Ügynökök, informátorok, jelentések: elmaradt szembenézés

Az ügynökkérdés máig lezáratlan téma maradt. Recenzió.

Képkocka egy 1962-es ügynökbeszervezési propagandafilmből. Forrás: Fortepan /BM Filmstúdió

A kötet egy másik fejezete az 1989-es évhez vezeti az olvasót. A rendszerváltozás esztendeje első felében a III/III-as csoportfőnökség 247 új beszervezést hajtott végre és 117 korábban kizárt, vagy „pihentetett” kapcsolattal újította föl az együttműködést. Akkoriban mintegy 8500 hálózati személyt tartottak nyilván. Nekik nagy szerepük lett a rendszerváltozás folyamataiban, hiszen 1989 nyarán a III/III. egyik fő célja az volt, hogy a közelgő szabad választásokon elérje és elősegítse az addigi kommunista állampárt bekerülését a parlamentbe, valamint azt is, hogy koalícióképes erő is legyen. Ezzel a „folytonosságot és a stabilitást” akarták biztosítani.

Éppen ezért a szerveződő ellenzéki pártokba hálózati személyeket építettek be, hogy ők a tevékenységükkel érjék el: az adott szervezetben a gyöngébb képességű, vagy zsarolható és kompromittálható jelöltek induljanak a választásokon. 

A kádári állambiztonsági szerveket 1990 nyarán megszüntették, s megkezdődött a mai nemzetbiztonsági szolgálatok szervezetének kialakítása. Ezzel pedig – állapítja meg könyve végén Takács Tibor – „kezdetét vette az állambiztonsági iratoknak, és ezzel együtt az ügynöklistáknak, az állambiztonsági múlttal való szembenézés elmaradásának és a nem nyilvános ügynökaktáknak a kora.” 

(Takács Tibor: Ügynökök, informátorok, jelentések. Az állambiztonsági besúgóhálózat történetei. Jaffa Kiadó, Budapest, 2024., 208 oldal, 4999 Ft)

Borítókép: Képkocka egy 1962-es ügynökbeszervezési propagandafilmből. (Forrás: Fortepan / BM Filmstúdió)