-ig, és csökkenti a szén-dioxid-kibocsájtást már nehéz követni, meddig, de a lényeg, hogy ne kelljen kapkodni. Elgondolkodtató, hogy már megint ki sietett a segítségünkre a bajban. Naná, hogy a természet.

Borítókép: Illusztráció (Fotó: Pexels)