Chrétien de Troyes XII. század végén írott verses regényét, a Perceval avagy a Szent Grál történetét most Tótfalusi Ágnes magyarításában veheti kézbe az érdeklődő. A fordító – az olvasmányosság szempontjait szem előtt tartva – rímtelen sorokban, jellemzően felező tizenkettesekben tolmácsolja a szöveget.
A mű központi alakja egy nagy erejű fiatalember, Perceval, aki a történet elején az anyjával él a walesi erdőben, ám egy napon találkozik néhány lovaggal, és ettől fellelkesülve elhatározza, hogy maga is lovag lesz. Felkerekedik, eljut Artúr király udvarába, majd a sebesült Halászkirály várába is, ahol furcsa szertartás szemtanúja lesz: látja a Szent Grált és egy vércseppeket könnyező lándzsát is, ám nem kérdez semmit.
Vagyis kezdetben igazán ellenszenvesen viselkedik. Nem azért, mert tudatlan és szertelen, sokkal inkább azért, mert önzésében nem törődik az édesanyjával, és távozásával a halálát okozza.
A Halászkirály várában szándékosan hallgat, mert szó szerint értelmezte mestere tanácsát, miszerint tartózkodjon a sok beszédtől – ám azzal, hogy nem tudakolja meg a Halászkirálytól, mi történt vele, nem pusztán érzéketlennek bizonyul, de elmulasztja a lehetőséget, hogy megmentse a további szenvedéstől.
De nem csak a központi karakter rossz tulajdonságai tűnhetnek zavarónak. Hanem például az is, hogy a nőalakok rajza bántóan egysíkú – így nem nehéz egyetérteni azokkal, akik hímsovénnek tartják az alkotás egyes megoldásait –, és nemcsak nekik, de a zsidóknak is jut fullánk. És ha mindez még nem volna elég, a mű közepén a szerző főszereplőt vált, és Perceval helyett Artúr király unokaöccsét, Gauvaint kezdi követni.
A legbosszantóbb azonban az, hogy a regény befejezetlen: De Troyes-t a halál akadályozta meg abban, hogy pontot tegyen a végére, így a történet – mintegy kilencezer sor után! – egy mondat közepén minden további nélkül félbeszakad.
Aki tehát kibontakozást, tetőpontot, megoldást és lezárást vár, az mindenképpen csalódik.
A mű irodalomtörténeti jelentősége azonban így is megkerülhetetlen: ez volt Wolfram von Eschenbach Parzival című, XIII. századi verses regényének ihlető forrása, amely aztán Richard Wagner 1882-es operája, a Parsifal egyik alapjául szolgált.
És De Troyes művében bukkan fel először a Szent Grál, e roppant fontosságú, enigmatikus tárgy, amelyről azóta könyvtárakat írtak össze, és számos popkulturális alkotásban felbukkant. (Talán elég, ha az Indiana Jones és az utolsó keresztes lovag című filmet vagy Dan Brown A Da Vinci-kód című bestsellerét említjük.)
