Napjainkban, még három és fél évtizeddel a rendszerváltozás után is állandó és aktuális téma – úgy a közéleti és politikai diskurzusban, mint a jelenkortörténeti és társadalomtudományi szakkutatásokban – a szocializmuskori állambiztonsági szervek, s az azokat információval ellátó besúgóhálózat kérdése. Az ügynöklisták nyilvánosságra kerülésének ügye vagy éppen a hálózatot működtető III/III-as csoportfőnökség tevékenysége alaposabb megismerésének igénye a szélesebb közvélemény érdeklődésére tart számot ma is.
Immár évtizedek óta zajlik a kádári állambiztonsági rendszer történetének rekonstruálása, s az annak működése során keletkezett, megőrzött, kutatható és napjainkban jórészt az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárában elérhető dokumentumok tudományos igényű vizsgálata és elemzése. Ennek szellemében rengeteg értékes összefoglaló jellegű és áttekintő igényű monografikus könyv és tanulmány, valamint nagyszámú, fontos részletterületet vizsgáló – például egyes ügyekre, bizonyos ügynökökre, illetve megfigyelt személyekre fókuszáló – földolgozás született meg és került kiadásra.
Több, a szocialista rendszer állambiztonsága történetét vizsgáló könyvet jegyez Takács Tibor történész, állambiztonsági kutató is, akinek idén jelent meg az Ügynökök, informátorok, jelentések — Az állambiztonsági besúgóhálózat történetei című kötete a Jaffa Kiadó Modern magyar történelem című, Ablonczy Balázs és Müller Rolf szerkesztette sorozatának darabjaként. Az esettanulmányokat tartalmazó könyv első egysége a két éve bemutatott A besúgó című filmsorozat hitelességének nyomába ered. Ebben megállapítja a szerző, hogy a film cselekménye állambiztonsági szakmai nyelvezetét, s „ügynöki” és „hálózati” módszertanát tekintve nagymértékben hagy maga után kívánnivalókat a történeti hitelesség szempontjából. A széria korjellemző, az ügynökkérdés többszempontú megvilágítása révén azonban alapvetően értékes alkotás.
Ráadásul – tehetjük hozzá – egy szórakoztató igényű produkciótól, fikciós filmsorozattól nem is föltétlenül várható el a lehető legnagyobb mértékű hitelesség.
Az pedig már csak a recenzens kérdése, hogy vajon a film a nosztalgikus retróhullám iránti igényeket kielégítő és valamiféle érzelmes emlékezés alapjául szolgáló alkotás lett-e vagy pedig képes volt érzékletesen ábrázolni az állambiztonsági szervek – mondjuk ki! – embert nyomorító működési mechanizmusait?
