A keresztény szimbolika számos elemét hordozza magában Wagner utolsó, a műfaj határain túlmutató zenedrámája, amely a Szent Grál mondakört dolgozza fel, ugyanakkor a schopenhaueri és a buddhista filozófia is megjelenik benne. A múlt bűneinek feldolgozása, valamint a jó győzelme csúcsosodik ki Amfortas és a Grál-lovagok, illetve Klingsor, a varázsló küzdelmében, de az erotika sem hiányzik, amely Kundry és a viráglányok személyében érhető tetten, a vágyakkal azonban együtt jár a vezeklés és az együttérzés is.
A drámán Wagner közel huszonöt évig dolgozott, az elkészült művet 1882 nyarán mutatták be Bayreuthban, a Festspielhausban; az előadási jogokra azonban a zeneszerző harminc évig moratóriumot hirdetett, így csak 1914-ben kezdték játszani Európa-szerte. Ez év első napján éjfélkor több európai városban volt premier, köztük Budapesten is a Népoperában (ma Erkel Színház). A Magyar Királyi Operaház 1924-ben vitte színre, 1983-ban pedig az Erkel Színházban volt látható.
Az Opera utoljára négy éve mutatta be az elmúlt negyven esztendőben több mint kilencven előadást megért darabot.
Április 15-én új premier lesz Almási-Tóth András művészeti igazgató színrevitelében és Kocsár Balázs vezényletével.
A főbb szerepekben Kovácsházi István, Kálmándy Mihály, Szemerédy Károly, Szántó Andrea, Palerdi András és Rácz látható. A darab díszlettervezője Sebastian Hannak, jelmeztervezője Izsák Lili, koreográfusa pedig Barta Dóra.
A premiert élőben közvetíti az interneten az OperaVision nemzetközi portál, melyet követően a felvétel még fél évig ingyenesen elérhető lesz.
Az előadásra április 17-én és 23-án is sor kerül, előbbire a Bartók Tavasz keretei között, az Opera és a Müpa közös programjaként.
Borítókép: Parsifal-díszletállítás (Fotó: Nagy Attila)
