Az egész országban ünnepélyeken emlékeznek meg Jókai Mór századik születésnapjáról. Klebelsberg Kunó kultuszminiszter a Magyar Történelmi Társulat ünnepi ülésén az Akadémián a február 19-i Az Ujság szerint arról beszél:
Jókai belátta, hogy a negyvennyolcas politika a tökéletesen megváltozott európai helyzetben lehetetlenné vált, s hogy a nemzetet a negáció teréről a pozitív alkotások talajára kell átvezetni, ami akkor csak hatvanhetes alapon volt lehetséges. Követte tehát barátját, Tisza Kálmánt a fúzióba.
Utal rá, hogy sok igaztalan kritika érte a nagy írót, amit ő csodálatos szelídséggel viselt. „A hálásabb nemzeteknél ha valaki kiemelkedőben van a középszerűség átlaga fölé, már csak nemzeti hiúságból is emelik, növesztik egyéniségét és a sovinizmus szemüvegén át nézik munkásságát honfitársai. Minálunk hazafias tett, dicséretes bátorságszáma megy, ha nagyobb embereinken kikeressük és felfedezzük az ócsárlásra alkalmas gyengéket. A nemzeti közmegbecsülés több melegére van szükség, ha azt akarjuk, hogy teljesen kifejlődjenek tehetséges embereink.” Úgy látja: a magyar történetírásnak hálásnak kell lennie Jókainak. Ha ugyanis a regényeit
a történeti korok sorrendjében állítanák össze, kijönne belőle egy úgyszólván összefüggő magyar történelem, megaranyozva, körülvéve a lángelme sugározta dicsfénnyel.
Gömbös Gyula fajvédő vezér új kormányellenes kirohanásáról ad hírt február 19-én a Pesti Hírlap. A Gömbös Gyula meg akarja dönteni a kormányzati rendszert című cikkükben azt írják: a fajvédők klubjában nagy beszédet tartott. „Éles szavakkal támadta ezután gróf Bethlen István politikáját. Kijelentette, hogy meg akarja dönteni azt a rendszert, amely a keresztény eszmétől minden vonalon eltér, és csak a zsidó bankokrácia érdekeit szolgálja.”
Abszurd módon a kisgazdáktól is meg akarja védeni a gazdákat, s az egységes párti fölművelésügyi minisztert támadja.
„A kormány politikája meggyőződése szerint kifejezetten kisgazdaellenes politika. Mayer János sem szolgálja a kisgazda érdekeket, sőt maguk a kisgazdák sem állanak az igazi kisgazda érdekek szolgálatában. Bethlennek már be kellene végre látnia, hogy bizonyos idő múltán mindenki lejárja magát. Örök időkre senki sem rendezkedhetik be a hatalom birtoklására. Bethlen nem tudta programját beváltani, tehát el kell hagynia helyét.”
Gömbös nyíltan védelmébe veszi, sőt helyesli azt az antiszemita akciót, amelynek keretében a külföldön is sikeres, 1920 óta emigrációban élő színművész Vigadó-beli fellépését erőszakosan megakadályozták a rendőrség által később őrizetbe vett fajvédő rendbontók.
Beregi Oszkárral szerinte a zsidó művészetet akarják a magyarságra ráoktrojálni. Beregi ereiben idegen vér folyik, tehát semmi köze a magyar művészethez.
Az említett kulturális esemény megakadályozása nagy felhördülést vált ki. A Pesti Napló február 17-én így számol be róla: a színészszövetség által meghirdetett Beregi-fellépés a Vigadóban „elmaradt, mivel tartani lehetett attól, hogy az ébredők komolyabb rendbontással fogják megzavarni az előadást”. Az Est február 17-én arról ír, Beregi budapesti vendégszereplése ellen bizonyos körök akcióba léptek, és az Ébredő Magyarok Egyesületének gyűlésén százával osztogatták a röpcédulákat, amelyen közölték: a Vigadó bejáratánál „ünnepélyesen szándékoznak fogadni” a művészt. Delegációt menesztenek Hegedűs Gyulához, a színészszövetség elnökéhez, hogy ne tartsák meg a koncertet, „különben nem vállalják a felelősséget”.
