A magyar munkanélküliségi ráta (4,5 százalék) európai uniós összevetésben is alacsonynak számít, ami az elmúlt évek jelentős eredménye. A Központi Statisztikai Hivatal (KSH) azonban ezen belül is mér különböző mutatókat. A tartósan munkanélküliek olyan speciális csoportot alkotnak, akik legalább 12 hónapja keresnek aktívan állást, míg a nagyon tartósan munkanélküliek legalább 24 hónapja. A mutató a tartósan, illetve a nagyon tartósan munkanélküli személyek gazdaságilag aktív (a foglalkoztatott és munkanélküli) népességen belüli arányát jelzi.
Ha a legfrissebb, 2025. július–szeptemberi időszakot nézzük, akkor azt látjuk, hogy a munkakeresés átlagos időtartama 11,2 hónap volt, a munkanélküliek 45,6 százalék három hónapnál rövidebb ideje keresett állást, miközben 29,3 százalékuk már legalább egy éve nem talált munkát. Ez nem számít rossz eredménynek, de érdemes visszatekinteni, hogy honnan indultunk. Érdemes azonban tudni, hogy 2021. január 1-jétől a gyed, gyes mellett dolgozókon túl azok a – korábban inaktívnak vagy munkanélkülinek számító – személyek is foglalkoztatottnak minősülnek, akik a gyermekgondozási ellátás igénybevétele előtt dolgoztak utoljára, a távollét idején pénzbeli juttatásban részesülnek, és az ellátás igénybevételét követően visszatérhetnek korábbi munkahelyükre. A jogszabály bevezetése miatt törés van az érintett idősorokban, így közvetlenül 1998–2008 és 2009–2023 adatai hasonlíthatók össze. A módszertani változás eredményeként a nők foglalkoztatási mutatói jelentős mértékben módosultak.
Munkanélküliség: mélyről indultunk
A KSH elemzése rámutat arra, hogy a rendszerváltást követően, a piacgazdaságra történő áttérés időszakában tömegek váltak munkanélkülivé. Egy részük ugyan aktív álláskeresőként megjelent a munkaerőpiacon, de a kedvezőtlen gazdasági helyzet nem tette lehetővé számukra az elhelyezkedést. Sokuk esetében ez egy-két évnél is hosszabb időszakot jelentett: ők a tartósan és a nagyon tartósan munkanélküliek. A tartós munkanélküliségi ráta a 15–74 évesek körében 1996-ig nőtt (5,2 százalék), majd 2003-ig fokozatosan 2,4 százalékra mérséklődött. Ezt követően lassú növekedésnek indult, 2008-ban pedig 3,6 százalék volt a mutató értéke. A válság újabb löketet adott ennek a kedvezőtlen jelenségnek: nemcsak a munkanélküliek száma emelkedett gyorsan, hanem jelentősen hosszabbodott az álláskereséssel töltött idő is; aminek eredményeként a tartós munkanélküliségi ráta 2010-re 5,3 százalékra emelkedett.
Ezután folyamatosan mérséklődött a kedvező munkaerőpiaci folyamatokkal, fokozódó munkaerő-kereslettel összefüggésben, 2019-ben az elmúlt két évtizedben mért legalacsonyabb szintre, 1,1 százalékra csökkent, és 2020-ban sem változott.
A koronavírus-járvány miatt bevezetett korlátozások eredményeként megnőtt a rövid ideje munkát keresők aránya, hiszen a tavaszi hónapokban munkájukat elvesztők álláskeresőkként jelentek meg a munkaerőpiacon. Ennek hatására az év folyamán mérséklődött a tartós munkanélküliek aránya. A csökkenő tendencia 2021-ben megfordult, hiszen akik előző évben elveszítették munkájukat, és egy éven belül nem találtak állást, azok már tartós munkanélküliként jelentek meg. A 2021-es 1,3 százalékos ráta 2022-re 1,2 százalékra esett vissza, majd 2023-ban kismértékben 1,4 százalékra nőtt. Abban az évben a munkanélküliek 34 százaléka a keresett állást egy éve vagy annál régebben, amely az előző évhez képest 0,5 százalékpontos növekedést jelent.
