Tatiana Frunze a moldovai szőnyegekről és az alkotói üzemmódkapcsolóról

Noha a kortárs moldáv képzőművészet a magyar közönség számára ismeretlen világ, egyik legünnepeltebb művészük, Tatiana Frunze saját bevallása szerint nagy rajongója a huszadik századi magyar festészetnek. Chisi­naui műtermében lelkesedéssel mutatja meg portréit, női aktjait, tájképeit.

2022. 10. 06. 9:36
20220615 Moldova Kisinyov Fotó: Mirkó István (MI) Magyar Nemzet képen: Tatiana Frunze festőművész Fotó: Mirkó István
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

– Mennyire vevő a gondolati mélységre az itteni közönség? Nem nagy a csábítás, hogy megélhetési okból könnyen eladható konzumképeket is alkosson?
– Amikor kezdő festőként úgy döntöttél, hogy a magas művészetben lesz tennivalód, az azt jelenti, hogy az életedet adtad át a művészetnek. Nem teheted meg azt, hogy a pénz kedvéért néha megpróbálsz valamilyen divathullámra felülni, hogy aztán visszatérj a magas művészethez, elvégre mégiscsak ez a belső igényed. Az alkotó emberen nincs ilyen üzemmódkapcsoló. Lelki átélés nélkül képtelen vagyok alkotni, ezért nekem a felszínes hamarmunka nem megy. A magam számára meghatározott minőségből nem tudok engedni.

– Vagyis meg lehet élni Moldovában festőművészként?
Chisinauban színvonalas a művészeti élet, egymást érik a kiállítások. A probléma inkább a művészek menedzselésével van. Kevés a galéria, ezért ha vége a kiállításnak, és a tárlaton nem jelentkezett vevő, akkor már csak abban bízhatunk, hogy a műteremből adunk el képet. Rá­adásul igen kis lészámú az értő, egyúttal fizetőképes közönség. A kollégák legtöbbje ezért tanítványokat vállal főállásban, és csak a szabadidejében fest, mert szükségük van stabil bevételre. Vagy van még egy lehetőség: jól kell házasodni…

– Önnél működött a B terv?
– Nem, nálam a C terv vált be. Addig küzdöttem, amíg nevet nem szereztem magamnak, és ennek köszönhetően már nincsenek képeladási gondjaim.

– Az orosz–ukrán háború szinte Moldova előszobájában zajlik, hiszen Odessza nagyon közel van. Mit érez ebből egy moldovai művész, aki még a szovjet uralom alatt született?
– Van a levegőben valami nyomasztó, emiatt a festészet is nehezebben megy. Bújtam az internetet, és egy idő után úgy éreztem, mintha szétrobbantaná a fejemet a sok hír és a sok kérdés, amely előbbiekből következik. Gondoltam arra, hogy megpróbálom megfesteni azt, amit érzek, de rájöttem, hogy nekem kell a távlat, ráadásul messze áll tőlem mindenféle politikai aktivizmus. Inkább elzártam magamtól a híreket, jobb nekem így. Az én munkám a fényről, Isten gyönyörű alkotásáról, a szépségről szól, nem a sátáni pusztításról. Hiszem, hogy a fény győzedelmeskedik a gonosz véráztatta árnyékvilága felett.

Borítókép: Tatiana Frunze (Fotó: Mirkó István)

 

Komment

Összesen 0 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.


Jelenleg nincsenek kommentek.

Szóljon hozzá!

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!

A téma legfrissebb hírei

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Magyar Nemzet Google News oldalán is!

Címoldalról ajánljuk

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.