– Gyakran fogad látogatókat?
– Alakult a szakmából egy baráti kör, amelynek tagjaival rendszeresen találkozunk. Eljönnek, beszélgetünk, emlékezünk a régi szép időkre. Nem olyan idősek, mint én, mert én egy kicsit korábban startoltam.
– Mikor voltak a régi szép idők?
– Amikor még éltek fantasztikus képességű színházi és filmemberek, akiktől rengeteget lehetett tanulni. Mi kiváló iparosokkal dolgoztunk együtt. Hajdanán a filmgyár számára a Jelmezkölcsönző Vállalat – amelyet isten elleni vétek volt megszüntetni – készítette a kosztümöket. Négy műhelyük volt: a fantasztikus női és férfiműhely, ahol több tucat ember dolgozott szabászokkal, főszabásszal, művezetővel, valamint a kalapos- és a cipészműhely. Mindenki jól járt. A filmgyár olcsóbban kapta meg a jelmezeket, amelyek a forgatás után a kölcsönző tulajdonába kerültek. Az elmúlt évtizedekben sorra szűntek meg a műhelyek, kihaltak a mesterek, és nincs, aki folytassa a szakmájukat.
– Mi mindenhez kell értenie egy jelmeztervezőnek?
– A textilekhez, a színek hatásához, irodalomhoz, kortörténethez, művészettörténethez, a szabás-varrás históriájához. Emberismerettel és jó rajzkészséggel kell rendelkeznie, valamint alaposan ismernie kell a kosztümtörténetet, a különböző korok ruháit.
– A Műegyetem építészmérnöki karára vették fel 1950-ben. Miért nem fejezte be?
– El se kezdtem. Rájöttem, hogy nem akarok életem végéig típusházakat tervezni. Festeni, rajzolni tanultam, és rengeteg könyvet olvastam. Elvégeztem egy műszakirajz-tanfolyamot, és bekerültem a filmgyárba. Szendrő Ferenc hívott az Irodalmi Színpadra, később Szinetár Miklós a Petőfi Színházba, ahonnan Várkonyi Zoltán igazgató ötünket átvett a Vígszínházba. Sok érdekes és kivételes emberrel dolgoztam együtt. Latinovits, Páger, Sulyok Mária, Darvas Iván játszottak ott. Ruttkai Évával nagyon jóban voltunk. Ő bármilyen stílusú ruhát tudott viselni. Várkonyi felkért a nagy filmjeinek, a Kárpáthy Zoltán, az Egy magyar nábob és az Egri csillagok jelmezeinek tervezésére. Mindig azt mondom, hogy neki köszönhetem a filmkarrieremet. A közös munka a legjobb ajánlólevél lett számomra a szakmában.