Egy estén a hazai rock és metál legjobbjai

A Budapest Parkban lépett fel a (talán) legjobb magyar rock- és metálelőadó, a Platon Karataev és a Thy Catafalque. Lehet, hogy magyaroktól ennél jobb koncert nem lesz idén.

Egy estén a hazai rock és metal legjobbjai Fotó: Havran Zoltán

Első látásra nem illik össze a Platon Karataev és a Thy Catafalque: előbbi alternatív/indie rock, utóbbi önnön definíciója szerint avantgárd metál. De azontúl, hogy egyiküket se könnyű (vagy különösebben érdemes) felcímkézni műfajilag, sok közös is van bennük. Folkos dallamosság, valamint hasonló gyökerek, elég például a Kalákára és a VHK-ra gondolni. Ami előbbit illeti, a Platon Karataev a Valaki jár a fák hegyén, a Thy Catafalque pedig az Embersólyom című dalból csinált egyaránt pazar feldolgozást (ugyanarról a Hajnali rigók albumról). A Vágtázó Halottkémek témájában pedig Kátai Tamás (ő a Thy Catafalque egy személyben) egy interjúban a valaha volt legjobb magyar lemeznek nevezte A semmi kapuin dörömbölve című VHK-korongot, a Platon Karataevből Czakó-Kuraly Sebestyén pedig a VHK-alapító gitáros, Czakó Sándor fia, a Budapest Park-koncerten is VHK-pólóban feszített, és elő is adtak egy VHK-dalt (Halló Mindenség).

Színpadon a Platon Karataev. Fotó: Havran Zoltán

Egy koncerten a magyar rock és metál új sztárjai

Az elsőként fellépő, négytagú Platon Karataev 2016-ban alakult,  nevüket a Háború és béke egyik karakterétől kölcsönözték. A 2017-es Elevator című dalukkal és For Her című albumukkal robbantak be a Spotify-on, amit aztán felülmúltak a 2020-as Atoms, majd a 2022-es Partért kiáltó című lemezükkel, utóbbival elhagyva talán egyetlen gyengéjüket, az akcentusos angol nyelvet. Valószínűleg ők is egyre jobban érzik, hogy magyarul érdemes énekelniük, például ezen az estén az Ex Nihilo néhány sorát már magyarul adták elő, a koncert körülbelül felétől pedig már csak magyar dalokat játszottak a Partért kiáltó lemezről (kivéve a ráadás Ocean és Wolf Throats dalokat), illetve mutattak be új számot is (Nem felelhet), amitől csak jobban várjuk a következő korongot. 
 

Balla Gergely és Czakó-Kuraly Sebestyén. Fotó: Havran Zoltán

Bár a nappali világosság nem, de a borongós idő és a szemerkélő eső még hozzá is adott ahhoz, hogy összességében kifogástalanul szólt a Platon éteri, szinte szakrális éneke és az olykor a VHK legjobb pillanataihoz is felérő gitártémáik. A tiszteletet is megadták az utánuk érkező Thy Catafalque-nak: Sallai László basszusgitáros elmondta, hogy amikor meghallgatta a 2004-es Tűnő idő tárlatot, rögtön levelet írt Kátai Tamásnak az otthoni felvételi módszereiről kérdezve, amire nagyon hosszú és részletes választ kapott. Egyébként Balla Gergely énekes-gitáros bevallása szerint az ő ötlete volt a közös koncert is. 

Thy Catafalque a Budapest Parkban. Fotó: Havran Zoltán

A Thy Catafalque 1998-ban alakult a norvég black metal (egy Burzum-póló most is előkerült a színpadon) hatására, és duóból 2011-ben vált Kátai Tamás szóló stúdióprojektjévé. Kátai vendégzenészek sokaságával szerzi a Thy Catafalque zenéjét, és habár idehaza lehetne ismertebb is, ma már nemzetközi színtéren a leghíresebb (vagy inkább legkultikusabb, hiszen rétegműfajban utaznak) magyar metálelőadó. A szakma azért Magyarországon is értékeli Kátait, amire nem is kell jobb példa annál, hogy miként kezdett koncertezni a Thy Catafalque, ami egyben a legnagyobb sikere is, hiszen a mű túlnőtt a teremtőn, Frankenstein szörnyeként szabadult el. A 2021-es Fekete Zajon 26 magyar zenész Kátai áldásával, de nélküle állította színpadra az életmű 15 dalát. Az azóta Blu-rayen is kiadott, már biztosan megismételhetetlen koncerten Kátai végül basszusgitározott is, majd visszaugrott a saját maga által elindított vonatra, és azóta voltak kétszer az Akváriumban (az elsőre két nap alatt elfogytak a jegyek), a Brutal Assaulton, Londonban és legutóbb Pozsonyban. Június 16-án érkezik a tizenegyedik album (Alföld), amiről három számot már be is mutattak.

Thy Catafalque a Budapest Parkban. Fotó: Havran Zoltán

Kátai Tamást még a Platon Karataev színre lépése előtt is könnyen el lehetett csípni egy kézfogásra, dedikálásra és közös fotóra, szimplán bele lehetett botlani a Budapest Parkban. Egyszemélyes projekthez képest ezúttal is nagy volt a nyüzsgés a színpadon: öt énekes (Horváth Martina, Dudás Ivett, Bokodi Bálint, Dudás Gábor, Veres Gábor) és négy hangszeres (Vigh Zoltán, Varga Krisztián, Szenti Árpád és maga Kátai) vonult fel. Az Ixión Düün szimfonikus, mégis a norvég black metalt idézően vészjósló intrója után csellóval folytatták a Kék ingem lobogó című dallal, ami után a 2018-as Geometria albumról adtak elő több számot (Szamojéd Freskó, Töltés, Balra a nap, Sárember; erről a korongról játszották a legtöbbet), majd az érkező új lemezről hallhattuk a Néma vermek című, remekül sikerült tételt. Ha lehet hinni a Setlist.fm-nek, a Kő koppan című dalt itt adták elő élőben először, viszont az új album már online debütált számai közül sajnos hiába vártuk a talán legjobban sikerültet (Testen túl). Szokás szerint legfülbemászóbb szerzeményük, a Szarvas zárta a koncertet, levezetőnek az orgonára írt Fehérvasárnap elszavalásával Kátai Tamástól.

Thy Catafalque a Budapest Parkban. Fotó: Havran Zoltán

A fellépés összességében mindent megmutatott a Thy Catafalque szégyentelen dallamosságából, virtuozitásából, sodró lendületéből, súlyosságából és sokoldalúságából egyaránt. Klasszis koncertet adtak, amitől a magyar metálrajongó a világ közepén érezhette magát, legalábbis ezen az estén egészen biztosan nem volt sehol jobb fémzenefannak lenni, mint itt (hacsak nem volt valahol egy titkos Metallica-buli). Azzal kezdtük, hogy első látásra nem illik össze a Platon Karataev és a Thy Catafalque, de ezen a koncerten azt bizonyították, hogy ez pont így volt jó: a maguk műfajában nincs párjuk Magyarországon, más ligában játszanak, mint a többiek.

Borítókép: Kátai Tamás a színpadon (Fotó: Havran Zoltán)