A nemzetgyűlés ünnepi ülésen áldoz azoknak a képviselőknek és országgyűlési tisztségviselőknek az emléke előtt, akik életüket vesztették a világháborúban vagy a forradalmak viharában – tudósít róla Az Est november elsején. Mint írják: „Ma leplezték le az Országház miniszteri folyosóján azt a két emlékművet, amelyek közül az egyik gróf Tisza István és Návay Lajos, a másik pedig a hősi halált halt képviselők és országgyűlési alkalmazottak emlékét örökíti meg. Az ünnepség impozáns és méltó keretek között folyt le, azonban nem minden zavaró momentum nélkül. A pártok szokásos képviselőházi padsorai ugyanis a mai napra nem teltek meg és a padsorok körének különösen két szelete maradt üresen.” A szocialisták azzal indokolják távolmaradásukat, hogy az évekkel azelőtt meggyilkolt Somogyi Béla és Bacsó Béla újságírók sírjára állítólag nem helyezhettek koszorút a temetőben. A fajvédők szintén nem jelennek meg a T. Házban.
Az ünnepségre egyetlenegy fajvédő lépviselő sem jött el. Ők azonban nem is indokolták távolmaradásukat. Úgy látszik, nemcsak az élő pártokkal és politikusokkal van differenciájuk, hanem a halottakkal is.
Az ünnepélyen felvonulnak a politikai élet régi szereplői, valamint küldöttséggel képviseltetik magjukat „mindazok az ezredek, amelyek kötelékébe a táblákon megerősített hősi halottak tartoztak. Ugyancsak küldöttség képviseli gróf Tisza István debreceni huszárezredét. A karzatok egyébként is meglehetően népesek. A férfiak mind fekete ruhában, sőt a hölgyek nagy része is ünnepi feketében jelent meg.
A miniszteri folyosó, amelynek falába az emlékműveket illesztették, teljes ünnepi díszben áll. A ragyogó lépcsők alatt, örökzöld növények között, nemzeti színű zászlók, drapériák takarják az emlékműveket. Oldalukon díszruhás huszárok állanak.” Az egyik fajvédő politikus mégis megjelenik váratlanul a házelnök ünnepi beszéde alatt. „Eckhardt Tibor csak Szcitovszky beszédének végén jött a terembe s kínos feltűnést keltett, hogy mikor mindenki sötét ruhába öltözött, Eckhardt szürke ruhában lépett az ülésterembe.”
Szcitovszky Béla beszédében hangsúlyozza: „Nincs nemzet a világon, amely annyira rá volna utalva hősei és vértanúi emlékének kultuszára, mint a magyar.” Az 1918. október 31-én a forradalmi puccs első napján, saját otthonában, a Károlyi Mihály által felbiztatott terroristák által meggyilkolt volt miniszterelnökről és házelnökről, gróf Tisza Istvánról úgy nyilatkozik: „Az ő holttestén épülhetett csak fel a bolsevizmus.” A kommün alatt, 1919. április 26-án bestiális módon, a kiskunfélegyházi pályaudvaron meggyilkolt, majd az árokba dobott másik egykori házelnökről, Eötvös József unokájáról, Návay Lajosról úgy emlékezik meg: „annyi rög sem jutott számára a hazai földből, ami a még ki sem hűlt mártír tetemét egészen eltakarhatta volna.”



















