Alkotó hallgatók

Az informatikai képzés egyik hazai fellegvárában, az ELTE Informatikai Karán nyílt meg hétfőn az ország első mesterséges intelligencia ipari tanszéke. Horváth Zoltán dékán szerint a vállalatoknak az oktatásba integrálása emelheti a világ élvonalába a hazai egyetemeket.

Fotó: Teknős Miklós

– Milyen tulajdonságok hiánya miatt versenyképtelen még a mesterséges intelligencia?
– Az ember oktatási tapasztalata nem mindenben formalizálható. Az elkötelezettség, a tanár-diák kapcsolat nem programozható. Eötvös Loránd szavait idézve egy egyetem akkor jó, ha a hallgatókat bevonja az alkotás folyamatába. 

Ebben alkotóként részt venni, megtanulni, hogyan hozhatok újat létre, ez a tantárgyi struktúrát messze meghaladó tudásátadás. Az oktató tudásának közvetítése a személyes jelenléttel a leghatékonyabb. Az egymásra hangolódás olyan miliőt teremt, amelyre nem alkalmas a mesterséges intelligencia. Ismét mondom, ez a kapcsolat hosszú-hosszú ideig nem váltható ki szoftverekkel.
– Napjainkban az informatikai tudás az egyik legpiacképesebb. Hogyan tartja meg oktatóit a kar?
– Az egyetem rengeteg kisebb-nagyobb mértékű lehetőséget kínál a cégeknek. Projektlaborjaink által az elmúlt másfél évtizedben olyan oktatási és kutatási formát alakítottunk ki, amelybe minden évben száznál több hallgatót vonunk be. 

Megtanulnak csapatban dolgozni, olyan tudást hoznak létre, amely korábban a világon sehol sem létezett. Visszajelzés is érkezik, hogy az ő szellemi termékük jól használható. Jobbnál jobb hallgatók választanak bennünket, akik motiválják az oktatókat is. A folyamatos szellemi pezsgés olyan szakmai környezet, amely az egyetemi kollégák számára is kihívás. Ők ezért maradnak itt. 

A vállalati együttműködési programokat a cégek anyagilag is támogatják. Az egyetemi hallgatók kutatási ösztöndíjat, az oktatók pedig olyan versenyképes fizetést kapnak, amely megakadályozza, hogy elcsábítsák őket.
– Az új tanszék létrehozását a járműiparban érdekelt Bosch segítette. Csak olyan témákat kutathatnak, amely a multinacionális cég tevékenységi körébe esik, vagy szélesebb a paletta?
– A közvetlen konkurenciával nem működünk együtt, de minden más irányban nyitottak vagyunk a közös kutatásra, fejlesztésre. Az itteni tudást felkínáljuk másoknak is, illetve máshonnan érkező kutatás-fejlesztési felkéréseket is befogadunk. 

A kar másik, adattudománnyal foglalkozó vállalati tanszékét a Deutsche Telekom berlini központja hozta létre. Kompetencia-központunk három céggel működik együtt. Ezek egyike a képalkotó berendezéseket gyártó magyar Mediso, amelynek eszközeiben ott van az ELTE-s tudás. Több partnerünk a szoftvertechnológiai laboratóriumunkhoz kötődik. Az Ericsson partnerlaborjaiban száznál több hallgatónk dolgozik. 

Mindegyik megbízó nagyon komoly alkalmazott kutatási eredményt vár el. Olyan megoldásokat, amelyekre addig nem létezett módszer. Az egyetem sokkal kisebb kockázattal vág bele egy probléma megoldásába. Ami, ha sikerül – elvégre az a profilunk, hogy ilyeneket megoldjunk –, az eredmények konferenciákon, illetve a legjobb szakmai folyóiratokban jelennek meg. Pontosan ez az, amit egy egyetem adhat a világ élvonalába igyekvő vagy ott megragadni szándékozó vállalatnak.

– Mondana példát sikeres megoldásra?
– Szoftverkarbantartó eszközünket az előbb említett informatikai céggel közösen hoztuk létre. Ezt nem csak a megbízó használja, a közjó részeként szabadon letölthető. Ezt alkalmazza a Google, a Mozilla, a Huawei. Láttuk kínai betűkre cserélve az eredeti feliratokat. 

Folyamatosan kapjuk a kedvező visszajelzéseket. El tudja képzelni, mekkora öröm és motiváció ez egy egyetemista vagy egy frissen végzett informatikus számára, hogy szellemi termékét a világ legnagyobb informatikai cégei használják?
– Nyolc évvel ezelőtt még felhördülést váltott ki az ötlet, hogy beengedjék a cégeket az egyetemre. Mi változott, hogy ma már tárt karokkal várják az érdeklődőket?
– Közel másfél évszázados az a gondolat, hogy alapvető a kutatás és az oktatás egysége. Az 1970-es évektől fogva Leuven, Helsinki, Cambridge és más intézmények továbblépve felismerték, hogy nemcsak a kutatás és az oktatás egysége a lényeges, hanem a kutatási eredmények vállalati hasznosítása is alapvető, hogy a társadalmi és gazdasági igényekre egyaránt választ adjunk. 

Mi is megértettük, hogy a magas színvonalú kutatást, fejlesztést és innovációt éppen a vállalati együttműködések alapozzák meg. Ezek tették még versenyképesebbé a vezető nyugati kutatóegyetemeket, például egyik partnerünket, a finn Aalto Egyetemet is. Ha nem követjük ezt a modellt, végérvényesen lemaradunk. Negyven évet próbálunk behozni. Hosszú, kemény, megfeszített munkával faraghatunk a hátrányunkból. Sőt akár behozhatjuk az élenjárókat.

Borítókép: Horváth Zoltán (Fotó: Teknős Miklós)