Klasszikus mesterművek kerülnek le a kötelező olvasmányok listájáról a legjobb brit iskolákban, a helyükre pedig kortárs, woke művek érkeznek, amelyekről soha senki nem hallott, és okkal – írja az angoltanár Andrew Cunningham a Daily Express hasábjain. Az Alleyn’s neves magániskolában bevallottan túlságosan fehér, patriarchális és heteronormatív (leginkább szerzőik férfi volta alapján természetesen) A Legyek Ura William Goldingtól és az Egerek és emberek John Steinbeck tollából. Amit e mesterművek helyett olvashatnak a tinédzserek, az például a nonbináris Kae Tempest Let Them Eat Chaos (Egyenek ők káoszt) című produktuma, ami valójában nem is próza, hanem
politikai hiphop album a performansz költészetről,
jelentsen ez bármit is. Az LMBTQ-szerző Radclyffe Hall munkássága szintén a tizenhárom-tizennégy évesek számára kötelező olvasmány.
Klasszikusok csorbulnak
Az Alleyn’s példáját várhatóan további brit iskolák követik majd, sőt már most találhatunk furcsább eseteket is. A University of the Highlands and Islands nevű skót egyetemen olyannyira odafigyelnek a fiatalok biztonságérzetére, hogy figyelmeztetéssel látták el Ernest Hemingway Az öreg halász és a tenger című klasszikusát, mely szerint a Nobel-díjas kisregény felkavaró jeleneteket tartalmaz – a halászatról. Az oktatás körén kívül is ez a haladó trend Nyugaton. Seattle-ben a tűzoltók is woke irodalomból vizsgáznak, több mint nyolcszáz oldalt kell elolvasniuk faji és gendertémában. Közben klasszikusokat írnak át politikailag korrektre, Agatha Christie, Roald Dahl és Ian Fleming már kirekesztőnek számítanak. Kikerülnek ezekből a szövegekből például a rasszista vagy akként értelmezhető szitkok és leírások, amelyek egyébként nyilvánvalóan a kor nyelvezetéből és kultúrájából fakadnak. Mint arról Cunningham is ír, a klasszikus brit irodalom mindig is sokszínű volt, de persze a Greenwichi Egyetemen a feminista ikon Jane Austent is sikerült szexistának bélyegezni.
Sok a probléma azzal, ha időtálló klasszikusokat woke fércművekre cserélnek, és politikailag korrektre cenzúrázzák a letűnt korok legjobbjait.
Woke kötelező olvasmányokkal elveszik az éppen olvasni tanuló gyerekek kedvét a könyvektől, és ez még egy optimista forgatókönyv. Hiszen a múlt eltörlésével végleg elveszítik a kapcsolatot a valósággal, a természet törvényeivel, miközben a civilizációnkat is megkárosítják. A woke irodalom helyzetbe hozásával nem a kreativitás, hanem a politikai korrektség és a sokszínűség lesz a mérce, így tovább szaporodnak majd a kvótafércművek. A történetek nemcsak lehetnek felkavarók, de annak is kell lenniük, anélkül nincs dráma, intellektuális kihívás, vita, kritikai gondolkodás, gondolatszabadság, de egyáltalán érdekes alkotás sem képzelhető el. A túlérzékeny vagy annak gondolt fiatalokra szabott biztonságos történetek csak azért nem feltétlenül agymosóak, mert szükségszerűen dögunalmasak, így propagandának hatástalanok.
Ray Bradbury jóslata
Egy kötelező olvasmányt mi is a haladó nyugati cenzorok figyelmébe ajánlhatunk: a Fahrenheit 451 című 1953-as regényt. Ebben a több filmadaptációt is megért klasszikusban közismerten könyveket égetnek, de arról kevesebb szó esik, hogy miért. Ray Bradbury nyíltan is beszélt arról, amit a regényében leír: hogy a különféle kisebbségek kezdték a könyvégetéseket, mivel magukra nézve sértő tartalmakat találtak bennük. Nem nácizmus, hanem a fogyasztói társadalom ösztönzi ezt: ha el akarsz adni valamit (mert például könyvkiadó vagy), akkor kerülnöd kell a botrányt, és nem veszíthetsz vásárlót a kisebbségek soraiból sem, tehát még véletlenül sem sértheted meg őket. Furcsa is lett volna tehát, ha nem vált volna nyugatabbra valósággá Bradbury profetikus disztópiája.
Borítókép: John Malkovich az Egerek és emberek 1992-es filmváltozatában (Forrás: AFP)
