Lugas: Milyen adatok érhetők el arról, hogy hányan fordulnak meddőségi problémákkal orvoshoz Magyarországon és milyen beavatkozásokat végeznek el? Milyen statisztikák állnak rendelkezésre?
Makay Zsuzsanna: A 2018-as adatainkból az derül ki, hogy Magyarországon a gyermekeknek 2,6 százaléka, mintegy 2347 gyerek születhetett asszisztált reprodukciós eljárással, azaz mesterséges megtermékenyítéssel abban az évben. Sok országban nincs adat, de 14 országra vonatkozóan találtam, az átlag 2,2 körüli. Dániában kiugró az érték, 6,2 százalékra becsülték a mesterséges megtermékenyítéssel született gyermekek arányát.
Vesztergom Dóra: A rendelkezésre álló adatszolgáltatási rendszer nem alkalmas a meddőségi ellátórendszer működésének és hatékonyságának objektív értékelésére. Tavaly óta dolgozunk új, korszerű, online rendszeren, amellyel júniustól megvalósulhat az ellátás mutatóinak szakmai alapú mérése, elemzése, az eredményességi adatok nyilvánosságra hozatala és a nemzetközi összehasonlítás. A rendszer bevezetésével Németország és Anglia mellett azon néhány ország között leszünk, amelyek valós időben, centralizált módon adatokat kapnak az ellátás minőségéről.
Forgács Vince: Hosszú éveken keresztül a nemzetközi sztenderd az embrióbeültetésre számított klinikai terhességek százalékos aránya volt. Ám az élveszülés sokkal fontosabb, hiszen a terhességek nyolc-tíz százaléka lemorzsolódik. Az inszemináció sikeressége világszerte 15-17 százalék, a mesterséges megtermékenyítés (IVF) programok siker-valószínűsége embrióbeültetésre számított klinikai terhességgel körülbelül 35-40 százalék a Magyarországhoz hasonló szabályozással rendelkező országokban. Ahol liberalizált a petesejt-adományozás, ott jobbak az adatok, de ez etikai kérdés, mert felmerül a petesejtek vásárlásának lehetősége. Fiatal petesejttel majdnem ugyanolyan eredményt tudunk elérni, mint amilyet a petesejt gazdájánál érnénk el, ha az életkora legfeljebb 25–30 év. Tehát számos nyugat-európai ország terhességi eredményeit nem lehet a miénkhez hasonlítani, főleg mert a protokoll sem feltétlenül azonos. Minél fiatalabb népességet vonunk be a programba, annál jobbak az eredmények. Ez esetben a rosszabb prognózisú betegeknek rögtön petesejt-adományozást ajánlhatnak, ami nálunk jogilag lehetséges, kivitelezése a gyakorlati életben nehézkes. A legtöbb európai országban a szabad embrióbiopszia nyomán a rosszabbul teljesítő embriókat nem ültetik be, így ott az embriótranszferre számítható klinikai terhesség hatvan-hetven százalékos is lehet. Nehéz a különböző szakmai, jogi körülmények között dolgozó intézetek vagy országok eredményeit összehasonlítani.
Kopa Zsolt: Friss nemzetközi adataink szerint a nyugat-európai országokban 16 százalék a meddő kapcsolatok aránya. Magyarországról Kopp Mária munkacsoportja korábban 19 százalékot állapított meg, a jelenlegi számítások alapján minden ötödik párkapcsolat meddő, ötven százalékban férfioldalon is van hiba. Andrológiai regiszter nincs Magyarországon, bár Nyugaton sincs. Olyan adatbázisok vannak, amelyekben nyilvántartjuk, hány spermavizsgálat történik egy évben hány betegellátás, hány vizit alkalmával. De azt már nem tudjuk, hogy például hány spermavizsgálatból mennyi volt tavaly kóros. A spermavizsgálatoknál probléma továbbá, hogy a WHO kritériumrendszerét alkalmazó vizsgálat bonyolult és időigényes, ezért sokan nem ezt csinálják, miközben csak ez a módszer lenne elfogadható. A hetvenes évek óta folyamatosan látni a férfiak nemzőképességének drasztikus, évről évre romlását. Jelenleg mindössze 35 andrológus szakorvos van az országban, aktív korú csak 27-28, döntő többségük Budapesten. A szakorvosképzés folyamatos, de az infrastruktúra és a humán erőforrás szűkössége miatt korlátozott számú szakorvost tudunk képezni. Jelentkező is lehetne több, de sajnos az andrológiai betegellátás ráfizetéses, így az urológiai intézeteknek sem igazán éri meg ezzel foglalkozni.
Pongráczné Győri Boglárka: Két protokollt csináltunk végig, három gyermekünk született. Az ikervárandósságommal én is részt vettem a Zsuzsanna által említett felmérésben. Ötnapos embriókat kaptunk vissza, kettőt-kettőt, az elsőből egy, a másodikból mindkettő megtapadt. Sikerességről csak a saját tapasztalataim alapján tudok nyilatkozni. 2015-ben jelentkeztünk Kaposváron a Kaáli Intézetbe, amely 2018-ban állami fenntartásba került, és onnantól jóval több pár ült a váróban.
Csökkenő születési számok és a meddőség összefüggései
Lugas: Nemzetközi trend, hogy egyre több pár egyre később szeretne gyereket. Ez mennyire okozza az egyre növekvő betegszámot, illetve milyen oktatással lehetne megfordítani a folyamatot?
Kopa Zsolt: Az edukációval komoly baj van. Az iskolákban kell elkezdeni, mert látjuk a betegeinken és az orvostanhallgatókon is a hiány következményeit. Foglalkozni kell a szexualitással és a termékenységi vonatkozásokkal, a saját felelősséggel. Tabutémáról van szó, például
a jegyesoktatásokon rendre nem mernek megszólalni a párok, majd az elköszönés után oldalognak vissza mesélni és kérdezni. Nagy a tájékozatlanság a fogamzóképesség és a nemzőképesség fiziológiájáról, és hogy ki milyen felelősséggel bír petesejtjei és hímivarsejtjei vonatkozásában.
Vesztergom Dóra: A Kopp Mária Intézettel a termékenységi ismeretekről készített reprezentatív kutatásban ezer fiatal, termékeny korú nőt és férfit kérdeztünk meg, hogy tisztában vannak-e a gyermekvállalási esélyekre ható tényezőkkel. Nagyon hiányosak az ismeretek, ezért elő kell segíteni a fiatal lakosság termékenységtudatosságát, ösztönözve az életkor szerinti ideális gyermekvállalást. A fiatalok leginkább az internetről szerzik ismereteiket, az iskola és a család csak ezután következik, orvossal pedig alig beszélnek. Az interneten azt látjuk, hogy 46–50 éves színésznőknek könnyedén születik gyermekük, általában ikrek. Ennek hátterében petesejt-donáció áll, erről és a gyerek születéséig végigélt sikertelen kezelésekről, a fizikai és lelki nehézségekről azonban hallgatnak. Az életkoron kívül egyéb kockázati tényezők is csökkentik a termékenységet, például a mozgásszegény életmód, az elhízás, a dohányzás, az alkoholfogyasztás, a szexuálisan terjedő betegségek, alapvető hormonális és anyagcsere-betegségek, genetikai okok, fejlődési rendellenességek.
Makay Zsuzsanna: Egyetértek az oktatás és a felvilágosítás fontosságával. Szóba került az életkor: az első gyermek vállalásakor 29,2 év az átlag a magyar nők körében, és nő a 35 vagy negyven év felett szülők száma is, annak ellenére, hogy egyértelműen kimutatható a magasabb életkor negatív hatása. 30–34 éves korban már igazolható a nehézség a teherbe esésben, negyvenéves kor felett a harminc év alattiakhoz képest nyolcszor nehezebb a várandósság bekövetkezése. És nemcsak nőkről, hanem férfiakról is beszélünk: negyvenéves kor fölött jelentősen nehezebben születik gyermek. Mégis sokan gondolják, hogy mivel nő a várható élettartam, természetes, hogy később vállalunk gyermeket. Társadalmi probléma emellett, hogy nincsen párkapcsolat harminc év alatt. A 25–29 évesek negyven százaléka egyedülálló. Szeretnének gyereket, ezt minden felmérésből tudjuk, de gátló tényező az elköteleződés hiánya. Ezeken tudna segíteni a felvilágosítás.
Forgács Vince: Amikor több mint ötven éve egyetemet végeztem, még azt tanultuk, hogy az anya 25 éves kora előtt szülje meg az első gyermekét. Ma ott tartunk, hogy bár legalább harminc év alatti lenne a páciens, mert akkor van remény testvér születésére. A kromoszómahibák határozzák meg a jövőt, és ahogy haladunk előre a korban, egyre több kromoszómahiba jön létre az ivarsejtek keletkezésekor, amelyek összeadódnak az embriókban, és amikor elindul a sejtek robbanásszerű osztódása, az megpecsételi az embrió sorsát. Az amerikai asszisztált reprodukciós társaság állásfoglalása szerint 43 éves korban, illetve afölött 12-13 lombikprogramból van matematikai valószínűsége egy gyermek megszületésének. Előfordulhat, hogy az egyik párnál már az elsőből sikerül, de másiknál a tizenharmadikból sem. Harmincéves női korban beültetésenként ötvenszázalékos klinikai terhességgel lehet számolni, amíg 43 éves kor felett csupán 0,5–1 százalékkal saját petesejt felhasználása esetén.
Lugas: Annak ellenére, hogy népbetegségről beszélünk, mégis tabutémának számít a meddőség. Hogy lehetne ezt feloldani?
Pongráczné Győri Boglárka: Fontos, hogy a párok átfogó vizsgálattal feltérképezzék az esetleges problémáikat. Mivel az előző nemzedékek kis számban találkoztak hasonló eljárásokkal, így a mesterséges megtermékenyítés nem épült be a köztudatba. Ráadásul a meddőség egyfajta pecsétjével, amivel nehéz szembesülni. Egy spermavizsgálat rossz eredménye is kihat a párokra. Mivel mi nyíltan beszéltünk a saját történetünkről, sokan fordultak hozzánk emiatt, mert nem tudtak saját környezetükben másokkal beszélni.
