A Kátai Tamás által teremtett zenei világ hazai és nemzetközi viszonylatban is igazi kuriózum. Méghozzá túlzás nélkül az, mivelhogy az 1998-ban Juhász Jánossal közösen alapított, majd 2011-től Kátai szólóprojektjévé váló Thy Catafalque a nyers black metal felől indulva hosszú utat járt be mostanáig. A metálriffek mellett – amelyek kezdettől meghatározók – az elektronikus zenei hatások, a folkelemek, a különleges fúvós és vonós hangszerek és a magyar nyelvű, irodalmi igényességű dalszövegek sajátos elegye teszi igazán kivételessé Kátai kompozícióit. Persze ezzel jóformán semmit sem mondtunk arról az ember elevenébe vágó muzsikáról, amelyben ennyi minden megfér egymással, s közben nem válik öncélúvá, unalmassá, giccsessé.
Kátait ugyanis sosem hagyja cserben az arányérzéke, bátran kísérletezik és korlátlan mennyiségű inspirációt jelent neki a szülőföld, Makó, az Alföld, a gyermekkor emlékei, no meg Skócia, ahol hosszú ideig élt és dolgozott.
Élőben azonban mind ez idáig csupán tavaly nyáron, a Fekete zaj fesztiválon hallhattuk a jelentős diszkográfiát maga mögött tudó „zenekar” számait. Csakhogy az igazsághoz hozzátartozik, hogy a Mezolit – Mesék a Thy Catafalque-ról című műsor huszonhat elszánt underground zenész Kátai Tamás előtti tisztelgése volt, s noha három dalban ő maga is közreműködött, ez alig volt több egy jól sikerült tribute-koncertnél. Április 30-án viszont, mintegy huszonnégy évvel a Thy Catafalque megalakulása után, végre sor került az első igazi, stabil zenekari felállással előadott fellépésre is, amit néhány éve még talán maga Kátai is valószerűtlennek tartott volna. Már csak azért is, mert a lemezein jellemzően tucatnyi vendégzenész hallható Magyarországról és szerte a világból, Skóciában pedig nem igazán akadtak zenésztársai. Sőt, abban a miliőben gyakorlatilag azt sem tudták róla, hogy zenéléssel is foglalkozik, ami igazán sokatmondó tény Kátai Tamás szerény, visszahúzódó személyiségéről. A hazaköltözés azonban sok mindent megváltoztatott.
A régóta várt, kiváló hangosítású koncerten a Thy Catafalque-ot a budapesti All Machines Will Fail zenekar végtelenül egyhangú, minimalista posztmetál műsora vezette fel, melyben a végletekig lecsupaszított, időnként örvénylő sludge- és stoner-riffekkel operáló, de általában véve lassú tempójú, instrumentális szerzemények ízlésesen ellenpontozták Kátai klasszikusabb szerkezetű, komplex és változatos dinamikájú dalait.
