– Mi a célja a generációkutatásnak?
– Az utóbbi negyven-ötven évben megfigyelhettük, hogy az emberiség jelentős kultúraváltáson ment keresztül. Ez sok mindenre kihat, például a tudásátadás irányára, mértékére, a férfi- és női szerepekre vagy az apai-anyai mintákra, melyeket szeretnénk átadni a gyerekeknek. Ha ezeket nem ismerjük, akkor az iskolában, a munkahelyen vagy otthon olyan konfliktusokba csúszhatunk bele, melyeket nehéz kezelni, és veszekedéshez vezethetnek. A kultúraváltás leglátványosabb része a digitális technika megjelenése, mely sok mindent befolyásol az életünkben. Óriási mennyiségű információ hat ránk és az érzelmeinkre. Sokkal több inger ér, ami szélsőségesen befolyásolhat minket. Ennek kezelését még meg kell tanulnunk. A XX. századi ember agyát és idegrendszerét alapvetően az íráson-olvasáson alapuló gondolkodásmód határozta meg. Sokkal többet olvastunk, sokkal több mesét hallhattak tőlünk a gyerekek. Ma már nem biztos, hogy az emberek képesek végigolvasni egy hosszabb cikket, főleg, ha nincs hozzá kép. A generáció egyáltalán nem egy életkori doboz, az, hogy idősek vagy fiatalok vagyunk, életkori sajátosság. Egy generációhoz való tartozás tapasztalatok halmaza. Az élmények összességét, melyekben egész életünkben részünk van, élménytartománynak, az adott intervallumban születettek hasonló gondolkodását és viselkedését jegynek nevezzük.
– Mihez köthetők az életkori határok?
– A generációkat a XX. században kezdték elnevezni. Azelőtt a generáció biológiaváltást jelentett, addig tartott a határa, amíg az elsőszülött – általában 18 éves korban – gyereket tudott szülni. Ma már korábban válnak nemzőképessé a fiatalok. Én az életkori határokat információs, kommunikációs, technológiai változásokhoz kötöm, például háború végéhez, a háztartási gépek, a walkman, az internet, az okostelefon megjelenéséhez. Ez a születésiév-alapú besorolás a saját rendszerem, mások másutt húzzák meg a határokat.
– Hat generációt – veterán, baby boomerek, X, Y, Z és alfa – különböztet meg. Mi jellemző rájuk leginkább?