A short videó legyőzi Dosztojevszkij olvasását

Javítja a problémamegoldó-, illetve a koncentrációképességet, bővíti a szókincset, finomítja a kommunikációs készséget, enyhíti a stresszt és az alvásproblémákat, hasznos a demencia kezelésében – mégis halálra van ítélve egyes kutatók szerint. Az olvasásról van szó, amely elől elveszi az időt és a teret a technológiai fejlődés, az átalakuló szokások okozta merőben új életvitel.

Francia püspökök zsoltárokat és imádságokat olvasnak az éves konferenciájukon. Fotó: AFP /Eric Carbanis

A digitális tudást és a mesterséges intelligenciát hirdető poszter előtt haladnak el látogatók a 2024-es frankfurti könyvvásáron. Fotó: AFP /Kirill Kudryavtsev

Áthuzalozva 

A tudományos kutatások is sorra tárják fel az olvasás kedvező hatásait, amelyek elképesztően mélyrehatónak bizonyulnak. Olyannyira, hogy az olvasással még az agyunk szerkezete is átalakul. Ennek egyik magyarázata az úgynevezett olvasási paradoxonra vezethető vissza. Noha az evolúciós történelmünk szinte teljes egészében nem létezett az olvasás, a legtöbb ember mégis elég könnyen képes elsajátítani ezt a készséget. Ez pedig annak köszönhető, hogy az agyunk „áthuzalozódik”, vagyis egyebek mellett a hallott beszéd megértését szabályozó központ játszik szerepet az olvasási képességének kialakulásában. Valamint olyan részek, amelyek eredetileg a természetben található vizuális minták – így a különböző falevelek alakjai vagy az állatfajták – felismeréséért voltak felelősek.

Hogy mindez milyen jelentős átrendeződést jelent, azt az is mutatja, hogy a sokat olvasó embereknél az arcfelismerésért felelős rész a bal agyféltekéből a jobba tevődik át, sőt egyes kutatások szerint csekély mértékben még akár romolhat is. Az olvasással az agy fehérállományának is nő a volumene, emellett a két agyfélteke közti kommunikáció is javul. Ezek a fiziológiai és idegi módosulások állnak az olyan ismertebb kedvező változások hátterében, mint a koncentrációképesség és a memória javulása, a szókincs bővülése, valamint a kommunikációs készséges finomodása. Ma már az is bizonyított tény, hogy az olvasás enyhíti a stresszt és az alvásproblémákat. Sőt – például demenciában és pszichózisban szenvedő páciensek esetében – egyre gyakrabban alkalmaznak biblioterápiát kiegészítő kezelésként. 

Hasznos azonosulás 

Az olvasásnak köszönhető előnyök itt nem érnek véget. Egy amerikai kutatás arra az eredményre jutott, hogy minél jobban elmerül egy könyvben az olvasó – például egy regényben –, az agynak annál több területe aktiválódik, az pedig igazán meglepte a tudósokat, hogy ez az agyi aktivitás még a könyv befejezése után több nappal is megmaradt. A kutatás szerint elsősorban az olvasmányok főhőseivel történő érzelmi azonosulás képes kiváltani ilyen hatást. 

Érdekesség, hogy ez az azonosulás időlegesen képlékennyé teszi az olvasó személyiségét, amikor is a történetbeli szereplők bőrébe bújva, személyes tapasztalatként élhet meg különböző érzelmeket, dilemmákat és konfliktusokat. Mindig újabb karakterek perspektívájába helyezkedve jobban megértheti más emberek élethelyzetét, vagyis javul az empatikus képessége, ahogy a reflektált gondolkodása is fejlődik. 

Ahány könyv, annyi megélt élet 

Mindemögött az áll, hogy az agy nem tesz különbséget aközött, hogy „csak” olvasunk valamilyen élményről vagy hogy a való életben tapasztaljuk azt meg. Ugyanis amikor később felidézzük az olvasmányélményeinket, ugyanazok az idegpályák aktiválódnak, mint amikor a fizikai valóságból származó emlékeinkre gondolunk vissza. Tehát – legalábbis agyi szinten – az átélés megéléssé válik. 

Ebből a szempontból annyi életünk lehet, ahány könyvet elolvasunk. Ez a kijelentés meglepőnek tűnhet, hiszen sokan úgy gondolják, hogy még egy nagyon jó regény is „csak” fikció, „pusztán a képzelet szüleménye”. Azonban az irodalomnak – ahogyan a művészetnek általában véve – megvan a maga realitása és a nagy alkotók műveiből mélyebb tudást és tapasztalatot szerezhet az olvasó az emberi állapotról, mint a „valóságból”. A művészetet, mint kitalálmányt a „realitással” szembeállító és az alá helyező köznapi nézet Platónig datálódik vissza. A görög filozófusóriás rendszerében ugyanis a földi valóság már eleve az isteni ideák árnyképe volt, a művészet pedig a valóságot másolta, vagyis az árnykép árnyképe lett. Ám ebben a levezetésben elsikkad a műalkotás sajátos, de nem kevésbé létező realitása. Utóbbi persze csak úgy nyer értelmet, ha valaki nyitott ezekre a művekre, enélkül a legnagyobb műremekek is semmitmondóak maradnak.

A legjobb dolog  

Beszédes, hogy az igazán nagy és érzékeny szellemek – köztük írók, költők, gondolkodók – milyen jelentőséget tulajdonítottak az irodalmi műveknek és az olvasásnak. A neves amerikai filozófus, Richard Rorty például úgy tartotta: noha utazni nagyon jó és hasznos dolog, ám akárhány helyet járunk be a világon, nem tehetünk szert mélységükben az olvasáshoz fogható tapasztalatokra. A következő idézet mellett számos hasonlót említhetnénk Susan Sontag esszéistától is: „Amikor olvasunk, egy másik világba lépünk be, ahonnan felfrissülten térhetünk vissza, készen arra, hogy kiegyensúlyozottan viseljük a saját világunk igazságtalanságait és frusztrációit. Az olvasás, amellett, hogy szórakozás, balzsam.” Jorge Luis Borges argentin író pedig úgy vélte: az írásnál csak két jobb dolog létezik az életben: az olvasás, valamint az újraolvasás. Szerinte az arra méltó műalkotásokat akárhányszor érdemes újból elolvasni. Ezt vallja Csányi Vilmos, a nemzetközi hírű magyar etológus is, aki állítása szerint legalább hatvanszor olvasta el Franz Werfel A meg nem születettek csillaga című regényét.

Azt, hogy egy nagy könyv akár új irányt is szabhat az ember életének, jól mutatja Polányi Mihály magyar származású brit közgazdász-filozófus esete, aki huszonhét évesen, Dosztojevszkij Karamazov testvérek című regényének hatására tért meg. Szintén kiemelt jelentőséget tulajdonít a könyveknek és az olvasásnak napjaink talán legnépszerűbb gondolkodója, az izraeli Yuval Harari, aki úgy tartja, hogy az emberiség előtt álló hatalmas civilizációs és kulturális változásokra talán a tudományos-fantasztikus könyvek olvasása készíthet fel a leginkább bennünket. S noha ironikusan, de az olvasó embernek állít emléket az első modern regény, a Don Quijote is, amelynek főhőse saját világot épít ki magának a lovagregényekből gyűjtött élményeiből.

Eltűnő filozófia. Miközben az emberek egyre kevesebbet olvasnak, a könyvkiadás a virágkorát éli. Igaz, nem a példányszámokat, hanem a kiadott kötetek mennyiségét nézve. 2021-ben 14 700 különböző könyvet adtak ki Magyarországon, amivel a korábbi rekord is megdőlt, és hasonló bőség tapasztalható a külföldi könyvpiacokon is. Ám ezeknek a könyveknek csak kisebb része irodalmi értékű mű. Egyebek mellett olyan kötetek kerültek túlsúlyba, mint a szakácskönyvek, az önsegítő – self-help – könyvek, a hírességek kiadványai, valamint a ponyvairodalom. Noha a nagy irodalmi klasszikusok jellemzően még megtalálhatók a könyvesboltokban, a filozófiai művek kiadása még az egy-két évtizeddel ezelőttihez képest is a töredékére esett.

Borítókép: Francia püspökök zsoltárokat és imádságokat olvasnak az éves konferenciájukon. (Fotó: AFP /Eric Carbanis)