A Champs-Élysées sugárút átépítésekor kétsávosra szűkítik a közlekedést. Hidalgo, mint annyi „zöld” politikus, az autóellenesség bajnoka. Ma már Párizs meghatározó útszakaszain csak harminc kilométer/órás sebességgel lehet hajtani. Mindenhol előnyben részesíti a kerékpáros-közlekedést az autóforgalommal szemben, mondván, ez nagyon jó a környezetvédelemnek. Akkor miért romlik folyton Párizs levegője? – teszik fel a kérdést a különböző statisztikákat összevetők.
A világ egyik legszebb sugárútjának átépítése szükséges volt, valóban elkél itt több fa az aszfaltrengetegben. De nem úgy, hogy gyakorlatilag kizárják e fontos összekötő útról az autóforgalmat. Hiába hivatkoztak erre a különböző szervezetek, amelyek ellenezték a tervezetet. Végül a párizsi rendőrprefektúra tette helyre az ügyet, kijelentve, hogy az út szélességének meghatározása az állam jogköre. Tehát a felújításnak ehhez kell alkalmazkodnia. A XIX. század végén nem azért készültek Párizsban széles sugárutak, hogy azokon majd száz év múlva kényelmesen lehessen kocsikázni, hanem azért, hogy az esetleges lázongások letörésekor a haderő gyalogsága nagy számban fel tudjon vonulni. Ne biztosítsanak a zegzugos kis utcák kiváló terepet a lázongóknak. A párizsi kommün után voltunk. Azóta természetesen nem ez a lényeg, de például a Champs-Élysées-n rendszeresek a tüntetések, zavargások, az átjárható tér szűkítése további ragyogó lehetőséget biztosít. A szomszédságában található elnöki palota megközelítése sem elhanyagolható szempont. Egy nyilatkozatában Anne Hidalgo a következőképpen szólt erről: „Párizs történelme, az meg mi?”
A francia főváros közlekedése a Párizst körülölelő autópálya-gyűrű nélkül szinte elképzelhetetlen. Az egyik legújabb ötletként a fővárosi polgármesteri hivatal bezöldíti ezt is. 2030-ig hetvenezer fát fognak ültetni csupán az autópálya egy szakaszára. A körgyűrűt használók nyolcvan százaléka amúgy sem párizsi – áll egy városházi elemzésben. Ők nyilván kedvtelésből kocsikáznak a Párizst övező autópályán, pláne ilyen benzinárak mellett, semmi dolguk a fővárosban. Heves vitát váltott ki az Eiffel-torony mögötti Mars-mező tervezett átalakítása is. Mint mindenhol, itt is egészséges fák esnek áldozatul, helyettük a környezetvédelmet éltetve fűvel borított bazársort terveznek. De nem kíséri sok egyetértés a Versailles-i kapu mellett épülő 180 méter magas Triangle tornyot sem. A város történelmi pontjairól mindenhonnan látszik majd a magasba szökő irodaház. „Ami ott zajlik, az valóságos környezeti katasztrófa” – nyilatkozta egy kerületi képviselő, különösen a fairtásokra utalva. Ám a párizsi polgármester első helyettese azzal védekezett, hogy ott hetven fát fognak ültetni, úgyhogy nem éri veszteség a területet. Aztán itt vannak a városi erdők, amelyek kinőnek a földből: a Catalogne téren már sarjad egy japán kertész ötlete alapján telepített minierdő. A már kijelölt területeken azonban – például a párizsi Opera mögött – számtalan technikai problémával találkoznak, például sok a közmű, és nincs elég termőföld. Ezekkel akarja megváltoztatni Párizst, jobb, élhetőbb körülményeket teremtve az ott lakóknak. A tervrajzokon ezek az elképzelések jól mutatnak, ám közük sincs a mindennapi élethez. És a költségekről nem is beszéltünk. Azzal a megállapítással még támogatói zöme is egyetért, hogy Anne Hidalgo nem egy báró Haussmann.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!