Következő mérkőzések
Lengyelország
15:002024. június 16.
Hollandia
Szlovénia
18:002024. június 16.
Dánia

A közönség fele metálos, a fele nyugdíjas

– Ez a projekt Hollandiában színházi produkciónak indult, így aztán a közönség egyik fele mindig metálos arcokból állt, a másik pedig színházlátogató idősekből – vezette be a Heavy Strings (Súlyos húrok) című turnéja budapesti állomását a MOM Kulturális Központban Anneke van Giersbergen, hozzátéve, hogy saját magát is idősnek tartja 51 évesen. A The Gathering egykori frontembere a műfaj klasszikusait énekelte egy vonósnégyes és egy zongorista kíséretével (az Apocalyptica után szabadon), merész kísérlete pedig összességében jól sikerült.

2024. 05. 20. 13:41
Anneke Van Giersbergen koncert
Anneke Van Giersbergen koncertje Budapesten. Fotó: Havran Zoltán
Vélemény hírlevélJobban mondva- heti vélemény hírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz füzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Hasonlóan a Magyar Zene Házában megrendezett Thy Catafalque-koncerthez, a MOMkultban felvonultatott előadás is szokatlannak ígérkezett. Anneke harminc éve énekel a metálszíntéren, így nagyrészt a rockereket vonzza, akiket viszont ezúttal a küzdőtér helyett egy színházteremben várták ülőhelyeik, és ha kiállták a hosszú sort a büfénél, a sört sem vihették be magukkal. Érkezésemkor még a vártnál is több normcore ruhákba öltözött zenerajongó fogadott, ám mint kiderült, az ugyanitt megrendezett Jazzy Fesztivál miatt. Kezdés előtt belenéztem egy szabadtéri koncertbe: ha már előzenekar nem volt, valahogy pótolni igyekeztem a szokásos középszerű zenei élményt, csak a miheztartás végett, hogy még jobban értékeljem a nagyságrendekkel jobb fő műsorszámot.

Anneke Van Giersbergen koncert
Anneke van Giersbergen a MOMkultban. Fotó: Havran Zoltán

A koncert fél óra csúszással kezdődött az énekesnő kérésére, aki szerint behallatszódott a jazzfesztivál – mivel én ilyesmit nem tapasztaltam, ez elismerésre méltó perfekcionizmusnak tűnt, de aztán később valóban beszűrődött itt-ott a párhuzamos koncert. Amivel szerencsére a végére is értünk az est komolyabb negatívumainak. Látványvilágában igen minimalista előadást láthattunk: zongora, két hegedűs, egy brácsás és egy csellista, Annekével együtt négy nő és két férfi, semmi felszínesség, beszéljen csak a zene. És persze Anneke, aki minden dalt igyekezett felvezetni, tette mindezt szórakoztatóan, egy ízben például szemüveget öltve, papírról ismertette a metál számtalan alműfaját, benne olyan vadhajtásokkal, mint 

a nemzetiszocialista black metál és a pornogrind.

A nyitány a funkos Faith No More From Out of Nowhere című dala volt, amiben a vonósok inkább csak az újdonság varázsával tudták észrevétetni magukat, nem úgy a második tétel, az Iron Maiden-féle The Trooper alkalmával, ami instrumentális részről abszolút felért az Apocalyptica legjobb Metallica- (és persze Slayer-, Pantera- és a többi) átirataihoz. Aztán jött a Scorpionstól a Still Loving You, ami világossá tette, hogy Anneke és társai nem azzal töltötték a próbákat, hogy lemásolják az Apocalyptica receptjét, és a metálzene minden lendületét és dallamosságát átültessék vonósokra és zongorára. A tempón lassítottak, a hangszeresek pedig inkább csak kísérték Anneke gyönyörű hangját, aki mintha azt próbálta volna bizonyítani, hogy a gitáralapú metálzene nemcsak instrumentális virtuozitásban, de vokálban is végtelen lehetőségeket rejt. Ő legalábbis megpróbált felülmúlni mindenkit Bruce Dickinsonon át James Hetfielden keresztül Ozzy Osbourne-ig.

Nem igazán élték túl az áthangszerelést a Mastodon High Road című számának gitárfutamai, és Anneke magánszáma volt az Apocalyptica által ugyancsak feldolgozott Metallica-klasszikus, a Nothing Else Matters is. Ami egyébként az előadás fő ihletője is volt, amikor a Metallica negyvenedik születésnapjára három éve először állították színpadra a jelen turné zenészeivel együtt. Mint a frontasszony elmondta, a The Gatheringben töltött tizenhárom éve után sok rockzenésszel dolgozott, következett hát a Supercrush! című duója Devin Townsenddel, aki a példaképe is lehetne sikeres szólókarrierjével. Vokális téren ez a dal volt a koncert egyik fénypontja, hiszen itt egyfelől a saját, neki írt sorait énekelte, másfelől Townsend operai hangját is a maga képére formálhatta.

Anneke Van Giersbergen koncert
Fotó: Havran Zoltán

Utána viszont az is kiderült, hogy Anneke nem mindig választ jól: az AC/DC Thunderstruckja Brian Johnsonnal volt az igazi. A többieket viszont lepipálta, de legalábbis felért hozzájuk, például Robert Planthez a Led Zeppelin-féle Kashmir alkalmával. Aztán meglepetésemre érkezett a koncert számomra abszolút csúcsát jelentő Slayer-klasszikus, a South of Heaven, amiről nem gondoltam volna, hogy a kedvencem lesz erről az estéről. A vonósok ezúttal pihenőt kaptak, nem úgy Ruud Peeters zongorista-zeneszerző, aki a végletekig lelassította a legendás metálbanda emlékezetes riffjét, hideglelős, sötét hangulatot teremtve. Ez is újdonság az Apocalyptica feldolgozásaihoz képest: mint bebizonyosodott, a metál dallamai nemcsak vonós hangszerekre, de zongorára is kiválóan ültethetők át, például a tavalyi Rammstein-turné előzenekara is ezt tette a német sztárcsapat számaival.

Anneke Van Giersbergen koncert
Fotó: Havran Zoltán

Anneke aztán visszaragadta magához a reflektorfényt saját metálzenekara, a VUUR nevű együttes Your Glorious Light Will Shine – Helsinki (a finn főváros által ihletett) dalával, ahol ismét önmaga lehetett a Supercrush! után. De még egy fénypont hátravolt a hangszereseknek is: Slash záró gitárszólói a Guns N’ Roses-féle November Rainből, hol egyiküktől, hol másikuktól. A visszatapsolás után Anneke a mikrofontól egy méterre kezdte el énekelni a Changes című dalt a Black Sabbathtól, miközben egyesével visszaszivárogtak a színpadra a zenekar tagjai. Ugyanezen műfajteremtő együttes nagy háborúellenes klasszikusával, a War Pigsszel folytatták, aminek legendás riffjei ugyan elsikkadtak, de kárpótolt érte a találó Ozzy Osbourne-interpretáció. Zárásul az énekesnő elmondta, hogy a sok komor dal után egy vidám számmal szeretne zárni, de a metálos vonatkozás itt sem hiányozhatott: Roger Glover Love Is All című, igencsak rádióbarát számát a Black Sabbathban is megfordult legenda, Ronnie James Dio énekelte annak idején.

Összességében Anneke merész kísérlete a műfaj nagy énekeseinek megidézésére sikeresnek tekinthető. 

Ezeket a dalokat így sosem hallhattuk, és össze sem lehet számolni, hány millió albumot adtak el ezek a slágerek. Bármely zenének kiváló teszt, hogy mennyire másolható, mennyire virális, és a metál ezen az estén is nagyot ment.

 

A téma legfrissebb hírei

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Címoldalról ajánljuk

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.