Simcha Dan Rothman: Rendkívüli amit Orbán Viktor tett

– Az első kérdésem nyilvánvaló lesz: mit gondol a Sarm es-Sejk-i békeszerződésről? Mit gondolnak az izraeliek erről a békeszerződésről? Látszik a megkönnyebbülés jele, vagy van még mit tenni? 

– Természetesen mindannyian Izraelben, – és azt hiszem, világszerte is – megkönnyebbültünk, amikor láttuk a túszok visszatérését. Nagyon örömteli esemény volt. Egyúttal azonban nem szabad elfelejtenünk, hogy ennek szörnyű ára van. Nem tudom, hogy megakadályozhattuk volna vagy sem. Nagyon bonyolult ez a helyzet. De 250 gyilkos, terrorista szabadon bocsátása, valamint ennek az erkölcsi egyenlőségnek a megteremtése világszerte aggasztó. Azok, akik nem látják teljesen a helyzetet, azt gondolhatják: Rendben, Izraelnek is megvannak a saját túszai, és a Hamásznak is megvannak a saját túszai. Olyan, mintha ez egy üzlet lenne. Mi adunk nekik, ők adnak nekünk. A Hamász így akarja beállítani. De nézzük csak meg kik az izraeli túszok? Az izraeli túszok olyan emberek, akik a Nova fesztiválon buliztak, táncoltak. Emberek, sőt, néhányan közülük gyerekek, láttuk, hogy ők a túszok. Kik az ő „túszaik”? Nem túszok, hanem bűnözők, terroristák, akiket több tíz, néha több száz ember meggyilkolásáért ítéltek el. A terroristák szabadon bocsátását ünneplik. Mi az ártatlan emberek szabadon bocsátását ünnepeljük, akiket a Hamász egy kegyetlen támadás során fogott el. És ezért az egyezségért, bármennyire is örülünk a túszok hazaérkezésének, szörnyű ár a terroristák szabadon bocsátása, hiszen ők már a következő mészárlást tervezik. A helyzet pedig, amellyel most szembesülünk, nagyon bonyolult, mert a Hamász egyértelműen nem tartja be az egyezségnek ezt a részét. Néhány halott túszt a mai napig nem adtak vissza. A Hamász nem adja fel a fegyverkezést. Gáza nincs demilitarizálva, és a Hamász pedig újjáépíti a hatalmát. Izraelnek cselekvési szabadsággal kell rendelkeznie a Hamász felszámolásához, mert ha a Hamász ismét megerősödik, akkor az október 7-i támadáshoz hasonló események várnak ránk újra. Ezért vegyesek az érzelmeink ezzel a megállapodással kapcsolatban.  

– Ön is a Kneszet tagja, hogyan foglalná össze ezt a két évet politikai szempontból. A színfalak mögött voltak küzdelmek, nehéz döntéseket kellett hozni? Hogyan látja ezt? 

– A háború két évében a legégetőbb politikai kérdések közül néhányat félretettünk a háború miatt, de más kérdések a felszínre kerültek. A hadseregbe való besorozás kérdése például, amely korábban kevésbé volt feszült a háború előtt, most feszültté vált, mert sokan azt kérdezik, hogyan lehet, hogy nekem a hadseregbe kell menni, másnak pedig nem. Az ehhez hasonló különböző kérdések miatt feszültségek voltak, de azt hiszem, eseményeket arra használtuk fel, hogy a Kneszetben való egységgel üzenjünk a világnak. A háború alatt két kulcsfontosságú határozatot fogadtunk el a Kneszetben, én is, mint az Erec Izrael Képviselőcsoport egyik vezetője. Az egyik nemet mondott egy palesztin államra, amelyet 80 Kneszet-tag támogatott, és emellett igent mondtunk a Júdea és Szamária feletti szuverenitásra is, ezt szintén 80 Kneszet-tag támogatta. Az izraeli Kneszet kétharmada. Szinte semmilyen ellenállás nem volt, mert a háború világossá tette Izrael teljes közvéleménye számára, hogy nem lehet engedni a terrornak, nem adhatjuk át a hazánkat terroristáknak, hogy megvessék a lábukat egy újabb október 7-i támadáshoz. Tehát ma Izraelben a közvélemény túlnyomó többsége megérti, miről beszélt a politikai oldalam évekig. Ez egy lehetőség volt, egy szomorú lehetőség, hogy elmondjam a világnak ezt a valóságot, mert világszerte az embereknek tudniuk kell, hogy ha valaki a palesztin állam mellett van Júdeában és Szamáriában – amit egyesek tévesen Ciszjordániának neveznek –, akkor az izraeli közvélemény kétharmada ellen van. Ez már nem politikai kérdés Izraelben. Mindenki szavazott a múlt héten. Míg J. D. Vance, az Egyesült Államok alelnöke Izraelben tartózkodott, az összes ellenzéki párt szinte egyhangúlag a szuverenitás mellett szavazott. 

– Orbán Viktor magyar miniszterelnök is részt vett a Sarm es-Sejk-i békecsúcson. Ön szerint hogyan változtathatja meg a jövőben Magyarország és Izrael közötti kapcsolat az európai perspektívát, amely antiszemitizmusba süllyed, ahogy azt sokan megjegyezték ezen az eseményen is? 

– Azt hiszem, Orbán miniszterelnök úr egyfajta világítótorony ebben a tekintetben. Rendkívüli amit tett azért, hogy Magyarország erősen ellenálljon a dzsihadista iszlamista hatalmaknak, amelyek eluralkodnak Európán, és azzal az antiszemitizmussal szemben is, amely még megmaradt a kontinensen. Még mindig megvannak a régi antiszemitizmus maradványai Európában, amelyek ötvöződnek az iszlámból és a vörös–zöld szövetségből érkező új antiszemitizmussal, amely együttműködés a nyugati civilizáció értékei és a zsidó–keresztény értékek ellen irányul. Szóval azt hiszem, Orbán miniszterelnök úr hatékony módszereket mutatott a világnak a probléma kezelésére, és remélem, hogy sok európai ország tanulni fog ebből a példából, mert amivel szemben állnak, az nemcsak Izraelt veszélyezteti, hanem Európát is. Ha Európa nem tudja megállítani ezt a folyamatot, az a bukásához vezethet. Lépéseket kell tenniük. És Orbán miniszterelnök úr nagyszerű példa erre. 

Rendkívül fontos a kapcsolat Izrael, Netanjahu miniszterelnök, valamint Orbán miniszterelnök, Trump elnök és a világ más vezetői között, akik megértik ezt. Sok-sok éven át a nemzetközi baloldal tanult egymástól, a jobboldaliak pedig azt kérdezték: Mi folyik itt? A konzervatívok nem tudták, mit tegyenek. Hatalmas mennyiségű nemzetközi erővel néztek szembe, amelyek megpróbálták megtörni őket, és egyedül voltak. Ha a konzervatívok szerte a világon megtanulják, hogyan kell együttműködni és tanulni egymástól, könnyebb lesz ellenállni ezeknek a nemzetközi hatalmaknak, amelyek megpróbálják lerombolni a konzervativizmust. 

Borítókép: Simcha Dan Rothman (Fotó: AFP)