Jókai Mór, az ünnepelt

Jókai Mór (1825–1904) a XIX. század egyik legkiemelkedőbb alakja. Irodalmi munkássága hozzájárult a magyar nemzet szellemi örökségének gazdagításához. Az Országgyűlés 2025-öt Jókai Mór-emlékévvé nyilvánította az író születésének 200. évfordulója tiszteletére.

Jókai Mór hat évtizedes pályafutása során elért irodalmi és közéleti sikerei gyakran szolgáltattak alkalmat az ünneplésre. Fiatal korától a nemzet tisztelete és szeretete övezte. Kultusza gyakorlatilag 1848 március 15. óta tart. Jókai születésének centenáriumán, 1925-ben is ünnepre készült a nemzet. A századelő történelmi eseményei az időtálló műveit ismét a nemzet szolgálatába állították. A kiegyezést megelőző évekhez hasonlóan ekkor is táplálta olvasóinak hitét, reményét, vigasztalt. Jókai hitt a példamutatás erejében, bízott a nemzet és az emberiség békés felemelkedése érdekében ható eszmékben, ezért regényei lapjain olyan erényeket állít olvasói elé, mint a megbocsátás, az őszinteség, a nemzet önzetlen szolgálata. Hősei az értékválsággal küzdő világ eltorzult normáinak korrekciójára, az emberi jellem művelésére, az alkotó, teremtő életmódra ösztönöznek. 

Van egy vallás, melyben minden felekezet, minden kultusz igaz hívei egyesülnek, melynek oltárát mindenki magával hordja, templomát soha el nem hagyja. E vallás parancsait is Istenkéz írta; de nem kőtáblára, hanem az emberi szívekbe. Ez az emberszeretet és a honszeretet vallása. Harangszó, zsolozsma, imádság mind Istent dicsérik, de legjobban dicsérik az urat az emberi jótettek

– olvasható A históriai tarokkparti (Más hátrahagyott írásokkal) című könyvében.

1925 januárjának első napjaiban az Est, a Pesti Napló és a Magyarország című napilapok előfizetőihez megérkezett a Hármaskönyv című évkönyv. A szerkesztők az albumot teljes terjedelemben az író emlékének szentelték, helyet adva Jókai kiadatlan írásainak is. 

1925. február 18-án lesz száz éve, hogy Komáromban megszületett Jókai Mór, a magyar regényírás fejedelme, kinek bűvös mesemondó szavára, több mint félszázadon keresztül, rajongó lelkesedéssel figyelt az ország, s akinek zsenije messze túlsugárzott a régi Magyarország határain is. A nevezetes centenáriumot nagyszabású ünnep keretében készülnek emlékezetessé tenni tudományos, irodalmi és művészeti intézményeink. (…) De szerte az országban, mindenütt, az utolsó falusi népiskoláig, koszorút fonnak Jókai örök emlékezetének s az egész nemzet hódolata, kegyelete és hálája övezi. Minden fényt és ragyogást kifejező jelző az övé lesz ebben az esztendőben Magyarországon, hogy Jókai nevéhez kapcsolódva hirdesse a magyar kultúra legvirágzóbb értékét, európai színvonalát 

– áll a kiadvány bevezetőjében. 

Jókai tudatosan döntött az írói pálya mellett jogi tanulmányait követően. Politikusként, országgyűlési képviselősége és főrendházi tagsága idején is egész életében írónak vallotta magát. „Ritka jelenség, hogy egy író harmincéves korára elérje tehetségének teljességét, országos népszerűséget élvezzen, sőt a világhírnév kapuján is bekopogtasson. Mindez különben még a kisebbik csoda. Hanem az már a külföldi irodalmak történetében is párját ritkító eset, hogy Jókai a négy-öt év alatt kivívott — azelőtt és azóta is példátlan — közkedveltséget évtizedeken keresztül csorbítatlanul meg tudta őrizni, tehetségének alkotóereje és kedve pedig, mint valami világraszóló szellemi kiváltság, a testi halál percéig, összesen több mint hat évtizeden át teljes épségben megmaradt” – írta monográfusa, Zsigmond Ferenc.

 

Koszorús költő, a legnagyobb író 

Jókai Mór ötvenedik írói jubileumát, 1894-ben az egész ország ünnepelte. A nemzet rajongása övezte a közel hetvenéves írót.

Ebben az évben lesz ötven éve, hogy hazánk koszorús nagy költője, Jókai Mór első irodalmi munkájával a közönség előtt megjelent. A rendkívüli szellem e csodálatos pályafutása, mely fényével nemcsak hazánkat, hanem az összes művelt világot betöltötte, arra ösztönöz minket, hogy aki annyi kincset adott nekünk egy fél évszázadon át, azt mi tiszteletünk és szeretetünk kincseivel vegyük körül. Rendezzünk nemzeti ünnepet a legnagyobb író tiszteletére 

— közölte a Petőfi Társaság.

A korabeli híradásokból olyan rendhagyó, egész országra szóló eseménysorozat sejlik fel, amely páratlan a magyar irodalom- és kultúrtörténetben. Az ünnepség lebonyolítására jubileumi bizottság alakult. Falk Miksára bízták a részletes program megszervezését, aki öt társával irányította a megyei küldöttségeket és a helyi ünnepeket szervező, közel ötszáz fős rendezőbizottságot. József főherceg a fővédnöki, Eötvös Loránd az elnöki tisztséget töltötte be. Budapest és a vidéki városok sorra díszpolgári címet adományoztak Jókainak. 1894. január 6-án a Pesti Vigadó nagytermében fejedelmi pompával várták az ünnepeltet. Az író a megnyitó előtt fogadta a fő- és alispánokból, a városok polgármestereiből álló küldöttségeket, majd az ország vezető politikusai tisztelegtek előtte, így Tisza Kálmán, Szapáry Gyula, Bánffy Dezső és Csáky Albin. Ezt követte a főváros küldöttsége Ráth Károly főpolgármesterrel az élen. Az ünnepi beszédet Eötvös Loránd, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke tartotta: 

„Ünnepelt Férfiú! Tisztelt Barátom! 

E fényes gyülekezet nevében kérlek, válj meg néhány órára dolgozószobád csendes magányától, lépj ki képzeleted költői világából, s foglalj helyet közöttünk, hogy neked félszázados írói munkásságodért köszönetet mondhassunk. Az ezrek, kiket e terem ma befogadni bírt, mint százezrek küldöttei vannak itt, s egy egész nemzetet képviselnek. Nézz körül, s itt látod a kormány s a törvényhozás vezérférfiait, hadseregünk daliás alakjait, a főváros, a megyék s városok küldötteit, a tudomány, irodalom és művészet, az ipar és kereskedelem képviselőit, a magyar hölgyeket és a magyar ifjúságot. (Tetszés.) S a mikor a te alkotásaid felé tekintünk, akkor feltárul előttünk nemzetünk haladása, a melynek a te munkásságod is egy részét teszi. (Hosszan tartó zajos éljenzés.) (…) Te sokat írtál, többet, mint íróink bármelyike, s minthogy nem illik hozzád a szemtől szembe való magasztaltatás, engedd meg kimondanom legalább annyit, hogy a magyarnak legolvasottabb és legnépszerűbb írója lettél! (Zajos tetszés. Éljenzés.)” 

A magyar szobrászok és festőművészek küldöttségének vezetője Zala György volt, aki erre az alkalomra elkészítette Jókai mellszobrát is. Az író minden egyes köszöntést ékesszóló válaszokkal viszonozott, a dicshimnuszokat szelíd meghatottsággal fogadta. Az emelkedett hangulatú méltatások pátoszát derűs humorával igyekezett kiegyenlíteni. 

A fővárosban eközben megkezdődtek a műveit bemutató színházi díszelőadások. A Nemzeti Színház a Szigetvári vértanúk színmű részleteivel köszöntötte az ünnepeltet. A Népszínházban az ifjabb Johann Strauss által megzenésített A cigánybárót játszották. A vidéki városokban is nagyszabású rendezvények zajlottak. Aradon Jókai jubileumának egy egész hetet szenteltek. Naponta két előadást tartottak a színházban telt házas közönség előtt. Színre került a Könyves Kálmán című dráma, majd Az arany ember, a Bolondok grófja és a Gazdag szegények. A városházán Jókait díszpolgárrá választották.

Jókai a dolgozószobájában. Fénykép az 1890-es évek végéről. Forrás: Wikipédia 

Vive la Hongrie! 

Jókainak megadatott, hogy lássa regényeinek népszerűségét, regényhőseinek halhatatlansága felől bizonyságot nyerjen. A XIX. századi nyomdatechnika lehetőségeit maximálisan kimerítve könyvei több ezres példányszámban jelentek meg, és jellemzően rövid időn belül el is keltek.

A Révai Testvérek kiadóvállalat művészi igényességű munkája nagyban hozzájárult Jókai sikeréhez. Az ötvenéves írói jubileumra készülve Révai Mór kezdeményezte és intézte Jókai műveinek száz kötetben, az alkalomhoz illő díszkiadásban történő megjelentetését. A századforduló stílusjegyeit viselő könyvsorozat tartalmát Jókai nagy körültekintéssel válogatta. A könyvsorozat az 1900-as párizsi világkiállításon elnyerte a nyomdászati kategória nagydíját. „Jólesik nekünk az a tudat, hogy nem volt hamis a hang, mely Loubet [francia köztársasági] elnök díjosztogató szavaira harmincezer torokból szinte elementáris erővel tört ki: »Vive la Hongrie!«” — lelkendezett párizsi tudósításában a Magyar Szemle. A kiállítás, amely a XIX. század vívmányainak bemutatását és a XX. század innovációs fejlődésének felgyorsítását tűzte ki célul, ötvenmillió látogatót vonzott. A 3400 méter hosszú, szenzációs mozgójárda közelében, a Szajna partján kapott helyet a magyar pavilon. A városligeti Vajdahunyad várához hasonló, ikonikus kiállítási épületről a francia lapokban is elismeréssel írtak, és a párizsiak legkedveltebb helyszínei közé tartozott. Jókai életművének különtermet rendeztek be, ahol személyes tárgyai, mellszobra és könyvei mellett kiemelt helyet kapott a százkötetes jubileumi sorozat. 

Jókai a fiatal felesége társaságában vett részt a kiállításon, amelynek megnyitóján lelkes közönség és francia művészekből álló delegáció fogadta. Regényei az 1870-es évektől számos nyelven, így franciául is megjelentek, a nemzetközi elismertség nem volt számára ismeretlen. Nyelvi nehézségei sem voltak, angolul, németül, franciául és olaszul is kiválóan beszélt. Émile Loubet köztársasági elnök fogadta az írót, estélyt adva tiszteletére. Jókai ott, Párizsban élhette át utoljára a nemzetközi sikert és az ünneplést. Négy évvel később, 79 éves korában hunyt el.

Centenáriumi méltatás 

Az író születésének 100. évfordulóján, a tiszteletére rendezett díszközgyűlésen Klebelsberg Kunó vallási és közoktatásügyi miniszter méltatta a történeti regényírás nagymesterét. — Fogadjuk, hogy szeretetteljesebb szemmel kutatjuk életének történetét és vizsgáljuk megbecsülhetetlen munkásságát. Legyen áldott közöttünk emlékezete! – mondta zárszavában. Aligha lehet ugyanakkor írót szebben ünnepelni, mint regényei olvasásával. Jókai önéletrajzi írásai és a történelmi eseményeket megörökítő visszaemlékezései a regényeivel egyenértékű érdekes olvasmányok, amelyek segítik életének megismerését, alkotásainak teljesebb megértését. A Magyar Elektronikus Könyvtár jóvoltából Jókai Mór összes műve ingyenesen elérhető. 

Borítókép: Az író szobra a budapesti Jókai téren. (Fotó: Csudai Sándor)