Huszárcsíny szilvapálinkával

Betlér (Betliar), 2017. május 18. A Bebek család által a 15. században alapított, majd a gróf Andrássy család birtokába került és általuk többször átépíttetett betléri kastély, valamint gondozott angol parkjának részlete a felvidéki településen. Az épület a legutóbbi felújítását követõen elnyerte az Europa Nostra-díjat 1994-ben. MTVA/Bizományosi: Jászai Csaba *************************** Kedves Felhasználó! Ez a fotó nem a Duna Médiaszolgáltató Zrt./MTI által készített és kiadott fényképfelvétel, így harmadik személy által támasztott bárminemû különösen szerzõi jogi, szomszédos jogi és személyiségi jogi igényért a fotó készítõje közvetlenül maga áll helyt, az MTVA felelõssége e körben kizárt. Fotó: Jászai Csaba

A Nádasdy-huszárok különös történetei a 18. századból kötetcím méltán felkelti az olvasó kíváncsiságát, különösen akkor, ha kedveli a kalandos elbeszéléseket. Harald Skala és Réfi Attila kétnyelvű (magyar–szlovák) munkáját mégsem a különös, sokkal inkább a tipikus jelzővel illetném. Jellegzetes közép-európai történet következik, amelyből a szerencse sem hiányozhat.

Helyszín:

az egyetlen olyan főúri rezidencia Szlovákiában, amelynek megmaradt az eredeti berendezése.

A betléri Andrássy-kastélyban 35 tiszti portré is látható, és a kollekciót hat, csatajelenetet ábrázoló festmény egészíti ki. Korszak: a XVIII. század dereka, amikor az ezredtulajdonosok körében divatba jött, hogy a tisztek portréit kiállítják a főhadiszállásokon. Ez a szokás viszonylag rövid ideig tartott, és a XX. században a képgalériák többsége meg is semmisült. Magyarországon alig néhány huszárportré vészelte át az idők viharát, Szlovákiában a betléri Andrássy-kastély gyűjteményéhez hasonló galéria látható Szentantalon, a Koháry-kastélyban és Vöröskő várában is. Csehországban járva szintén több gyűjteménnyel találkozhatunk, Ausztriában az Esterházy család tulajdonában lévő fraknói várban őriznek tiszti portrékat.

Amikor Harald Skala cseh történész először meglátta a betléri galériát, a katonák nevén kívül csak egyetlen adat állt rendelkezésére: Nádasdy-huszárokról van szó. A festmények keletkezési idejére, az 1760-as évekre az ezred vörös-kék színösszeállítású új egyenruhája enged következtetni. Skala átnézte az ezred mustrajegyzékeit – a személyi állományra vonatkozó adatok rendszeres időközönkénti összeírásait –, így a kutatásai nyomán a nevek mellé rövid életrajzok is kerülhettek a kötetbe. Az adatokat Réfi Attila egészítette ki, illetve pontosította, és sikerült a huszárportrék keletkezésének idejét is leszűkíteni az 1763–64-es esztendőre. A festmények alkotója ismeretlen. Skala feltételezése szerint nem lehetett különösebben kvalitásos művész, mert a portrékat egy kaptafára készítette – egyedül gróf Nádasdy Ferenc képe lóg ki a sorból, amely minden bizonnyal gyakorlott kezű festő munkája –, a kötet legfőbb erejét mégis az egységes színek és a sokatmondó tekintetek adják.

A császári-királyi hadsereg lovassága a festmények készítésekor 18 ezrednyi vértes lovasból (nehézlovasság), 12 dragonyos- és két svalizsérezredből (könnyű fegyverzetű lovas), valamint 17 huszárezredből állt.

A huszárságot a könnyűlovassághoz sorolták, tagjait kizárólag a Magyar Királyság területéről toborozták.

A császári-királyi ezredek nevüket a mindenkori tulajdonosuk után kapták 1768-ig. A későbbi 9. számú huszárezred tulajdonosa gróf Nádasdy Ferenc volt, aki 1741-től haláláig, 1783-ig töltötte be ezt a posztot, és 42 évig tartó szolgálata alatt az ezrede szinte folyamatosan háborúzott.

Éppen Braunau környékén 1743 májusában. Itt történt meg Forintos Gábor ezredkáplánnal az a komikus eset, amely igazi huszárcsínynek bizonyult.

A páter csupán szolgája kíséretében lovagolt az erdőn át, amikor az ellenség egy tagja, gróf Preysing bukkant föl szembe velük. A káplán rászegezte pisztolytáskáját a bajor ezredesre, és felszólította, hogy adja meg magát. Az ezredes engedelmeskedett. Pedig Forintosnak nem pisztoly, hanem egy üveg szilvapálinka volt a táskájában! A bátor pap egyébként a szintén a Nádasdy-huszároknál szolgálatot teljesítő Forintos Mihály kapitány testvére volt, ezredlelkészként Birinyi Ferenc atya követte, aki 1773-ig, 46 éves koráig szolgált, akkor a katonasággal együtt a lelkészi hivatást is otthagyta. Ha megházasodott, élete hátralevő részében bizonyára tréfás háriádákkal szórakoztatta háza népét.

(Harald Skala–Réfi Attila: A Nádasdy-huszárok különös történetei a 18. századból. Közzétette: Reicher Péter. Nemzeti Portrétár, Budapest, 2021, 126 oldal. Ármegjelölés nélkül)

Borítókép: A Bebek család által a 15. században alapított, majd a gróf Andrássy család birtokába került és általuk többször átépíttetett betléri kastély. Az épület a legutóbbi felújítását követően elnyerte az Europa Nostra-díjat 1994-ben. (Fotó: MTVA/Jászai Csaba)