– A Z generáció a kutatások szerint a legmagányosabb nemzedék évtizedek óta. Okozhatja ezt az online világ?
– Abszolút. Az utánam következő generációk számára természetes, hogy online teremtenek kapcsolatot, barátoknak hívják az ott megismert ismerősöket, akikkel adott esetben csak pár szót váltottak. Ezeket a kapcsolatokat én nem tekintem barátságnak, csak akkor, ha a való életben is találkozom az illetőkkel. Egyetlen férfival sem randevúztam az online térből, mindig barátokon keresztül ismerkedtem. Az online világban valójában nem ismerjük meg a másikat, és nem erre vagyunk programozva. Évszázadokon keresztül egy ember talán száz másikkal tartott kapcsolatot, most viszont a randiappoknak köszönhetően folyamatosan újabb lehetőségeket kapunk. Viszont a felhasználók nem tudják, hogy ezek a cégek valójában az adataikból élnek, így nem az a céljuk, hogy szerelmet találjanak, és elhagyják az applikációt, hanem hogy minél tovább felhasználók maradjanak.
– Ha már történelem, miért nem kedvel egy harmadik generációs feminista szervezet egy feminista írót?
– Véleményem szerint a feminizmus harmadik generációja nem is feminizmus, sokkal inkább annak ellenhatása. A kilencvenes években kezdődött ez a hullám, amely mintha egyáltalán nem lett volna tisztában a nőmozgalmak történetével. Azt hirdette, hogy a korábbi aktivisták mindent rosszul csináltak, és a kilencvenes évek képviselői tudják megmutatni a helyes utat. Lenézték a szavazati jogért harcoló első hullámot, mondván az nem is volt olyan fontos vívmány. Tévednek. A századfordulón élő feministák évtizedeken keresztül harcoltak azért, hogy saját jogon is elismerje őket a társadalom, ne csak a férfiak kiegészítőjeként; rendkívül bátor nőkről beszélünk, akik nem féltek a rendszeres letartóztatástól sem. Nélkülük ma nem beszélgethetnénk feminizmusról. Már az első írásaimban kritizáltam a harmadik hullámot, pontosan azért, mert nem tartom őket a női jogok képviselőinek, sőt inkább olyasvalakiknek, akik leépítik mindazt, amit az előző évtizedek kiharcoltak. Ilyen például a transzsportolók ügye, amelyet a harmadik generációs feminizmus támogat. Véleményem szerint nem változtatható meg az ember neme, hiszen ha valaki férfiként éli át a pubertáskort, akkor olyan előnyökre tesz szert a vérkeringését, izomzatát tekintve, amelyet nem tud meg nem történtté tenni az ösztrogénszedés. Az valóban csökkentheti a sportteljesítményt, de sosem teszi a nőkkel egyenlővé az ilyen sportolót. Sokan gondolnak többek között ezért a véleményemért maradinak, pedig ez egyszerű biológia. Ugyanakkor a mainstream média el tudja hitetni az emberekkel, hogy megfelelő kezeléssel a transzsportolók ugyanolyan esélyekkel indulhatnak, mint a női társaik. A harmadik generációs feminizmus pedig azért is támogatja ezt a gondolatot, mert kényelmesebb népszerű ideák mögé beállni, mint kritizálni azokat. Azt látjuk, hogy ma annyira szétforgácsolódott a feminizmus, hogy nem is lehet igazán hullámokról beszélni. Rengeteg vélemény és ellenvélemény fogalmazódik meg, ezért nem azzal kell törődni, hogy ki milyen feministának tartja magát, hanem konkrét ügyekre kell fókuszálni, például a sport, pornográfia, a prostitúció vagy a nők bántalmazása területén.
Borítókép: Meghan Murphy az MCC Feszten 2023-ban (Forrás: MCC)
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!