Egy szőke szépség, aki szörnymetállal hódítja meg a fanatikus zenerajongókat

Metálkoncerten ritkán számít az ember egy olyan szőke dán énekesnőre a színpadon, aki a modellkedésbe és a színészetbe is belekóstolt. Hiszen a műfaj egyik legszimpatikusabb vonása, hogy nem számít, ha egy zenész a legkevésbé sem fotogén, sőt általában az sem, ha nincs jó hangja, hiszen a zsáner egyik fő attrakciója a torz vokál. A Myrkur nevű szólóprojektjével az A38 hajón fellépett Amalie Bruun ráadásul az extrém és kifejezetten maszkulin megjelenésről (is) híres skandináv black metal színtérről érkezik, ahol a szokásos zord arcú, tetőtől talpig feketébe, bőrbe és vasba öltözött, loboncos hajú férfiak nem ritkán horrorba illő arcfestékkel, töltényövben és szöges csuklószorítókban lépnek színpadra.

Myrkur, azaz Amalie Bruun dán énekesnő és metálzenész. Fotó: Bach Máté

Jonathan Hultén és a Myrkur. Fotó: Bach Máté

Miután a színpad arborétumból egy téli skandináv erdővé kopott csupasz fák sziluettjével, megérkeztek a Myrkur turnézenészei. A nemek aránya is egészen kiegyensúlyozott volt Maja Shininggel, aki a Forever Still nevű dán rockbandából érkezett, basszusgitár és billentyűk mellett háttérvokálosként már-már Amalie Bruunhoz is felért. A frontasszony nemcsak vele énekelt olykor duettet, de a legfolkosabb szám, a négyszáz éves skót népdalon alapuló House Carpenter alkalmával Jonathan Hultént is visszahívta az akusztikus gitárjával együtt.

Mindenesetre a kvartett vendégzenészei közül is Maja Shining lopta el a show-t, ami azzal is magyarázható, hogy a tisztán black metal műfajban készült M albumról csak egy szám (Dybt i skoven) hangzott el, ritkán lendülhetett úgy istenigazából bele a gitáros és a dobos, bár a megszólalásukra semmiféle panasz nem lehetett. A füst és a vakító lila fények az első pár szám erejéig nem sokat mutattak Amalie Bruunból, utána viszont kiderült, hogy a szeme vonalában fekete arcfestéssel tisztelgett a fekete fémes ősök előtt, majd később egyszer-egyszer a billentyűk mellett az elektromos gitár húrjaiba is belecsapott. Az első hat száma a legutóbbi, Spine című lemezéről érkezett: erről a folkos, de a metálos hangzást és sodró intenzitást sem nélkülöző, összességében kiváló albumról összesen nyolc dalt játszottak. Hősnőnk annyiban kedvezett a metálrajongóknak, hogy a leginkább népzenés albumáról, a 2020-as Folkesange címűről csak két tételt tűzött műsorra, a debütáló „M” metálos szellemiségében készült Mareridtről pedig négyet. Közben némi hiányérzetem is maradt azért, mivel a legfémesebb és legvadabb, egyben talán legjobb dal (Maneblot) kimaradt e lemezről, torz éneket sem hallhattunk az est folyamán, tehát azért talán egyfajta középutasság is jellemezte a válogatást.

Myrkur az A38-on. Fotó: Bach Máté

De összességében amit láttunk: egy briliáns és összetéveszthetetlenül egyedi zene- és dalszerzőt, nehezen felülmúlható énekkel és tökéletes (egyben kiválóan hangosított) hangszeres kísérettel. A fő attrakció egyértelműen Bruun hangja volt, ami talán még jobban is szólt, mint a lemezeken, mintha érlelődött volna benne a stúdiófelvételek óta, hogyan tudja még tovább cifrázni, persze nem öncélúan, hanem az eredeti koncepció szolgálatában. És ebben rejlik az élő fellépések egyik fő erőssége, amiből (majdnem) mindent kihozott Budapesten a Myrkur – csak egy kicsivel több fémes káosz kellett volna a folkos rendbe.