Gorbacsov homályos és szájtépő reformjai megágyaztak a jövő háborúinak

Gorbacsovot 1985-ben választották meg a Szovjetunió Kommunista Pártjának (SZKP) főtitkárává, azaz a Szovjetunió első emberévé. Ambiciózus, de homályos és a retorikán (azaz szájtépésen) alig túlmutató tervei voltak a szovjet gazdaság megreformálására. A közélet demokratizálása terén viszont lényeges előrelépések történtek: Mihail Gorbacsov megszüntette a gazdaság és a sajtó pártfelügyeletét és pártirányítását. 

USSR-NEW YEAR-TELEVISION-GORBACHEV Fotó: VITALY ARMAND

Persze, a kínaiaknak jóval könnyebb volt a helyzetük, mert esetükben csak a saját országukról volt szó. De Gorbacsovnak figyelembe kellett vennie, hogy intézkedései nemcsak az Orosz SZSZK-t érintik, hanem a Szovjetunió 14 többi köztársaságát és a kelet-közép-európai szocialista országokat is. A 15 szovjet köztársaságot az egypártrendszer, a hadsereg és a központi direktív tervgazdaság tartotta össze. Kelet-közép-európai szövetségeseit a Varsói Szerződés, az országokban állomásozó szovjet csapatok, ideológiailag pedig az egypártrendszer primátusa és a magántulajdon tilalma kötötte a Szovjetunióhoz. Gorbacsov alapvető elképzelése az volt, hogy e szövetségeket: a Szovjetuniót, a Varsói Szerződést és a KGST-t meg kell tartani, de demokratikus és önkéntes alapokra helyezve.  

Gorbacsov és Erich Honecker NDK-s vezető elvtársi csókja 1989 októberében Kelet-Berlinben. Fotó: AFP/DPA 

Hamar bebizonyosodott, hogy amikor a „peresztrojka” keretében az SZKP gazdaságvezető szerepéről lemondtak, a „glasznoszty” (sajtónyilvánosság) szellemében megszüntették a sajtó pártfelügyeletét, a tagköztársaságok elkezdték a saját útjukat járni, és nem volt számukra vonzó az unió újjászerveződése demokratikus alapokon. Így 1991. december 8-án a Szovjetunió helyébe lépő Független Államok Közösségének az oroszokon kívül már csak Ukrajna és Belorusszia volt a tagja – a többiek önállósodtak. Ez a demokratizálódás törvényszerű folyamata volt, amelyet nem lehetett volna elkerülni vagy jobban csinálni. 

Gorbacsov tévedése

Ami azonban nagy hiba volt Gorbacsov részéről, hogy nem biztosította a tagköztársaságokban élő orosz kisebbségek jogait. Az SZKP hegemóniájának megszűnése és a csapatkivonások, valamint az önállósodás fejében kétoldalú megállapodásokban kellett volna rögzíteni, hogy az orosz kisebbségek területi és kulturális autonómiát kapnak. E garanciák nélkül viszont jelenleg 16-17 millió hazátlan orosz él a korábbi szovjet köztársaságokban, akik a balti köztársaságokban, valamint Ukrajnában durva diszkrimináció áldozatai lettek. Továbbá feltételül kellett volna szabni, hogy a volt tagköztársaságok nem csatlakoznak a NATO-hoz. A volt Szovjetunió azonban spontán módon, ellenőrizetlenül bomlott fel, abban a reményben, hogy demokratikus szövetség formájában meg fog maradni, újjá fog alakulni.   

E rendezetlen szétesés bűne nem varrható teljes egészében Gorbacsov nyakába. Miközben ő a már csak papíron létező Szovjetunió elnöke volt, az Orosz Föderációban Jelcin kezébe került a hatalom. Jelcin pedig csak Oroszországgal törődött, a piaci reformok minél gyorsabb bevezetésével, és nem érdekelte, hogy mi történik a Szovjetunióval.  

A feladott Brezsnyev-doktrína

A 16-17 millió hazátlanná váló orosz mellett Gorbacsov másik nagy bűne, hogy a Brezsnyev-doktrínát minden ellenszolgáltatás és a jövő politikai rendezése nélkül feladta, azaz a volt szocialista országokat szélnek eresztette. Valamint minden feltétel nélkül hozzájárult a két Németország újraegyesüléséhez. (Ezeket csak akkor nem tartjuk bűnnek, de legalábbis hibának, ha a Nyugatot – Fukuyama módjára – a létező világok legjobbikának tartjuk.) Gorbacsovnak – logikusan – a korábbi szocialista országokat csak azzal a feltétellel lett volna szabad kiengednie a szocialista táborból (megszüntetni a katonai megszállásukat), és megszüntetni a Varsói Szerződést, ha a Nyugat ennek fejében feloszlatja a NATO-t. Persze ezzel szemben logikus az ellenérv, hogy mi garantálta volna, hogy a megszűnt Szovjetunió helyére lépő Oroszország nem jelent majd katonai fenyegetést szomszédaira. A Nyugat, a NATO ezt ahhoz a feltételhez köthette volna, hogy Oroszország demokratikus többpártrendszerré alakul, s ezt új alkotmányába foglalja. (Még viccnek is gyenge, hogy a német újraegyesüléshez való hozzájárulása és a szovjet csapatok kivonása fejében Gorbacsov azt kérte a németektől, hogy a hazatérő szovjet tiszteknek építsenek lakásokat – mivel NDK-beli lakásaikból kiköltöztek, s azok ott maradtak.) 

Összefoglalva tehát Gorbacsov mulasztásait, a korábbi szovjet köztársaságok kiválása, a Brezsnyev-doktrína feladása és a két Németország egyesítéséhez való hozzájárulás, valamint a Varsói Szerződés feloszlatása fejében az alábbiakat kellett volna követelnie: A szovjet utódköztársaságok adjanak területi és kulturális autonómiát az orosz kisebbségeknek. A szovjet utódköztársaságok váljanak politikailag semlegessé, ne lépjenek be a NATO-ba, és ne tároljanak területükön nukleáris fegyvereket. A függetlenné váló volt szocialista országok szintén lépjenek a politikai semlegesség útjára, és ne tároljanak atomfegyvereket a területükön. Amint az Orosz Föderáció alkotmányos berendezkedése megfelel a demokratikus jogállami kritériumoknak, a NATO oszoljon fel.  

Ronald Reagan amerikai elnök és Mihail Szergejevics Gorbacsov szovjet főtitkár a New York-i 
Szabadság-szobor előtt, 1988. Fotó: AFP/Bill Swersey

Gorbacsov nagy jót tett az emberiséggel, hogy a volt szovjet köztársaságokat és szocialista országokat kiszabadította a kommunista birodalom fogságából, de nagy káoszt hagyott maga után. Befejeződött a hidegháború, a volt szovjet köztársaságok (köztük az Orosz Föderáció) és a felszabadult volt szocialista országok az önálló, demokratikus fejlődés útjára léphettek. De miközben kirántotta a birodalom tartóoszlopait, a katonai és az ideológiai pillért, semmilyen konkrét elképzelése nem volt arról, hogy a térséget hogyan szervezze újjá. A szóban forgó országok nagyobb része a NATO-hoz csatlakozott, a maradék nagyhatalmi vákuumba került. Gorbacsov egyik súlyos bűne az volt, hogy nem gondoskodott az Orosz Föderáción kívülre került 16-17 millió hazátlan orosz sorsáról. A védelmükben fellépő Oroszország most az egyes volt szovjet köztársaságokkal és szocialista országokkal megerősödött NATO-val konfrontálódik. A másik pedig, hogy nem számolt azzal, hogy a nagyhatalmi vákuum az amerikai hadiipari komplexum manőverezési területévé válik, mely hadiipar a konfliktusokat kihasználva háborút szít és provokál Oroszország meggyengítése végett.   

Persze utólag könnyű okosnak lenni. Engem erre talán az is feljogosít, hogy annak idején szovjetológus, Kelet-Európa-kutató voltam. De a történelemből – Senecával ellentétben – az a tanulság vonható le, hogy a történelemből semmilyen tanulság sem vonható le. Továbbá senkinek sem lehetünk a helyében. Szóval mindez azért történt így, mert így kellett történnie.

Borítókép: Gorbacsov újévi ünnepi beszédét nézi a televízióban egy moszkvai asszony, 1988. december 31. (Fotó: AFP/Vitalij Armand)