Mennyit számít a névelő? – új magyar értelmezésben A halál Velencében

Thomas Mann világhírű, A halál Velencében című novelláját mindmáig egyetlen, több mint száztíz éve készült magyar fordításban olvashattuk. Horváth Géza germanista professzor, műfordító most nemcsak új fordítást, hanem új értelmezést is nyújt az olvasóknak.

A legszembetűnőbb, hogy a cím is megváltozott: a megszokott Halál Velencében helyett most A halál Velencében szerepel a címlapon. A magyar nyelv fogékony használói értik, mi a különbség, mit jelent a határozott névelő: nem egyetlen velencei halálesetről van szó, ahogy ezt értelmezni szoktuk, hanem a Halál megjelenéséről a városban. Az írás eredeti címe is – Der Tod in Venedig – tartalmazza a határozott névelőt, a magyar fordítás pedig most már közvetíti az eredeti írói szándékot. 

Thomas Mann világhírű novellája homoerotikus alkotásként szerepel a köztudatban, lecsupaszított tartalma szerint Gustav von Aschenbach, az öregedő német író Velencében beleszeret a gyönyörű fiatal lengyel fiúba. Ezt a vonalat emeli ki többek között Luchino Visconti 1971-ben készült filmje is, címében szintén névelő nélkül. A szövegben valóban találunk homoerotikus vonásokat, mondja Horváth Géza, amelyeket azonban Thomas Mann irodalmi szintre emel. Az író korai műveitől kezdve mindig hatalmas témát jár körbe, melynek ez a fin-de-siècle, a XIX. és a XX. század fordulója idején született novella is markáns példája. A dekadencia a kor alapérzése, Verlaine és Baudelaire eleveníti fel a modernitás irodalmában, tőlük veszi át Nietzsche, akinek a munkássága nélkül ez a novella sem érthető meg igazán. A halál Velencében-t Thomas Mann 1911-ben írta. Először 1912-ben a müncheni Hyperion-Verlagnál jelent meg száz, számozott és a szerző által szignált példányban, majd a végleges változat 1913-ban az S. Fischer Verlag gondozásában. Magyarra Lányi Viktor fordította le 1914-ben, és azóta ez a kiadás ismert a magyar olvasóközönség számára. 

 

Van azonban komolyabb indoka is ennél, hogy a germanista irodalmár éveket töltött el a Thomas Mann-i szöveg tanulmányozásával, oktatásával. Fel akarta tárni az írás mélyebb kulturális rétegeit. Mint mondja, nagyon bonyolult novelláról beszélünk. Mann első regénye, A Buddenbrook ház, melynek alcíme Egy család alkonya (vagy hanyatlása) 1901-ben jelent meg, és már mutatja, hogy a kor fő jellemzője a dekadentizmus, ami A halál Velencében esetében is erősen jelen van. Az író a homoerotikus történetet esztétikai, filozófiai szintre emeli. Nem a szüzsé tehát a legérdekesebb, az csak a váz, hanem ami mögötte, a szöveg mélyebb rétegeiben rejlik – magyarázza a fordító.

Thomas Mann a novellában számtalan vendégszöveget és utalást alkalmaz. Jó példák ezekre a szinte szó szerinti Platón-idézetek, amelyek többek között a mester és tanítványa, Szókratész és Phaidrosz beszélgetését emelik be a szövegbe, jóllehet itt a platóni gondolatok a novella főhőse, Von Aschenbach által elferdítve jelennek meg. Az intertextuális vonatkozások a különböző vendégszövegek között teremtenek kulturális kapcsolatot. A halál Velencében öt részből álló klasszikus novella, melyben annak hagyományos eszköztára mellett epikus elemek, állandó jelzők és hexameterben írt szövegrészek is előfordulnak. Az író szellemi, művészi műveltségének – ahogyan ő maga fogalmaz – hármas csillagzata: Schopenhauer, Nietzsche és Wagner, a kor művészetére pedig óriási hatást gyakorol Freud is, aki többek között kidolgozza a tudatos és a tudatalatti elméletét. A tudatos én az Ich, a felettes pedig az Über-Ich. Ez szabályozza, mit tehet és mit nem tehet az Ich, ez nyomja a tudat alattiba az alantas – Freudnál elsősorban a szexuális – vágyakat. 

Az eredeti, határozott névelős cím, jegyzi meg a fordító, jelzi, hogy a novellában nemcsak a főhős haláláról és nem is csak a városban terjedő indiai kolera áldozatairól, hanem az egész, hagyományos európai kultúra hanyatlásáról van szó. A szövegben rengeteg utalás történik a halálra: a mitológiai figurák, Hermész, Apolló, Dionüszosz és többen mások, ahogy a főhős író, Von Aschenbach a hétköznapi események láttán is sokszor mitológiai alakokra vagy történetekre asszociál. 

Horváth Géza germanista, a kötet fordítója. Fotó: Fákó Árpád  

A novella fontos vonulata a főhős, Von Aschenbach átalakulása. A kitartó, magányos, szorgos és fegyelmezett írót megzavarja, amikor egy májusi napon kitör a nyár, sétára indul München északi temetője felé, ahol idegent lát, egy modern Hermész-figurát, aki a történet során többféle alakban is felbukkan. A görög mitológia végigvonul a novellán, a fiú, akit az író Velencében pillant meg, maga a tökéletes szépség. A habok közül kilépő isten születésére emlékezteti, amint kiszalad a sekély tengerből. Majd a történet végén, mintegy az istenek halálára utalva, ő hívja Hermészként Aschenbachot a tengerbe. Velence, ahová az utazásra induló író végül eljut, emblematikus helyszín: a reneszánsz egykor virágzó városállama a századforduló idején a hanyatlás és pusztulás jelképe, emiatt ekkoriban a világirodalom, többek között a német és a magyar irodalom kedvelt színtere. 

Horváth Géza úgy találta, hogy Lányi Viktor fordítása a saját korában megfelelt a fordítói elképzeléseknek, de ma már más elvárásoknak kell eleget tenni.

Idővel, mondja, minden fordítás elavul, mert a nyelv és az irodalmi ízlés változik. A ő munkája hosszú ideig tartott, hiszen mindennek, a vendégszövegeknek is utána kellett járnia, és a rendkívül sokrétű szöveg felbontása is igényes, nehéz feladatot jelentett. Mint mondja, itt minden mindennel összefügg, a nyelvezet a novellán belül is változik, ugyanakkor törekednie kellett arra, hogy ne csak pontos, hanem közérthető szöveget is adjon az olvasó kezébe.

A halál Velencében több mint száz év után megjelenő új magyar fordítását, melyben bőséges jegyzetanyag és a fordító összefoglaló tanulmánya is kalauzolja az olvasót, az író születésének 150. évfordulója a Trubadúr Könyvek Kiadó jelentette meg Zsebkönyvek sorozatában. (Thomas Mann: A halál Velencében. Fordította: Horváth Géza. Trubadúr Könyvek Kiadó, Budapest, 2025., 143 oldal)

Borítókép: Balról jobbra Luchino Visconti rendező, valamint Sergio Garfagnoli és a nemrég elhunyt Björn Andrésen a Halál Velencében című film forgatásán (Forrás: Wikipedia Commons)