Épp a héten voltam a helyen egy másik koncerten, hát... Gyakorlatilag egy Minimüpáról beszélünk, recepcióval, fancy ajándékbolttal, kosztümös ruhatáros lányokkal, színházira hajazó büfével.. Tényleg ennyire classy lett már a Die Katafalk? Hogy lesz itt metál koncert? Nem fog senki merni fejet rázni meg ossziánozni.
– volt olvasható egy szellemes hozzászólás a Facebookon a frissen meghirdetett esemény kommentjei között. A válasz a zenekar profiljától így szólt:
Itt lépett már fel a VHK és a Grand Mexican Warlock is nemrég, de ezen kívül őszintén szólva minket is jobban vonzanak az ilyen különlegesebb helyszínek, mint a hagyományos ossziánozós metálfesztiválok.
A kommentelő aggálya azért némileg érthető volt, avagy ritkán lép fel metálzenekar ennyire patinás helyszínen, és a „színházira hajazó büfé” tényleg nem bírta tartani a lépést a metálrajongók szomjúságával, jónéhány dalról maradt le az, aki megpróbálta a helyszínen oldani dehidratáltságát. Nem volt motozás a belépéskor, biztonságiak sem álltak a rajongók és az együttes közé, a metálrajongók is otthon hagyták a töltényövet és a szöges alkarvédőt, fegyelmezettségből jelesre vizsgáztak. Csakis a zene iránti szeretetről, sőt inkább szenvedélyről szólt ez az este.

Bár metálrajongóként nyilván elfogult vagyok, véleményem szerint a zsáner kedvelői egyébként mindig jól nevelt közönséget alkotnak az ijesztő megjelenés és az ezzel járó sztereotípiák ellenére. Sőt, a fősodor közönsége általában jobban zavar: tavaly Hans Zimmer filmzenei koncertjén rengeteg okostelefon világított a közönség soraiban, néhányan az egész előadást felvették (amíg csak le nem merültek) és küldték tovább azonnal a barátaiknak. Akik így aztán ügyesen megspórolták a borsos jegyárat, hiszen nyilván ugyanolyan élmény Facebook-üzenetben hallani Hans Zimmert, mint élőben. (A kedvenceim közé sorolom a Tool tavalyelőtti koncertjét, ahol több tucat embert kidobtak a biztonságiak, mert a zenekar kérése ellenére elővették a telefonjukat.) Saját élményeim közül nem volt kevésbé idegesítő a tavalyi Szigeten fellépett Imagine Dragons közönsége sem: próbáltam olyan helyre állni, ahol senki nem kornyikál, sikítozik vagy csacsog a zenekart túlordítva, de hamar beláttam, hogy ilyen nincs és nem is lesz.