Átírási láz: már Agatha Christie is kirekesztő

Agatha Christie is áldozatul esett a britek regényátírási lázának. Az elmúlt időszakban Roald Dahl, Ian Fleming és Enid Blyton „kirekesztőnek” vagy „rasszistának” bélyegzett mondatai folyamatosan tűnnek el halhatatlan műveikből. Tény, hogy mindannyian egy másik kor szülöttei, és a XX. század gondolkodásmódja, illetve szóhasználata jelentősen eltér a mai politikailag korrekt, woke-kultúrától átszőtt fogalmazástól. Ám szakértők szerint nagy különbség van aközött, hogy az embernek van esélye megismerni az eredeti művet, vagy csak a megcsonkított változat kerülhet a kezébe.

Agatha Christie famous author of crime novels at her home in Winterbrook House, Wallingford, Berkshire. Picture taken 1950. (Photo by Daily Mirror/Mirrorpix via Getty Images) Forrás: Getty Images

Dahl ugyanakkor még mindig jobban járt, mint Christie, mivel kiadója a HarperCollinsszal ellentétben árul egy eredeti könyvsorozatot, illetve az átiratokat is, és a szülő eldöntheti, melyiket veszi meg. Hasonló a helyzet Enid Blyton műveivel, ahol az eredeti példányokat ugyan külön kérelmezni kell a brit könyvtárakban, ám azok hozzáférhetők. Christie regényei és Ian Fleming Bond-sorozata azonban csak az új formátumban lesz forgalomban.

A királyné beszállt a vitába

A gyerekkönyvek kapcsán a brit irodalmi élet is felbolydult. A Booker-díjas Salman Rushdie például „abszurd cenzúrának” nevezte Dahl átírását, Philip Pullman író szerint Dahl valóban sértő tartalommal dolgozik, de az átírás helyett ki kellene venni a tananyagból, és mást tanítani. A királyi családtól szokatlan módon Kamilla királyné is megszólalt az ügyben. 

A királyné egyik kedvenc szerzője Dahl, és ezért úgy gondolja, hogy az írók szólásszabadságának része, hogy úgy fejezzék ki gondolataikat, ahogy az nekik tetszik.

A Reddit- és Twitter-felhasználók már feltették a kérdést, hogy vajon lesz-e valaki, aki hasonló védőbeszédet mond az eredeti Poirot- és Miss Marple-szövegek mellett. Számos vélemény szerint valóban cenzúráról van szó, amely ráadásul csökkenti is a leírások gazdagságát. Szakértők ugyanakkor felhívják a figyelmet, hogy az elmúlt évtizedekben sokat változott a közönség környezet- vagy személyleírást illető befogadóképessége. Az olvasókat sokkal kevésbé érdekli a színes, minden részletre kiterjedő ábrázolás, inkább cselekménycentrikusak. Így a változtatások nemcsak a politikai korrektséget, de az olvasmányosságot is támogatják.

A kérdés azonban, hogy mi történik az írói örökséggel. A feltételezések szerint mélyebb szövegváltoztatás híján probléma sincs, hiszen Christie Tíz kicsi négere is hosszú évek óta És már egy sem maradt címmel jelenik meg, és ez teljesen elfogadottnak számít.

Borítókép: Agatha Christie berkshire-i otthonában 1950-ben (Fotó: Daily Mirror/Mirrorpix via Getty Images)