Ehhez képest a tavaly márciusi Azonos Fizetések Napjára készült felmérés kimutatta, hogy
a nők 83 centet kapnak ugyanazért a munkáért, amelyikért a férfiak egy dollárt. A növekvő munkateher, a stagnáló fizetések, a hiányzó szociális háló és az Arlie Hochschild amerikai író által híresen „második műszaknak” nevezett, fizetetlen házimunka minden korábbinál hamarabb hozta el a nők kiégését, amire a pandémia ráerősített.
Christine Agius, a Swinburne Egyetem nemzetközi kapcsolatok professzora szerint a feminizmust jelenleg komoly ellenreakciók érik, mivel az számos ígéretet nem váltott be, és a tradwife mozgalom egyike az efféle válaszoknak. Véleménye szerint a nők megelégelték, hogy azt hallották, bármit elérhetnek, mégis korlátok közé szorultak, így a kiszámíthatatlan élettel szemben vonzó lehet az ötvenes évek nosztalgiája. A korábban a banki szektorban dolgozó Stacey McCall például azt nyilatkozta, hogy tradicionális feleségként végre „visszanyerte az irányítást élete felett”.

Néhányan továbbá arra is utalnak, hogy érthetetlen, a tradwife mozgalom miért okoz ilyen nagy felháborodást, amikor A szürke ötven árnyalata világsikerének idején divatos volt, ha egy nő aláveti magát a domináns férfinak. (Több igazi BDSM, tehát az irányító és alárendelt szerepet megkülönböztető szexuális kapcsolatban élő hölgy nyilatkozott a könyv és a film megjelenése után, hogy az ott ábrázolt helyzetek sokkal inkább bántalmazást, semmint valódi beleegyezésen alapuló viszonyt mutatnak be.)




















Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!