Az elmúlt hetekben az amerikai és európai bankszektort érintő baljós eseményektől volt hangos a világsajtó. Március elején csődöt jelentett az Egyesült Államok 16. legnagyobb bankja, a Silicon Valley Bank (SVB). A 2008-as pénzügyi válság óta ez volt a legnagyobb hitelintézeti csőd a tengerentúlon, éppen ezért nem is meglepő, hogy általános pánikhangulat uralkodott el a tőzsdéken és a híreket olvasó átlagemberekben egyaránt. Ezt követően néhány nappal a bankok hazájában, Svájcban is hasonló események zajlottak le. Itt a több mint 150 éve működő Credit Suisse (CS) bank hosszú haláltusa után jelentett csődöt, a pénzintézetet a szintén svájci, riválisának számító UBS vásárolta meg.
Ezután mindenkiben felmerült a kérdés: vajon a 2008-as, a globális pénzügyi rendszert megrengető válsághoz hasonló folyamatok elején állunk?
Az aggodalmakat tovább tetőzte, hogy ezt követően pár napra a német bankóriás Deutsche Bank részvényei is zuhanni kezdtek.
Jelen cikk írásakor úgy tűnik, hogy nem kell válságtól tartanunk: a tőzsdéken kedvező a hangulat, különösen jól teljesít a bankszektor. Emögött számos indok van, legtöbbjük pedig éppen 2008-ra és az abból az elmúlt bő évtizedben levont tanulságokra vezethető vissza.
Elhibázott döntések, balszerencse: mi vezet egy bank csődjéhez?
Az elmúlt hetek eseményeit követően mindenkiben jogosan merül fel a kérdés: mi vezet odáig, hogy egy bank csődöt jelentsen? Ahhoz, hogy egy bank sikeres legyen, két dologra van szükség: tőkére és likviditásra. A megfelelő tőke a tartós fizetőképesség feltétele, a megfelelő likviditás pedig az azonnali fizetőképességet garantálja.
A banki csődök döntő része abból ered, hogy a pénzintézet túlzott kockázatot vállal, és egy idő után nem tud eleget tenni a betétesei kifizetésének. Lényeges még az is, hogy a bank mindig bizalmon alapuló intézmény, és amennyiben meginog a bizalom, a betétesek sora fordulhat el a pénzintézettől
– magyarázta lapunk megkeresésére Pásztor Szabolcs, az Oeconomus Gazdaságkutató Alapítvány vezető kutatója. Amikor az adott bankba vetett bizalom meginog, akkor következik – ahogyan ezt az SVB és a Credit Suisse példája is jól mutatja – a bankroham. A jelenség ellentmondásos, ugyanakkor befektetői szempontból érthető folyamat. A bizalomvesztés következtében a betétesek egyszerre, nagy mennyiségben kezdik el kivonni pénzüket, ami irracionális döntésnek tűnhet, hiszen ezáltal önbeteljesítő jóslatként saját maguk döntik be a bankot. Másrészről azonban teljesen logikus viselkedés, hiszen ha már elindult a folyamat, akkor jobb minél előbb, még a csőd előtt kivenni a befektetett tőkét.
Ezek ugyanakkor egy hosszú folyamat utolsó lépcsőfokai, egy banki csőd ennél sokkal összetettebb okokból áll össze, a legtöbb esetben a balszerencse, valamint a vezetők elhibázott döntései is közrejátszanak benne.
Az SVB-nél például a bank saját üzleti modelljéből származó kockázatok is hozzájárultak a csődhöz. Ahogy azt neve is jól mutatja, ügyfélbázisának nagy részét a Szilícium-völgy feltörekvő techvállalatai, startupjai tették ki. A koronavírus-járvány lecsengését követően a technológiai szektor forrásai elapadtak, a növekvő infláció pedig érezhetően megdrágította működésüket. Éppen ezért egyre többen kezdtek pénzügyi tartalékaikhoz nyúlni, többek közt az SVB-nél elhelyezett betéteikhez. Emellett az is visszaütött, hogy a beérkező tőkét a bank államkötvényekbe fektette, ami akkor még kifejezetten jó stratégiának tűnt, ugyanakkor az infláció miatt az amerikai központi jegybank elkezdte emelni az alapkamatot, a korábban vásárolt államkötvények pedig egyre kevesebbet értek.
Az SVB-nél egyébként egy klasszikus hibát követtek el, ugyanis a bank tőkéjének nagy részét alacsony hozamú pénzügyi eszközökbe fektették
– fűzte hozzá a szakértő. Ez a két faktor együttesen azt eredményezte, hogy el kellett adnia a kötvények egy részét, melyet csak veszteséggel tudott megtenni a bank, ezzel párhuzamosan pedig bejelentették, hogy 2,25 milliárd dollárnyi befektetést szeretnének bevonni a cégbe. A Founders’ Found kockázatitőke-befektető cég ezért azt tanácsolta ügyfeleinek, hogy vonják ki pénzüket a bankból, ez pedig villámgyorsan elterjedt a Szilícium-völgyben. A betétesek egymás után menekítették ki tőkéjüket, pillanatok alatt 42 milliárd dollárt, ami azonnali fizetésképtelenséget okozott.
A Credit Suisse esetében sem a hónap elején kezdődtek a gondok, itt azonban az SVB-nél sokkal „sötétebb” okokat is találhatunk. Az utóbbi időszakban a svájci bank számos botrányban volt érintett.
Többek közt bolgár drogkereskedők pénzmosása, egy mozambiki korrupciós ügy, egy volt alkalmazottat és vezetőt érintő kémbotrány, valamint az ügyféladatok kiszivárogtatása már tavaly év végén odáig vezetett, hogy az ügyfelek példátlan mértékben hagyták faképnél a bankot. Ezenfelül a csődöt követően az amerikai hatóságok az iránt is elkezdtek vizsgálódni, hogy a Credit Suisse az UBS-sel egyetemben kijátszott bizonyos szankciókat a büntetőintézkedések által sújtott orosz oligarchák érdekében.
– A svájci banknál irányítási hibák és átszervezési nehézségek voltak, a piaci háttér halmozott kihívásokat jelentett, és valójában az SVB csődje után jelentkező piaci likviditási kockázatok adták meg az utolsó döfést az intézménynek – mutatott rá Pásztor Szabolcs.
A szakértő leszögezte, a svájci bank bedőlése nem következménye az SVB csődjének, hiszen a kedvezőtlen folyamatok egyrészt párhuzamosan zajlottak, másrészt pedig meg is előzték az SVB gondjait.
A Credit Suisse esetében a pánikhangulatot a legnagyobb befektető, a Szaúdi Nemzeti Bank vezetőjének egy szerencsétlen nyilatkozata idézte elő, ez volt az utolsó szög a koporsóban. A szaúdi bankelnök a Bloomberg TV-nek akkor úgy fogalmazott, biztosan nem nyújtana segítséget a svájci intézetnek, ha újabb befektetésekre lenne szüksége. A vezérigazgató azóta egyébként le is mondott pozíciójáról, elismerve, hogy nagyban hozzájárult a Credit Suisse csődjéhez.
Válságálló bankrendszerek
Hogyha ugyanezek az események tizenöt évvel ezelőtt történtek volna meg, akkor nagy valószínűséggel ugyanaz lett volna az eredményük, mint 2008-ban a Lehman Brothers bedőlésének. Azóta azonban az amerikai és európai bankszektor is óriási átalakuláson ment keresztül, éppen azért, hogy válságállóvá tegyék a rendszert, és ne ismétlődhessen meg újra a tizenöt évvel ezelőtti krízis.
Számos reguláció született, amely a tőkeellátottságot, a likviditást és a kockázatvállalás mértékét szabályozza
– ecsetelte az elemző. Az azóta hozott uniós szabályozások célja, hogy erősítsék az EU bankszektorának ellenálló képességét annak érdekében, hogy az jobban el tudja viselni a gazdasági sokkokat, ugyanakkor biztosítsa, hogy a bankok továbbra is finanszírozzák a gazdasági tevékenységet és a növekedést. Emellett új alapokra helyezték a betétbiztosítási rendszereket is, melyek így százezer euróig megtérítik a csődbe jutott bankokban lévő betéteket. Ezzel a bankrohamot akarják megakadályozni, hasonló rendszer működik az Egyesült Államokban is, amely az SVB csődjénél működésbe is lépett. Ez csak néhány példa a számos szabály közül, melyeket az európai bankszektor stabilitásának érdekében hoztak 2008-at követően.
A regulációk mellett egy-egy ilyen esetnél az is kiemelten fontos, hogy megőrizzék a bankrendszerbe vetett bizalmat. Ebből a szempontból a szektor vezető szereplői és a politikusok is sokkal jobban és gyorsabban reagáltak, mint 2008-ban.
Joe Biden amerikai elnök és Olaf Scholz német kancellár azonnal sietett megnyugtatni a piaci szereplőket és a betéteseket a bankrendszerek védelmében – húzta alá Pásztor Szabolcs.
Magyarország biztonságban
A mostani helyzetnek Magyarországra nézve kevés negatív hatása lehet, ez több okkal is magyarázható. Egyrészt a hazai bankrendszer kevesebb, egyharmad annyi külföldi forrásból működik, mint 2008-ban, emellett pedig a tőkehelyzet és a tartós fizetőképesség mutatója körülbelül kétszer jobb, mint tizenöt évvel ezelőtt. – Ha egyáltalán lenne is bármilyen hatás, akkor az nem a bankrendszeren keresztül jelentkezne, hanem a visszaeső keresletben. Stabilitásprobléma egyelőre biztosan nincs Magyarországon – hangsúlyozta a szakértő.
Borítókép: A csődbe ment Credit Suisse-t riválisa, az UBS vásárolta fel (Fotó: AFP/Fabrice Coffrini)
