A tárlat a legidősebb művésszel, Melcher Mihállyal kezdődik, akit jobban ismernek New Yorkban és Japánban, mint Szentendrén és Budapesten. A kiállítással a kurátor nemcsak a mester, hanem tehetséges pályatársai művészetére is szeretné felhívni a figyelmet. Melcher Mihály Hommage a Deim Pál című alkotását mutatja be.
Ő még azok közé a művészek közé tartozik, akik jártak a szentendrei festőművészhez, szakmai beszélgetéseket folytattak vele, meghallgatták a véleményét. Az alkotás kék figurája Deim Pál emblematikus motívumát, a bábut jeleníti meg, színe a transzcendenciára utal. Mellette a folyamatosan növekedő oszlop az ég felé törekvést jelképezi.
A Tojástörő című mű tele van humorral: az üvegből megalkotott szerkezet ugyanannyira törékeny, mint a tojás, amelynek a törésére készült. Minden üvegművész más technikával dolgozik. Melcher Összefonódás című műve formába olvasztással, ahogy ő fogalmaz, „zömítéssel” készült.
Smetana Ágnes igazi szentendrei művész.
A Bükkös-patak mentén született, itt nőtt fel, ide költözött vissza. Elsősorban a növényi formák, a változó vegetáció inspirálják. Hagyományos technikával, hutaüveggel dolgozik, amely során az 1300 fokon folyékonnyá váló üveget fúvással, kézi munkával, különféle eszközökkel alakítja megfelelő méretűvé. A Lájkolom című munkáját korábban már láthatta a közönség a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus kiállításán, de nem ebben a formában.
A szentendrei tárlatra a művész átértelmezte az installációt: a felfelé szálló tulipánok a tetszést jelző lájkokra utalnak. Sipos Balázs formába öntött üveggel dolgozik. Munkáinak alapvető vonása az anyag belsejének feltárása, láttatása. A Forró fürdő II. című alkotása egy kádban ülő nőt ábrázol. A plasztika valójában egy doboz, edény, amelynek teteje levehető, akár apróbb tárgyak is tárolhatók benne.
A művész díjplasztikával is foglalkozik, ő készítette a megújult Fonogram – Magyar Zenei Díjat, valamint az egykori Prima Primissima közönségdíjat.
László Kyra rogyasztással készíti alkotásait.
A tavaly készült Csöndszoba című művéhez elkészítette a formát homokból – jelen esetben kialakította a képen az ablakokat, a széket és a többi tárgyat –, majd ráhelyezett egy sík üveglapot, amely a hő hatására összerogyott, és felvette a homokban kialakított forma alakját. Ez a technika különösen alkalmas a művész saját élményei, belső monológjai kifejezésére. Képeit akár ablakba, ajtóba is be lehetne építeni, de autonóm műtárgyként is értelmezhetők.
A Képjel című mű is bizonyítja, hogy az elmúlt évtizedekben változások történtek az üvegművészetben: nemcsak használati tárgyak készültek, hanem autonóm értékű alkotások is születtek. Hegyvári Bernadett fúvott és öntött üvegtárgyakból csendéleteket hozott a „vacsoraasztalra”. Mindegyik kompozíciója más nézetben áll: az almás csendéletet felülről látjuk, a polcot oldalról, a csillárt alulnézetből.