Hagyományos feleség: antifeminista mozgalom az ötvenes évek eszményeivel?

A XX. század második felétől szinte húszévente érkeztek a feminizmus hullámai, amire válaszként az ötvenes évek családmodellje kezdett hódítani a közösségi médiában a 2010-es évek közepén. A pandémia jelentősen erősítette a tradicionális feleség mozgalmat, de ellenzői is hangosabbak lettek. Valóban náci ideológiát valósít meg a háziasszony, aki örömmel mos, főz, takarít?

1950s Smiling Housewife At Stove Giving Happy Husband Taste Of Her Cooking. (Photo by Debrocke/Classicstock/Getty Images) Fotó: Debrocke/ClassicStock Forrás: Getty Images

A házasság a jó feleségen múlik – véli a hagyományosfeleség-mozgalom. A kifejezés 2016 körül jelent meg a közösségi médiában #tradwife hashtaggel, amely a kifejezés angol megfelelőjének (traditional wife) rövidítése. Ezek a hölgyek az ötvenes évek háziasszonyainak életét élik: az egyik leghíresebb brit „tradwife”, Alena Kate Pettitt szerint a különbség a háztartásbeli nők és a tradicionális feleségek között az, hogy utóbbi tudatosan választja ezt karrierként, és támogatja a többi hasonló hölgyet. 

Teregetési „idill” az ötvenes évekből fagyott alsóneműkkel. A tradicionális feleség mozgalom ennél cukormázasabban tekint az ötvenes évekre. Fotó: Debrocke/ClassicStock/Getty Images

Ennek megfelelően az Instagram, a TikTok és a YouTube képein és videóin egytől egyig mosolygó asszonyok szerepelnek, akik A stepfordi feleségek eleganciájával tálalják a kifogástalan vacsorát férjüknek és jól nevelten várakozó gyerekeiknek. Az idillt kizárólag a férj fizeti, a feleség feladata az otthon rendben tartása és a gyerek ellátása. Általában havi apanázst kap, amelyből a háztartási bevásárlást, illetve saját szépészetét intézheti (mivel a tradwife mindig kicsinosítva várja haza férjét), és legtöbbször a férj dönt a nagyobb kiadások, mint a bútorvásárlás vagy az utazás kérdésében. Ez Cath Kidston brit tradicionális feleség szerint nem zavaró, mivel nem elnyomásról van szó, hanem az egymás kedvében járásról. 

A mozgalom bírálói szerint ez az idill valójában sosem létezett. Az amerikai kisvárosok fehér léckerítései mögött ugyanis az ötvenes évek feleségeinek nem lehetett saját bankszámlájuk, engedély nélkül aligha mehettek bárhova, gyakori volt a családon belüli erőszak, amelyet a hatóságok nem megfelelően kezeltek, inkább „hisztéria” címén bolondokházába utalták a feleséget. 

Catherine Rottenberg, a Nottinghami Egyetem oktatója szerint az antifeminizmus nem újdonság, már bőven a szüfrazsettekkel együtt megjelent, de voltak tüntetések az amerikai alkotmány 1923-as, egyenlő jogokat biztosító kiegészítése ellen is. 

Ugyanakkor hat évvel a #metoo és a #timesup mozgalom után furcsának tűnhet a millenniumiak és különösen a Z generáció tagjainak vonzódása az ultrapatriarchiális családmodellhez. 

A tradicionális feleség mozgalom okai

Az okok sokrétűek. Egyrészt a pandémia általános kontrollvesztést okozott, amely megviselte a dolgozó nőket. Ráadásul a kötelező otthon maradás miatt elsősorban a nők vesztették el munkahelyüket. 2020. szeptemberi adatok szerint Amerikában 860 ezer nő volt kénytelen felmondani az otthoni oktatás és betegápolás miatt, míg mindössze kétszázezer férfi lépett ki ugyanezért. Rottenberg szerint további probléma, hogy a 2010-es években elterjedt az úgynevezett girlboss jelenség, amely a minél több és hatékonyabb munkavégzést várta a női munkavállalóktól, hogy ezáltal mutassák meg férfi kollégáiknak, tudnak ugyanannyi, ha nem több feladatot elvégezni. 

Ehhez képest a tavaly márciusi Azonos Fizetések Napjára készült felmérés kimutatta, hogy 

a nők 83 centet kapnak ugyanazért a munkáért, amelyikért a férfiak egy dollárt. A növekvő munkateher, a stagnáló fizetések, a hiányzó szociális háló és az Arlie Hochschild amerikai író által híresen „második műszaknak” nevezett, fizetetlen házimunka minden korábbinál hamarabb hozta el a nők kiégését, amire a pandémia ráerősített. 

Christine Agius, a Swinburne Egyetem nemzetközi kapcsolatok professzora szerint a feminizmust jelenleg komoly ellenreakciók érik, mivel az számos ígéretet nem váltott be, és a tradwife mozgalom egyike az efféle válaszoknak. Véleménye szerint a nők megelégelték, hogy azt hallották, bármit elérhetnek, mégis korlátok közé szorultak, így a kiszámíthatatlan élettel szemben vonzó lehet az ötvenes évek nosztalgiája. A korábban a banki szektorban dolgozó Stacey McCall például azt nyilatkozta, hogy tradicionális feleségként végre „visszanyerte az irányítást élete felett”. 

Új konyháját büszkén mutató háziasszonyról szóló eredeti illusztráció 1950-ből. Fotó: GraphicaArtis/Getty Images

Néhányan továbbá arra is utalnak, hogy érthetetlen, a tradwife mozgalom miért okoz ilyen nagy felháborodást, amikor A szürke ötven árnyalata világsikerének idején divatos volt, ha egy nő aláveti magát a domináns férfinak. (Több igazi BDSM, tehát az irányító és alárendelt szerepet megkülönböztető szexuális kapcsolatban élő hölgy nyilatkozott a könyv és a film megjelenése után, hogy az ott ábrázolt helyzetek sokkal inkább bántalmazást, semmint valódi beleegyezésen alapuló viszonyt mutatnak be.) 

A férfi barát vagy ellenség?

A tradwife mozgalom hívei szeretnék elérni, hogy a feminista alapvetéssel ellentétben a nők elhiggyék: a férfiak nem ellenségek. Néhány pszichológus szerint ez azért találhat a Z generáció körében különösen megértésre, mert a woke kultúrában felnövekedett nemzedék számára a genderfluiditás, a nemek közötti határok elmosása hétköznapi jelenség,

 és ebbe belefér, hogy a nem feltétlenül maszkulin férfi valójában a nők segítője. 

A bírálók azonban úgy vélik, ez a magyarázat tévút. És szerintük hiába igaz, hogy számos hagyományos feleség (köztük színes bőrű is) számára a tradwife életforma lényege a házimunka és a gyereknevelés, a koncepció a fehér felsőbbrendűség ideológiájának felel meg, mivel annak barátságosabb, könnyebben elfogadható arcot ad. 

Üzletasszonyok és háziasszonyok

Catherine Rottenbergnek és kollégájának, Shani Orgadnek, a London School of Economics professzorának kutatása a legérdekesebb összefüggésként az üzleti oldalt emeli ki, mivel 

ezek a nők úgy a családi élet fontosságának reklámarcai, hogy valójában kőkemény üzletasszonyok, akik influencerként közösségimédia-reklámok bevételét zsebelik be, kurzusokat tartanak és tanácsadó könyveket írnak arról, hogy nőtársaik miért ne dolgozzanak. 

Tehát nem visszautasítják a neoliberális kapitalizmust, hanem nagyon is abban élnek. 

A helyzetet tovább bonyolítja, hogy a szubkultúra növekedésével a trollok száma is emelkedik. Estee C. Williams, aki az egyik legsikeresebb tradwife influencer a TikTokon, például rendszeresen fejti ki véleményét, hogy a mozgalom tagjai nem bánják, ha egy nő karriert akar, ők mindössze ezt az életet választották, mert ez teszi őket boldoggá, és szeretnék, ha ezt az ellenzők is el tudnák fogadni. Ez a kérés azonban ellentétes a woke kultúra alapvetésével, hogy a hagyományos világ kötöttségeit minden erővel el kell törölni – így a tradwife mozgalom hosszú távú sikere is kérdéses. 

Borítókép: Illusztráció az ötvenes évekből (Fotó: Debrocke/Classicstock/Getty Images)