Mit kaptam az ötéves tervtől? – családtörténet alulnézetből

A családi krónika jóval korábban, az 1900-as évek elejéről indul Szabadkán, a szerző anyai nagyszüleinek megismerkedésével.

Álmomban a dédszüleim házában jártam. Szép, erőteljes, megnyugtató érzés volt, ahogyan képzeletemben összeállt az a háború előtti világ. Félálomban még egyszer végigjártam a polgári ízléssel berendezett szobákat, megérintettem csipkét és porcelánt, beszívtam a bútorok nehéz illatát. Ilyen volt?

Ezt pedig azért álmodtam, mert Maklári Vinkler Péter Az én első könyvem 1922–1966 című emlékiratát választottam esti olvasmányul.

A családi krónika jóval korábban, az 1900-as évek elejéről indul Szabadkán, a szerző anyai nagyszüleinek megismerkedésével. A nagypapa, dr. Vinkler Elemér 1922-ben már elismert ügyvéd, aki a szerb hatóságok zaklatása miatt családjával áttelepül Szegedre. Felesége, Békeffy­ Lenke cselekvő hitű katolikus asszony, unokáinak egyszerűen csak Amama.

A neve utáni dátum – (1891–1990) – előre sejteti: kiemelkedő szerepe lesz a későbbiekben, amikor menteni kell a menthetőt vagy megtartani az emberi normát. A nagyszülőkről és leszármazottaikról szóló történetek csupán emlékmorzsák, a szerző nem is akar többet, mást mondani, mint amit alulnézetből, gyermeki perspektívából láthatott a kedélyes hétköznapok vagy a XX. század válságos eseményei közepette. 

Az epizódok mégis összeállnak családtörténetté, központi motívum lesz a felelősség és az a fajta értelmiségi magatartás, amely megteremti a maga örömteli világát egy örömtelen korban és a választás lehetőségét a diktatúrában. A túlélés stratégiáit.

 

Maklári Vinkler Péternek pedig azért ez az „első könyve”, mert már kiadás előtt áll a folytatás, amely 1966-tól kíséri nyomon a család történetét Az én második könyvem címmel. A szerző publikációs listája egyébként igen hosszú, legutóbb A későn jövő ember – Várunk haza, édes Uram! címmel jelentette meg szülei 1944–1951 közötti levelezését. Ők sem jókedvükben leveleztek egymással, és a szerző élete is kész regény. Ifj. Maklári Klekner Péter néven született 1941-ben, szerető család vette körül, mégis örökbe fogadta őt a nagybátyja, dr. Vinkler Elemér gyógyszerész, vegyész, egyetemi magántanár 1959-ben. Így lett az X-es származású fiatalemberből értelmiségi család sarja, ám még ez sem volt elég az egyetemi felvételihez. Ahogy a kitűnő érettségi bizonyítvány sem. Vinkler Péter volt villanyszerelő-inas, raktári segédmunkás, aztán végre egyetemista is; ma vegyész, az MTA doktora, tudománymetriai eredményeiért a nemzetközi Price-díj tulajdonosa. Dóm Péter írói álnéven megjelent a Lázadás a zöld bolygón című tudományos-fantasztikus regénye, Dr. Indikátor nyomoz című 17 részes ismeretterjesztő rádiójáték-sorozata pedig kiérdemelte a Magyar Rádió nívódíját.

Történetei egyszerre személyesek és dokumentumértékűek. Az Agymosás című fejezetben közli például iskolai fogalmazását 1952-ből Mit kaptam az ötéves tervtől? címmel.

A szöveg szófukar és fegyelmezett: 

Én az ötéves tervtől sokmindent kaptam. Olcsó könyveket, úttörőházat, mehettem a helyi táborba. Ezeket kaptam kaptam az ötéves tervtől…

Gondtalan gyermeki írás? Épp csak megjött az édesapja lesoványodva, betegen a szovjet hadifogságból. A kötet anekdotikus elbeszélésmódját erősíti Koch Sándornak, a Szegedi Tudományegyetem tanárának esete, aki a jezsuita templomból kifelé jövet „véletlenül” találkozott az egyetemi párttitkárral. Az megrovón kérdezte: Professzor elvtárs tudós létére templomba jár? Hogyan tudja összeegyeztetni a vallást és a tudományt? Koch tanár úr szelíden válaszolt: Nézze, kedves titkár úr, én úgy vagyok ezzel, hogy tudom, amit tudok, és hiszem, amit hiszek.
(Maklári Vinkler Péter: Az én első könyvem 1922–1966. Magyar Napló, Budapest, 2022, 664 oldal. Ára: 3500 forint)

Borítókép: Illusztráció (Forrás: Fortepan/Reményi József)