– Szintén a Goodreads szerint az olvasók élvezik, hogy nem száraz stílusban írta a könyvet. Mennyire volt tudatos választás a fanyar humora?
– Abszolút. Újságíróként, az AP amerikai hírügynökség szabadúszójaként az ember nem engedheti meg magának a laza fogalmazást. Itt viszont szabadon élhettem a humor eszközével, külön e könyvnek fejlesztettem ki ezt a stílust.
– A hírek szerint összesen három kiadónak küldte el a kéziratot, és Amerikában végül tülekedtek érte. Mi okozza ön szerint az érdeklődést?
– Nem hinném, hogy valóban akkora várakozás vagy kíváncsiság övezte volna a kéziratot. Sőt, egy amerikai kiadó közölte is, hogy „az izlandi partinak vége”, vagyis hiába él a sziget a turizmusból, már nem érdeklődnek annyian iránta. Ezért, ami számít, az a jó történet. És ez az, amire az ember nemzetközi újságíróként ráérez. Mert az erős sztori győzedelmeskedik!
– Mi a következő projektje? Várhatunk öntől hasonló művet más országokról is?
– Nem hinném, hogy lenne jogom hasonló megállapításokat tenni más országokról, hiszen sem állampolgár, sem történész nem vagyok. Mást tehet meg az ember, amikor egy adott országhoz tartozik, mivel ugyanazok a megállapítások, amelyek egy állampolgár szájából rendben vannak, sértőek lehetnek egy kívülállótól. Most egy farmon élek, egy gleccser torkolatánál, és a természetről írok. Hogy merjünk kint lenni a szabadban, amit ma sokan elfelejtenek. Dolgoztam hajókon, ott igazán közel van az ember a természethez. És bár a tengerrel szintén jól lehet geopolitikai értelemben foglalkozni, sőt most fejeztem be egy nagyon hosszú cikket a tengeribetegségről, illetve számos fényképem van bálnanézésről vagy a vízben lévő emberekről, tehát a tenger fontos része a témáimnak, mégis most inkább a szárazföld érdekel.
Gyorstalpaló Izlandról
Két izlandi besétál egy londoni kocsmába. A nyolcvanas években járunk, Izlandon még mindig tilos a sör, így természetesen két sört rendelnek – gondolom én. A történet részletei kissé homályosak. Glutty, glutty, glutty! Jöhet még egy kör, és már kezdődhet is a többi fizetővendég gyorstalpalója Izlandról, hiszen Skandinávián kívül mi, izlandiak előszeretettel terjesztjük az igét. (…)
Milyenek az izlandi nők? Hát, ők a legszebbek a világon! Bizonyíték: Izland nyerte a Miss World szépségversenyt 1985-ben és 1988-ban is, amikor Hólmfríður Karlsdóttirt, illetve Linda Pétursdóttirt koronázták meg a „világ legszebb hölgyeiként”. És a férfiak? Nincs náluk erősebb! Nemzeti sportunk a világ legerősebb embere verseny. Az meg mi? Egy nemzetközi megmérettetés – igen, olyan, mint az olimpia, csak a fárasztó doppingtesztek nélkül –, ahol a résztvevők görög szobornyi méretű sziklákat emelnek fel és autóbuszokat huzigálnak kötelekkel. (Egill Bjarnason: A megkerülhetetlen Izland, részlet).
Borítókép: Egill Bjarnason: „Minden kis nemzetnek szüksége van valamilyen indokra” (Fotó: Havran Zoltán)
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!