– A „béketábor” tehát velünk együtt a Nyugat elleni támadó hadműveletre készült?
– Szovjet elgondolás szerint aki előbb mér atomcsapást a másik fél hátországára, reptereire, utánpótlási vonalaira, ipari központjaira, az jelentős stratégiai előnyhöz jut. Azaz mindjárt a kezdeteknél bevetették volna a tömegpusztító fegyvereket! Ezzel a hátországok is azonnal hadszíntérré változtak volna. Természetesen lemodellezték, hogy milyen következményekre lehet számítani. A hírszerzés pontos információkat szállított nemcsak a NATO alakulatainak diszlokációjáról, de arról is, hogy Magyarországra hová terveznek válaszcsapást mérni. A térképeken különböző sugarú körökkel jelezték a valószínűleg sugárfertőzött területeket. A modellek a háború első időszakában 2,3 millió halottal számoltak, ehhez képest tervezték meg a lakosság és az ipar áttelepítését, mert azt belátták, hogy az óvóhelyek nem jelentenek megoldást.
– Maradt volna Magyarországon egyáltalán sugárzásmentes terület? Reális volt bármit is tervezni?
– A minisztériumok nagyrészt az Északi-középhegységbe, például Galyatetőre, a kormányüdülőkbe kerültek volna, de azt gondolom, illuzórikus volt minden terv. Már az akkori szakértők is leírták, hogy azonnal totális pánik és káosz alakulna ki, az utak megtelnének menekülőkkel, a hadsereg mozgása is ellehetetlenülne. Ennek ellenére komolyan készültek az atomháborúra. 1973-ban létrejött a hátországvédelmi alakulatok parancsnoksága, rengeteg vegyvédelmi alakulatot hoztak létre mentesítési feladattal, ellátták még a Munkásőrséget is sugárzásmérő eszközökkel, vegyvédelmi köpenyekkel és gázálarcokkal, az ő feladatuk lett volna a sugárszennyezett területek lezárása, elszigetelése. Hadműveleti terveket készítettek, a feladatokat leosztották, gyakorlatokat szerveztek, komoly költségvetéssel óriási készleteket halmoztak fel minden szükséges anyagból, nemcsak fegyverzetből, lőszerből, hanem élelmiszerből is.
– Gondoltak arra a Kremlben, hogy ha győznének is, ugyan mi értelme elfoglalni egy nukleáris sivatagot?
– Csak a hadműveleti tervek ránk vonatkozó részeit ismerjük, ezeknek pedig része az atomfegyver alkalmazása. 1990-ig látjuk az iratokat, és nem tudhatjuk, hogy az eszement szovjet doktrína mennyiben él tovább a mai orosz stratégák fejében. De ha az atomfegyverekkel kapcsolatos fejleményeket összevetem a nyilatkozatokkal, aggódom. Jó volna tudni ennek fényében, hogy ugyan miért nevezik az Ukrajna elleni háborút „különleges” hadműveletnek.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!