Lonovics József (Miskolc, 1793. január 31.–Pest, 1867. március 13.) katolikus főpap, diplomata, egyháztörténész, akadémikus, 1834 és 1848 között csanádi püspök, 1848/49-ben kinevezett egri érsek, majd 1866/67-ben szintén „csupán” kinevezett kalocsai érsek a XIX. századi magyar katolikus egyház története mellett a hazai politika- és az európai diplomáciatörténetnek is fontos alakja. Ezért is örvendetes, hogy nemrégiben napvilágot látott életének és munkásságának, valamint elsősorban 1840/41-es római – egyházpolitikai és közpolitikai értelemben egyaránt sikeres – küldetésének monografikus áttekintése.
Bárány Zsófia „Lelke mélyén szabad röptű szellem” Lonovics József, egy magyar főpap a reformok világában című impozáns nyomdai kivitelű, ugyanakkor szakmailag kiemelkedően nagy filológiai háttérrel megalapozott munkája számos magyarországi (egyházi és világi) archívumban, valamint bécsi és római levéltárakban végzett kutatások eredményeként született meg. A szerző a vonatkozó katolikus kánonjogi és egyháztörténeti szakirodalom eddigi eredményein túl nagyszámú primer forrást, többségében eddig publikálatlan és/vagy alig, illetve egyáltalán nem kutatott kéziratos anyagot használt föl.
A könyvet interdiszciplinaritás jellemzi, hiszen a történettudomány hagyományos megközelítésmódjai mellett az egyház-, a jog-, a sajtó- és a művelődéstörténet módszerei és eredményei is fölhasználásra kerültek benne. Értő és érzékeny módon nyúlt kutatási témájához Bárány Zsófia, s igyekezett minél árnyaltabb képet adni olvasójának Lonovics Józsefről: nemcsak mint egyházi vezetőről és politikai-diplomáciai szereplőről, de mint művelt tudós emberről, s kora társadalmi, gazdasági, politikai és szellemi folyamatai iránt nyitott közéleti szereplőről is.
Lonovics polgári családban született, és az egri főegyházmegye papjaként, majd kanonokjaként lépdelt előre a klerikusi pályán, amelynek csúcspontjaként csanádi püspökké nevezte ki az uralkodó, sőt bízta meg a magyarországi vegyes házasságok kérdésének római képviseletével. Ezen küldetése során találkozott XVI. Gergely pápával, aki szimpátiával tekintett rá. Római tevékenységének és tárgyalásainak eredménye volt, hogy a katolikus és nem katolikus keresztény felek közötti házasságokat a katolikus papok „passzív asszisztenciájával” is meg a lehetett kötni. A vegyes házasságok kérdése, s abból kiindulva a vallás szabad gyakorlásának az ügye egyébként a reformkori országgyűléseknek is fontos témája volt.
