Tömeghatás

Covid után magához térni látszik a turisztikai szektor. Már nemcsak belföldi, de külföldi turisták is bátran keresik fel a népszerű nyaralóhelyeket. Ismét előkerül a 2019 óta nem tapasztalt probléma: a túlturistásodás.

A világjárvány előtt minden nyáron feltűntek a Twitteren a lefényképezett „Turisták, haza!” falfeliratok. A túlturistásodás nem új jelenség, a kifejezés először 2012-ben jelent meg a közösségi médiában. A piackutató, marketing- és médiacég, a Skift 2016-ban már hivatalosan használta, de a nemzetközi sajtóban csak egy évvel később terjedt el, amikor Barcelona-, Velence- és Dubrovnik-szerte graffitik kezdték hirdetni, hogy a helyi lakosság mennyire nem kedveli az időszakos látogatókat.

Tény, hogy a hivatalos fogalom (amely lényegé­ben annyit takar, hogy adott időben, adott helyen a turisták számottevő többségben vannak a helyi lakossághoz képest, és számuk meghaladja a terület ellátóképességét) régóta létezik, de az előfordulás gyakorisága az elmúlt néhány évben exponenciálisan nőtt. Az okok között az Airbnb, a fapados repülőjáratok és a hajóutak terjedése, a filmek és sorozatok helyszínei, illetve a közösségi média áll. A fapados repülés és a hajóutak relatív olcsósága a speciális adószabályoknak és az üzemanyag típusának volt köszönhető, amely kedvező ára az utazási költségek viszonylagos olcsóságát eredményezte. Az olyan sorozatok, mint a Trónok harca milliókat vonzottak a forgatási helyszínekre, így az egyébként is népszerű Dubrovnik látogatottsága a sorozat nyolc évada alatt megsokszorozódott. A közösségi média népszerűségével megjelent az Insta-turizmus, amelynek köszönhetően verseny alakult ki az influenszerek, illetve a jövendő véleményvezérek között, hogy ki tud minél több híres látványosságról fotót közölni.

A turisztikai üzletágat korábban akkor tartották sikeresnek, ha folyamatos növekedést generált, ezért a döntéshozók nem fordítottak elég figyelmet a látogatások lakosságra gyakorolt hatására. A 2017-es botrányok nyomán kezdett változni a kép, és szakértők szerint 2022 fordulópont lehet, mivel az emberek hozzászoktak az elmúlt időszakban a korlátozásokhoz, így nem fognak tiltakozni az üzletek, éttermek képviselői vagy a szállásadók sem, ha a hatóságok erőteljesebben lépnek fel a túl sok turista ellen.

Legutóbb a kenyai Turizmus és Vadvilág Minisztérium tette közzé, hogy a 2025-ig szóló turisztikai fejlesztési terv részeként maximálják a nemzeti parkokba érkező látogatók számát. A legnépszerűbb Masai Mara 32 ezer, az Ambroseli 13 ezer és a Nairobi Nemzeti Park tízezer vendéget fogadhat havonta. A jegyek online rendszerben előre, névre szólóan foglalhatók. Nem átruházhatók, nem visszaválthatók, és adott lejárati dátummal rendelkeznek. A hatóságok így akarják megelőzni, hogy a nagy utazási cégek összegyűjtsék a jegyeket és továbbértékesítsék azokat.

A pandémia idején a kenyai nemzeti parkok látogatottsága több mint negyven százalékkal nőtt, és most a vírus alábbhagyásával a felmérések további emelkedést várnak. Ezért döntött a minisztérium a turistasapka bevezetése mellett. A kieső bevételt áremeléssel kívánják megoldani, ami további csökkenést hozhat az érdeklődők számában. Június és október között az alapjegyár hatszorosát kell majd fizetni Masai Marában, harminc százalékkal többet a korábbi árnál Ambroseliben, és százötven százalékkal többet a Nairobi Nemzeti Parkban. A minisztérium szerint a változtatásokkal nem fog csökkenni a bevétel, az állatvilágot viszont nem fenyegeti majd a rengeteg turista.

Hasonló intézkedéseket hoztak korábban más területeken is. A kelet-afrikai gorillatúrákat nyolc főben maximálták gorillacsaládonként, az árakat pedig ötszáz-hétszázötven dollárra emelték. Az Antarktiszon és a Galápagos-szigeteken csak a turistahajók bizonyos százaléka köthet ki adott időben, a dél-amerikai Inka ösvényen pedig naponta összesen kétszáz túrázó sétálhat. A jegyek így már hónapokra előre elfogynak. A legdrasztikusabb korlátozást a thai kormány vezette be, mikor Leonardo DiCaprio sikerfilmjének, A partnak helyszínét, a Maya-öblöt először négy hónapra, majd teljesen lezárták a turisták elől. Az intézkedés nyomán az öbölbe visszatértek az őshonos feketeúszójú szirticápák.

Az európai városok esetében Velencében, Barcelonában, Firenzében, Prágában és Amszterdamban hozták a legkomolyabb szabályozásokat. Az intézkedések különfélék, de a cél megegyezik: a látogatószám csökkentése. Velencében maximálták a városba érkező hajók és más turisták számát. Prágában az óvároson kívüli történelmi látnivalókat ajánlanak a városba érkezőknek Prágai séták címen. Amszterdamban betiltották a sörbicikliket. Firenzében igyekeznek kevésbé látgatott toszkán városokra irányítani a figyelmet.
Európában a környezettudatosság növelésével általában terjed a fenntartható turizmus. Ebbe beletartozik, hogy számos turista kevésbé zsúfolt időpontokban igyekszik híres helyekre ellátogatni, vagy ha csak a nyári hónapok állnak rendelkezésre például a gyerekek iskolai szünete okán, akkor inkább ritkábban ismert helyek lesznek az úti célok. Ezek az utazók inkább helyi kézműves termékeket vásárolnak, és megpróbálják nem zavarni a lakosságot látogatásuk idején. A spanyol Mezetáról például bájos történetek keringenek, hogy helyi látványosságnak is beillik egy-egy család, ha betéved egy alig ismert faluba. A gyerekek ingyenfagylaltot kapnak, és a fél falu összesereglik elbeszélgetni az idegenekkel. Ezek a történetek sokkal nagyobb élményt nyújtanak, mint egynek lenni a Barcelonában hering módjára összezsúfolódott turisták közül. Ezért is ajánlják Spanyolország-szakértők is az egész Ibériai-félsziget felfedezését.

A kérdés, hogy a világszerte elszabaduló infláció, az energiaválság, illetve a pandémia utóhatásai hogyan befolyásolják majd az utazási kedvet. Jelenleg az látszik, hogy minden áremelkedés ellenére pörög a turisztikai iparág, de elképzelhető, hogy hamarosan a növekvő árak meghozzák hatásukat, és már nem lesz szükség kormányzati beavatkozásra a turizmus csökkenése érdekében.

Féktávolság Velence a túlturistásodás posztervárosa. Az elmúlt ötven évben a város lakossága kétharmaddal csökkent, miközben a tengerjáró hajók egymillió utast szállítanak Velencébe minden évben. A pandémia előtti utolsó teljes évben, 2019-ben akkorára dagadt a tengerjárók okozta botrány, hogy a városvezetés az általuk szállított turisták ellen döntött. A hatalmas hajók nemcsak túl sok embert szállítottak, de a parti élővilágot is tönkretették. Velence és Róma mellett Firenze Olaszország harmadik leglátogatottabb városa, 14 millió turistát vonz minden évben. A Sienai Egyetem felmérése szerint a probléma, hogy bár a város 105 négyzetkilométer, az érdeklődés mindössze egy öt négyzetkilométeres területre korlátozódik. A kutatók elismerik, hogy nehéz a beidegződés megváltoztatása, mivel az Uffizi Galéria, a Ponte Vecchio és a többi történelmi emlék is ezen a területen található. Prága ügyesebb a figyelem kiterjesztésében. Az 1,4 millió lakosú város vezetésének sikerült meggyőznie a legtöbb idegenvezetőt, hogy ne csak a Károly-híd környékét mutassák meg csoportjaiknak. Szállodákon és utazási oldalakon hirdetik, hogy sokkal olcsóbb és hasonlóan szép történelmi emlékeket lehet találni kicsit messzebb a Hradzsintól vagy az óratoronytól is. A keleti blokkból érkező tömegeket még könnyebb vezetni, mivel a Csehország jelképévé vált Kisvakondot már nemcsak a belváros boltjaiban, hanem jóval olcsóbban a távolabbi célpontoknál is meg lehet vásárolni. Barcelona moratóriumot hirdetett a belvárosi szállásokra, így a látogatók kénytelenek a külsőbb kerületekben megszállni.

Borítókép: Illusztráció (Fotó: Flickr)