A jelentős vételárhoz a milliárdos támogatókat is talált, a hírek szerint az Oracle alapítója, Larry Ellison egymilliárd dollárral, a SpaceX-be is beruházó Honeycomb Asset Management ötmillióval áll az üzlet mögött. Egyes hírek szerint a Twitter társalapítója, Jack Dorsey is a segítők között lehet.
Az üzleti kérdéseknél még nagyobb hullámokat vet a közösségi médiumok szabályozási kérdése és a szólásszabadság. A Twitter Magyarországon kevésbé elterjedt, ám Amerikában rendszeres bejelentések helyszíne. Egy korábbi felmérés szerint a tengerentúlon a Facebookot a kevésbé iskolázott, esetleg tinédzserréteg használja, míg a Twitteren egyetemisták és az ország fehérgallérosai osztják meg információikat, véleményüket.
A TikTok térnyerésével változott a helyzet, a tizenévesek egyre inkább a kínai videómegosztót részesítik előnyben, onnan tájékozódnak, de az idősebb Z generációsok, a millenniumiak és a későbbi korosztályok számára továbbra is a Twitter jelenti a fő információforrást.
A közösségi médiumok és a szólásszabadság kapcsán az elmúlt években egyre több vita éleződött ki, hiszen az internet új kapcsolatokon túl információterjesztésre is lehetőséget ad. Henry Jenkins amerikai médiatudós a „részvétel kultúrájának” nevezi a jelenséget, hogy a világ, amely egykor a médiából tájékozódott, mára tartalomgyártóvá lépett elő.
Ebben az összefüggésben az egyén szerepe felértékelődik, hiszen nincs meg az a fajta ellenőrzési mechanizmus, amely a hivatalos médiumok esetén megszokott. Bárki megoszthatja gondolatait az egész világgal, és akkor válhat a társadalom releváns részévé – a fiatalok által sokszor vágyott influencerré –, ha minél több dolgot minél gyorsabban oszt meg.
Ez utóbbi az újfajta civilizációs betegséggel, a FOMO-val (Fear of Missing Out) függ össze. A közösségi médiában megosztott tartalmakra adott pozitív visszajelzések ugyanis az adrenalin- és a szerotoninszint növekedése miatt függőségi helyzetet teremtenek. A megemelkedett boldogságszintet csak az egyre nagyobb zajt csapó hírek, fényképek és videók tudják biztosítani. Ez pedig az álhírek terjedését segíti elő.
A kommunikációelmélet jól ismeri a kapuőr kifejezést, amely az újságírók felelősségét írja le. Sokszor értelmezik önkényes szűrésként, a koncepció azonban eredetileg arról szól, hogy a szakemberek csak a valóságot írják le, méghozzá úgy, hogy pontosan tudják, milyen hatást váltanak ki, és vállalják érte a felelősséget. Ez utóbbi elem teljesen hiányzik a közösségi médiumokban megosztott tartalmak esetén.
Elon Musk a Twittert szeretné „de facto főtérré” alakítani, ahol bárki bármit mondhat anélkül, hogy a Twitter a közösségi irányelvek miatt letiltaná. Az elmúlt években éppen a közösségi médiumok hírszolgáltatásra gyakorolt negatív hatásai miatt minden platform egyre több korlátozó intézkedést vezetett be. A szűrés azonban sok esetben valóban túlnőtt a például kínzást vagy gyermekpornográfiát népszerűsítő biztosan tiltandó tartalmakon. Valóban előfordult, hogy álhírek címén sokkal inkább véleményválogatásról volt szó, semmint biztonsági intézkedésekről.
Musk ezen szeretne változtatni. Úgy nyilatkozott, hogy a szólásszabadságon ő azt érti, amit a jog engedélyez, és minden cenzúra ellen tiltakozik, amely a jogon túlmutat. Tehát ha az emberek kevesebb szólásszabadságot szeretnének, akkor „kérjék meg a kormányt, hogy hozzon erről jogszabályt”-.
