Miközben például az egyik elbeszélésben Kosztolányi „unalmában nem tudja, hogy rágyújtson vagy tökmagozzon”, a Béla nevű srác, „Kispest brillantin csillogású”, csokira sült kabinosa a bandájával snapszlizik, és éppen „hat szőrös bunkónál és négy nagyfröccsnél tart”. A Nevetés című novellában legalább ilyen abszurd „Novi Bálint” (az elbeszélő szerző) szerelmi csalódásának leírása, amikor az ifjú költő a Dorina nevű múzsa miatt érzett bánatában eladja a „szárnyait” egy antikváriusnak, megszabadulva a „rabszolgasorból”. A szárnyakhoz pedig a boltos habszivacs baglyot csináltat és kirakja a kirakatba. A cselekvő, alkotó szellem így tárgyiasul, ahogyan az írókból is szépen lassan marionettfigurák lesznek, akiket csupán azok tudnak felidézni, akik a mai világban olvasnak még egyáltalán könyveket.
Nem véletlen, hogy Novák Valentin új kötetében az összes novella címe egy-egy ás-és- képzős névszó, erre utal az egyik alcím is (ÁsÉs novellák). Ennek kapcsán akár gondolhatunk arra is, hogy az egykor aktív irodalmi élet ma már csak emlék, az írók elefántcsonttoronyban élnek, de nem azért, mert el kívánnak távolodni az olvasóktól, hanem mert nincsenek is igazán olvasóik. Az íróknak pedig nem marad más, minthogy azon fantáziáljanak, vajon hogyan viselkedne Mikszáth a mai világban egy szaunában ücsörögve, és mit szólna Krúdy, ha paradicsomlével kínálnák neki a vodkát.
A Repedés minden novellája rávilágít a mai kor sötétségére
Novák Valentin novelláinak persze azon kívül, hogy néhol humorosak, viccesek, néhol pedig inkább vicceskedők, mélyebb tartalmuk is van. A négy fejezetben tálalt (Utazás, Idézés, Dekázás, Futás!) huszonhét novellának szinte mindegyikében van egy-egy olyan gondolat, amely rávilágít a mai kor sötétségére is, és nem hagyja nyugodni az elolvasásuk után sem a befogadót. Például a szerző erős pacifizmusáról tanúskodik, amikor az egyik elbeszélés főhőse a képzeletbeli falanszterben a „Háborúk és csaták generáló laboratóriumában” dolgozik, de fél év után utcára teszik, mert az első, önálló programja időhurokba forgatja a halottakat, akik mindaddig feltámadnak, amíg a harcoló felek le nem teszik a fegyvert. A közösségek széthullásának, az egymástól elfordított fejek világának mond határozottan ellent az is, és az alkotó hevületben cselekvő társasági élet erejéért kiált, ahogyan Novák novelláiban mindenki le tud ülni egy kocsmaasztalhoz, egy vízparton vagy akár a szerző szűk szobájában, összerántva az időt és a gyomrokat az izgalomtól. Mert „ha gyűlnek, nem gyűlölnek”.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!