Úgy válik egyénivé, hogy közben kicsit egyénieskedő is, hogy bosszantsa a kortársait. Eközben a realizmus és a szürrealizmus között mozog, de megvan benne a tisztelet a nagy elődök iránt, sőt nekik építget darabról darabra, építőkockákról építőkockákra groteszk, futurisztikus panoptikumot. A történetek alaphelyzete akár egy tudományos-fantasztikus regény fő motívuma is lehetne: valaki (talán a Nagy Testvér) keveri a kártyákat a mindenség feje fölött és bábozik a bábeli zűrzavarban eltévedt zsenikkel, akiket különböző profán helyszíneken – hol egy balatoni strand büféjében, hol egy kocsmában, hol táncházban, hol gőzfürdőben – éri el az írók egyik meghatározó alapélménye, az elvágyódás és a mámor.

Nem véletlen, hogy a nagy példaképek körében hangsúlyos szerepet kapnak a mérgek litániáját halhatatlan költeménybe foglalni képes Kosztolányi, az ópium áldozatává vált Csáth Géza vagy az alkohol apostolai, Krúdy, Cholnoky László és Hajnóczy Péter. Utóbbi például Novák egyik novellájában a szigligeti strandon egy tálca fröccsöt rendel, és ez a kép annyira hiteles, hogy nehéz nem arra gondolni, hogy a virtust szerző maga is kipróbálhatta már. Bizony, van egyfajta merészség és szemtelenség is abban, ahogyan Novák a magyar irodalom általa kiszemelt nagyjait ebben az apokaliptikusnak tűnő panoptikumban mozgatja, de van benne valami tündéri anakronizmus is, hiszen itt nem műveket lop, művekből lop a szerző, hanem magukat az alkotókat lopja közénk sokszor lenyűgözően szép és mély tónusú jelenetek részeseiként.
Megjelennek az irodalom nagyjai
Amikor azt olvassuk például a kötet egyik darabjában, hogy Kosztolányi, Ottlik, Aszlányi, Papp Dániel és Bródy (Sándor) belépnek a Rózsalugas büfé melletti „ostorlámpa fénykörébe”, és „orruk alatt dünnyögő, arcukról vért törölgető matrózokat” látnak feltápászkodni a „terasz szétmorzsolódó betonjáról”, egyenesen olyan hatalmas elődök stílusművészete juthat eszünkbe, mint például Gelléri Andor Endre munkássága. De a novellák olvasása közben gyakran felsejlik bennünk az a gondolat is, amit Örkény mondott egykor, amikor megpróbálta megmagyarázni, hogy mi is a groteszk. Olyan egyszerűen furfangos Novák látásmódja, mintha terpeszállásban, a lába között a háta mögé tekintve jelenne meg számára a felfordult világ.