A Magyarországról induló, némi ausztriai és németországi kitérő után Franciaországban letelepedett, mozdonyvezetőből szerelővé és versenyzővé, végül műhelytulajdonossá avanzsált Szisz Ferenc sorsa mai szemmel nézve kalandosnak tűnhet, akkoriban viszont egyáltalán nem számított kirívónak. A századforduló táján ugyanis aki el akart mélyedni a gépek világában, az külföldre ment tapasztalatot szerezni.
Szisz 1873. szeptember 20-án született a Békés vármegyei Szeghalmon. Érdeklődött a gépek iránt, már fiatalon a helyi uradalmi műhelyben találta magát. Később mozdonyvezetőként kezdett dolgozni, mivel a járművek iránt érdeklődők a XIX. század végén vagy a mezőgazdasági lokomotívokkal foglalkoztak, vagy a vasútat választották. Sok vasutas később nyergelt át a gépjárművekre. Szisz Bécs, Salzburg, München és Berlin után 1900 tavaszán költözött Párizsba osztrák feleségével. Érdekelte az autózás, ami akkor Magyarországon rendkívül egzotikusnak számított.
– Jó kérdés, hogy fizikailag mikor láthatott először autót, hiszen Magyarországon még igen kevés automobil volt. Olvasni biztos olvashatott róla, hiszen 1897–98-ban Franciaországban és Angliában már jelentek meg autós újságok, amelyek a Monarchiába is eljutottak – mondja el Négyesi Pál járműtörténész, a Magyarjármű.hu szerkesztője.
A XX. század hajnalán Franciaország volt az autózás központja, ám Szisz eleinte egy kohászati üzemben dolgozott. A cégnek azonban olyan illusztris ügyfelei voltak, mint a Renault fivérek, Louis és Marcel, akiknek a gyára éppen 1900 körül indult komoly fejlődésnek. Szisz csakhamar náluk folytatta a munkáját szerelőként.
– Szisz Ferenc elsősorban egy nagyon jó képességű szerelő volt, bár nehéz szétszálazni, hogy a Renault újításaiban, találmányaiban pontosan mi volt a szerepe. A gyár egyik sűrített levegős indítója fűződik a nevéhez, ami a kurblit váltotta volna, azonban mindössze három évig, 1906 és 1908 között használták néhány modellen. Önálló szabadalma, az állítható futómű sem váltott ki különösebb visszhangot – teszi hozzá Négyesi Pál.
Az első versenyek városok között zajlottak
Érdekes módon inkább versenyzőként lett híres. A korai autóversenyeket városok között rendezték idő vagy megbízhatóság alapján. Az első megbízhatósági verseny 1894-ben Párizs és Rouen között zajlott, egy évvel később Párizs és Bordeaux között már az idő számított. Franciaország és Olaszország mellett csakhamar nemzetközi szinten is elindultak a versenyek, például az 1902-ben Marcel Renault nyerte a Párizs és Bécs közötti futamot. A fejlődésben nagy szerepet játszottak az újságok, az első versenyek a francia Petite Journal bulvárlap sztoriéhségének voltak köszönhetők. Ekkor ajánlott fel James Gordon Bennett, az amerikai New York Herald tulajdonosa egy fogadás miatt díjat az amerikai és a francia autók tudásának összemérésére.
Az eredeti tervből végül nem lett semmi, de a francia autóklub megszervezte a versenyt. A Gordon Bennett-kupán minden országból három-három autó indulhatott. Ez 1900-ban még nem jelentett problémát, de ahogy sokasodtak a gyártók és a vállalkozó szellemű versenyzők, már akadtak gondok: 1903-ban előfutamokat kellett rendezni, 1905-re pedig végképp tarthatatlanná vált a létszámkorlát. Ráadásul ekkorra az autók sebessége úgy megnőtt, hogy a városok közötti versenyek túl veszélyessé váltak. Ennek szomorú példája volt az 1903-as Párizs–Madrid futam, amelyen többek között Marcel Renault is életét vesztette.
Szisz Ferenc behozhatatlan előnye
A Francia Autóklub mindezek után úgy döntött, hogy 1906. június 26–27-én zárt pályás versenyt szervez Párizs környékén, amelyen nem korlátozza az országonkénti nevezők számát. Ezt a viadalt tartják a modern autóversenyzés ősének, és ezt nyerte meg Szisz Ferenc a 3A rajtszámú Renault AK 90CV pilótájaként. Ugyanakkor a történeti hűséghez hozzátartozik, hogy nem ez volt az első, nagydíjnak hívott verseny, de ez volt az első elismert és sikeres Grand Prix. Szisz Ferenc annak ellenére vezette győzelemre a Renault-t, hogy nem az rendelkezett a legerősebb erőforrással.
– Jó időben volt jó helyen, a Renault-nak pedig volt két rendkívül előnyös tulajdonsága. Az egyik az állítható hidraulikus futómű, ami nagy segítség volt az egyébként borzasztó körülmények között – magyarázza Négyesi Pál.
A verseny ugyanis még nem épített pályán zajlott, hanem lezárt útszakaszokon, amelyeket néhol fapallókkal, másutt kátránnyal igyekeztek járhatóbbá tenni a szervezők − csakhogy az iszonyatos hőségben a kátrány megolvadt. Az elrajtolt 32 autó fele már az első napot sem bírta ki, másnap pedig újabb öt jármű búcsúzott a küzdelemtől.
A Renault másik előnye a Michelin újítása, a levehető gumiabroncs volt, ami jelentősen meggyorsította a kerékcseréket, és az akkori körülmények között szinte behozhatatlan előnyt hozott. Szisz Ferenc 32 perccel nyert, az 1238 kilométeres távot 12 óra 14 perc 7 másodperc alatt teljesítette, ami akkor szinte felfoghatatlan, valamivel száz kilométer/óra feletti átlagsebességet jelentett. A győzelem után megkapta a francia állampolgárságot és a 45 ezer frankos díjat. Az összes korabeli francia újság foglalkozott vele, és máshol is írtak róla. Magyarországon ugyanakkor jóval kisebb visszhangja volt a sikernek, mivel hazánkban az autózás akkor (és még sokáig) gyerekcipőben járt.
Szisz az 1907-es nagydíjon a második helyet szerezte meg, 1908-ban nem ért célba. 1909-ben otthagyta a Renault-t, ami a versenyzői pályafutása végét jelentette. Saját vállalkozást alapított, ez volt a Grand Garage de Neuilly (Neuilly-i Nagy Garázs). A kifejezés egy olyan komplexumot jelentett, ahol javították és tárolták az autókat, sőt sofőrszolgálatot is biztosítottak. A versenyzéshez még kétszer tért vissza, 1914-ben és 1923-ban, de utóbb már nem ő vezetett, csupán segítette a csapatát.
Magyarországon élő rokonságával haláláig tartotta a kapcsolatot, és bár nem született gyermeke, testvérei leszármazottai itt élnek. Szisz Ferenc 1944. február 21-én, tüdőgyulladásban hunyt el a Párizs közelében található Auffargis-ban. Fekete márvány síremlékét máig a Francia Autóklub és a Renault gondozza.
– Túlzás lenne állítani, hogy kultusza van Franciaországban, hiszen az ország autós múltja nagyon gazdag, amelyben Szisz Ferenc nem túl hosszú epizód. Nem maradt sokáig reflektorfényben, de a Renault ma is nagyon büszke rá – teszi hozzá Négyesi Pál.
Szülővárosa, Szeghalom szintén, ahol a győzelme századik évfordulóján, 2006-ban szobrot állítottak neki. Az autósportban a megbecsülését jelzi, hogy róla nevezték el a Hungaroring egyik kanyarját, valamint 2003 óta a pálya főbejáratánál Szisz Ferenc szobra fogadja az érkezőket.
Példakép
Februárban egy másik évfordulóra is emlékezik a magyar autósport. 9-én lett volna 62 éves a formaautózás nagy ígérete, Kesjár Csaba. Nem tudjuk, mennyiben inspirálta Szisz Ferenc győzelme, de ő volt az első magyar, aki Formula–1-es autót vezetett, amikor az 1987-es Magyar Nagydíj hétvégéjén tesztelhetett a Zakspeed csapatban. Sok más autóversenyzőhöz hasonlóan a gokartban kezdte pályafutását, ahol sorra szerezte a bajnoki címeket. 1982-ben versenyzett először formulaautóval, 1986-ban már az osztrák Formula Ford bajnokságban lett bajnok. Egy évvel később a német Formula–3-as bajnokságban a legjobb eredménye egy negyedik helyezés volt. Egyre többen látták úgy, hogy reális esélye lenne bekerülni a Formula–1 mezőnyébe, azonban 1988. június 24-én egy németországi edzésén műszaki hiba miatt kétszáz kilométer/órás sebességgel a falba vágódott, és életét a gyors orvosi segítség ellenére sem sikerült megmenteni. Halála óriási megdöbbenést váltott ki nem csupán Magyarországon, de a világ autósportjában is. Mészáros Sándor, a Formula.hu szakírója szerint Franz Tost egykori autóversenyző, csapatfőnök is úgy vélte, hogy Kesjár Csaba eljuthatott volna a királykategóriába. 1992 óta Budaörsön általános iskola viseli a nevét, mivel az intézmény szerint példaképe lehet azoknak a fiataloknak, akik szorgalommal és kitartással érik el azokat a kimagasló eredményeket, melyeket mások tehetségüknél fogva eredendően megkaptak.
Borítókép: Szisz Ferenc szobra a Hungaroringen (Fotó: Getty Images)
