Az elmúlt hetek hírei azt mutatják, a közösségi média válságban van, mintha zátonyra futott hajó végső küzdelmét látnánk élő egyenes adásban. Tény, hogy Mark Zuckerberg Facebook-utód Metája 2022. februártól novemberig piaci értékének több mint hetven százalékát vesztette el, 600 milliárd dollárt. Már a második negyedévben 36 százalékot zuhant a nyereség, és a trend azóta sem fordult meg. A TikTok „a fiatalok CNN-jeként” egyértelműen felszívja a tinédzsereket és a fiatal felnőtteket, egyrészt jobb algoritmussal rendelkezik, másrészt mivel a negyven éven felüliek számára kevéssé értelmezhető a vicces, rövid videókat tartalmazó közösségi oldal, a fiatalokat nem fenyegeti a veszély, hogy szüleikkel fussanak össze az online térben. Az Apple is változtatott, nem engedélyezi a Facebooknak, hogy követhesse a felhasználók iPhone-aktivitását alapértelmezett állapotban. A hirdetőknek alapvetően nem tett jót a pandémia, illetve az energiaválság, és a beállt felhasználói szokások miatt már nem éri meg akkora hirdetési költséggel jelen lenni a legnagyobb közösségi médiumban, mint korábban. (Hiába tagja a felhasználó egy csoportnak, ha nem elég aktív, illetve nem lehet új csoportba bevonni, ilyenkor csökken a közösségi médium bevétele, mert alacsonyabb a reklámokért fizetett összeg.) Így Mark Zuckerberg kénytelen volt bejelenteni, a Meta lassítja befektetései ütemezését, 11 ezer dolgozót küld el, a megmaradt csapatok költségvetése csökken, folynak az átszervezések, nem vesznek fel új munkatársakat – tehát a Meta kisebb lesz jövőre, mint 2022-ben. A cégvezető ennek okát a gazdasági válságban látja (ezt támaszthatja alá, hogy a Google vagy az Amazon sem szárnyal), mások szerint viszont inkább a teljes közösségi média válságjeleiről van szó.
Amikor húsz évvel ezelőtt a közösségi médiumok betörtek a köztudatba, a hangsúly az embereket összekötő lehetőségeken volt, ezért is nevezték ezeket közösségi hálónak. A Six Degrees még pszichológiai kísérletként indult 1997-ben. A Friendster 2002-ben jött létre, egy évvel később a MySpace és a LinkedIn, 2004-ben a Hi5 és a Facebook. Volt még a Google által üzemeltett Orkut, majd a Buzz és a Google+, illetve az AOL és az Amazon tulajdonában álló Bebo.
Egyik sem volt tökéletes (például, hogy valódi barátságok helyett virtuális kapcsolatokat építettek), de még mindig kevésbé voltak veszélyesek, mint a ma közösségi médiának nevezett jelenség.
Különösebb figyelmeztetés nélkül alakult át ugyanis az addig összeszedett ismerősi hálózat közönséggé, amely a felhasználók műsorszóró tevékenységét figyelte. Emberek milliói találták hirtelen magukat celebritások helyében. Az ember társas lényként szereti a hangját hallatni, így a véleményvezérlét az egyik legkeresettebb szakmává vált. Azonban minden tartalomközlésnek szabályai vannak. Újságíróknak évtizedek óta tanítják az úgynevezett kapuőr szerepet, vagyis, hogy az eléjük táruló információtömegből mit és hogyan szabad közölniük a nagyközönséggel. Ezt sokan cenzúrának vélik, ám az amatőr és a profi hírszolgáltatás közötti különbséget remekül példázta a London Bridge-nél történt terrortámadás, amikor a korábbi merényletekhez képest messze tárgyilagosabb tudósítások kerültek fel a Twitterre és a Facebookra, csak azért, mert Nagy-Britannia neves újságjai a környéken székelnek, így újságíróik gyorsan tudtak reagálni.
