Hogy így történt, abban nem kis szerepe lehetett a történész magánéletének: szeretett felesége, Mary Vincentia Schorer – aki 1914-ben, harminchét esztendős korában, agydaganat következtében elhunyt – middelburgi nagypolgári családból származott. Sokan úgy gondolják, hogy Huizinga az ő emlékének tisztelgett azzal, hogy színpompás könyvet írt a burgundi udvarról – már csak azért is, mert első meghatározó élményük a magukat primitívnek nevező flamand festők 1902-es bruggei kiállítása volt, amelyet együtt, jegyesekként tekintettek meg.
Így vagy úgy: az új magyar cím érett szakaszra utal – annak minden szépségével és a közeledő elmúlásra való felkészülésével együtt.
T. S. Eliot 1922-ben megjelent költeménye, a The Waste Land távolról sem az ősz teljességét kívánja visszaadni. A 434 sorból álló, öt részre tagolt mű az uralkodó vélemények szerint az első világháború utáni szellemi összeomlást, egy nemzedék reményvesztettségét s a szerelem ellehetetlenülését jeleníti meg. Az új fordítást készítő Háy János azonban kiemeli az általa írott utószóban: Eliot mindig is ragaszkodott ahhoz, hogy a szöveget magánéleti vonatkozások fényében kell értelmezni.
Ezt látszik alátámasztani, hogy a költő – első felesége, Vivienne Haigh-Wood kérésére – kihúzta a költeményből a 137/a sort, amely egy sakkparti kapcsán megállapítja: „Összeköt a csontfehér bábuk társasága”. Ártalmatlannak tűnő szavak, az asszony mégis úgy érezte, túlságosan sokat árulnak el a házasságukról. Valamikori férje csak 1960-ban, tizenhárom évvel Vivienne halála után illesztette vissza ezt a sort a műbe – magyarul e változatban olvasható először.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!