Néhány évtizeden belül az olvasás olyan ritka hobbitevékenységgé válhat, mint a magasabb szintű matematika. A most felnövekvő nemzedékeknek egy olyan környezethez kell igazodniuk, amely szédítő sebességgel változik. Az elsősorban a technológia vezérelte átalakulás egyik visszafordíthatatlannak tűnő eredménye az olvasás – és ezzel az írásbeliség – visszaszorulása. Noha ennek a folyamatnak rendkívül szerteágazó következményei lehetnek, a társadalommal foglalkozó szakemberek egyelőre kevésbé foglalkoznak külön ezzel a problematikával.

Hazánkban az egyik kivétel Steigervald Krisztián generációkutató, aki szerint például azoknak, akik rendszeresen és elmélyülten olvasnak könyveket, általában véve a problémamegoldó képességük is lényegesen jobb lesz. Ez egyrészt annak köszönhető, hogy olvasás közben minden segítség nélkül kell elképzelnünk a szerző által leírt jeleneteket, helyszíneket és karaktereket. A másik kulcsszó az elmélyült figyelem, amely elősegíti az olvasmány nyújtotta tapasztalatok és ismeretek szerves elsajátítását. Steigervald szerint a gyerekeknek felolvasott meséknek és történeteknek is a felsoroltakhoz hasonló kedvező hatásai vannak. Az olvasással ellentétben a filmek, rövidebb videók nem késztetik arra a nézőt, hogy bármit is elképzeljen, hiszen készen kapja a vizuális élményt.
Az olvasás ugyanakkor a jelenlegi tendenciákat szemlélve Steigervald Krisztián szerint halálra van ítélve. A legtöbb gyermek már egy olyan technológiai környezetbe születik, amelynek lényegében tartozéka a televízión folyamatosan elérhető mese- és filmcsatorna. Mindenki mobiltelefont és egyéb kütyüket használ. A szülők ugyanakkor képesek befolyásolni gyermekük az olvasáshoz való kötődését. Bizonyos életkorig egyszerűen nem is szükséges, hogy a gyermeknek saját telefonja legyen, amelyen játszik, meséket néz, elég, ha látja, hogy a szülei rendszeresen használják. Steigervald Krisztián úgy véli, amennyiben a szülők sokat olvasnak fel – például rendszeres mondanak esti mesét –, a gyermekek is arra kényszerülnek, hogy a hallottak alapján elképzeljék a cselekményt. A felolvasott szöveg is hasonlóan hat az agyra, mint az olvasás, vagyis javítja a problémamegoldó képességet.