A legendás német zenekar története legnagyobb, talán utolsó válságát éli, és iszonyatos feszültség lehet a tagjai között. A bajokról először a turné kezdetén, júniusban hallhattunk, amikor egy női rajongó azzal állt elő, hogy a banda vilniusi koncertje előtt egy orosz nő behálózta őt, hogy lefeküdjön az énekes Till Lindemannal. Ebből végül nem lett semmi, de a nő szerint az italába drogot tehettek, mivel rosszul lett, később sérüléseket talált magán, és az emlékei is homályosak voltak a koncert napjáról. Ezután további nők álltak elő a saját történeteikkel a koncertek előtti és utáni bulikról, mire a berlini ügyészség is nyomozni kezdett. Az együttes mindent tagad, de közben a zenészek azt mondják, Lindemann egy ideje eltávolodott tőlük.
Rájár a rúd a Rammstein német metálosaira
A pletykák szerint az énekes szexfüggő lehet, ami egyébként a Rammstein szövegeinek, klipjeinek és koncertjeinek szexuális tartalmából is sejthető, de a bandának egyébként saját erotikus webshopja is van. A pletykák talán legvadabb része, hogy Lindemann koncert közben is kiszalad szexelni a női rajongók egyikével. Közben pedig olvasni beszámolókat olyan nőktől is, akik egészen hihetően állítják, hogy nincs itt semmi látnivaló, minden beleegyezéssel történik. A nyugati eltörléskultúrát ismerve könnyen lehet, hogy akármi az igazság, a Rammsteinnek ezzel vége, és egy klasszis zenekartól kell búcsúznunk.
Kíváncsian vártuk a keddi koncert előtt, átrajzolja-e a botrány a Rammstein híresen látványos élő műsorát, hiszen olyan ez, mintha Marilyn Mansont egy turné kellős közepén darálta volna be a MeToo. Szexuális utalások terén immár abszolút visszafogott, már-már családbarát koncertet láthattunk, amely azt is bizonyította, hogy óriási veszteség lenne a Rammstein eltűnése a színpadokról. Vizualitásban legalább olyan ambiciózusak, mint elektronikus elemekkel átszőtt, indusztriális metáljukkal. Előzenekaruk, az Abélard francia női zongoraduója Rammstein-számokat játszott, ami egyben jó tesztje a német banda dallamosságának, hiszen zongorán is fülbemászóak a dalaik.
A fő műsorszám aztán (intróként) Händel Tűzijáték-szvitjével kezdőtött, találóan ahhoz, hogy a Rammstein talán a legpirománabb együttesként a szélrózsa minden irányába való lángszórózással, a közönség feje felett vízszintesen kilőtt tűzijátékkal és fülsiketítő robbanásokkal tűzdelte meg a fellépését. Talán nem is volt néző, aki ne érezhette volna az arcán a hatalmas lángcsóvák melegét. Mintha meg akarnák idézni az 1988-as légi katasztrófát, ahonnan a nevüket vették. A rekordokat döntögető pirotechnika mellé a zenészek maguk is letaglózóan látványos műsort csináltak. Ez persze a Rammstein védjegye, még Hollywoodba is eljutottak vele, hiszen láthatóak a XXX című, Vin Diesel nevével fémjelzett filmben is.
Mintha nem is egyetlen sci-fi disztópia elevenedett volna meg a színpadon, hanem egy tucat szürreális klip különféle kosztümökkel és kellékekkel, amilyen a Puppe című dal előadása alatt használt hatalmas babakocsi vagy a gigantikus, egy ember megfőzésére is alkalmas üst – amelyek természetesen mind lángba borultak előbb vagy utóbb. A koncert emlékezetes zárásaként a küzdőtér közepén emelt kisebb színpadon adták elő az Abélard zongoristáival az Engel című slágert, majd gumicsónakon hajóztak át az embertömegen keresztül vissza a nagyszínpadra, ahol rázendítettek az Ausländerre, aminek a klipjében ugyanígy szállnak partra egy trópusi szigeten. Talán a közönséget átszelő hajóút alatt vették elő a legtöbben a telefonjukat kamerázni, és közben a zene sem hagyott kivetnivalót maga után, hiszen bármennyire jó is a Rammstein zongorán, azért arról is megbizonyosodtunk, hogy a metál az a műfaj, amihez a legtöbbet ad az elsöprő hangerő.
Összességében tökéletes koncertet adott minden idők egyik legjobb és leglátványosabb metálbandája, Lindemannt viszont magához képest megtörtnek láttuk. A feléje áradó szeretet és rajongás közepette talán érezte, hogy ezt most mind elveszítheti. Azt mindenesetre bizonyította, hogy mi, zenerajongók nagyon sokat veszítenénk vele.
Borítókép: Till Lindemann és a Rammstein Budapesten (Fotó: Havran Zoltán)
