A szerencsejátékosok Mekkája Magyarország mellett van

A szerbiaiak gyakran a szerencsejátékok Mekkájaként hivatkoznak saját hazájukra, nem is alaptalanul. A szerencsejáték-biznisz iszonyúan jövedelmező üzletágnak bizonyult déli szomszédainknál. Bár kiskorúak elméletileg nem léphetnek be a „kladionicákba”, az ország legfiatalabb szerencsejáték-függője mindössze nyolcéves. Mi lehet az oka annak, hogy tömegek képesek a havi fizetésük száz, százötven százalékát is otthagyni ezekben az irodákban? Mi olyan különleges ezekben a termekben? Hogy választ kapjunk a kérdéseinkre, Temerinben, Óbecsén és Újvidéken is meglátogattunk játéktermeket, és egy korábbi szerencsejáték-függő is mesélt nekünk saját tapasztalatairól.

Mégis mi lehet az oka annak, hogy tömegek képesek a havi fizetésük száz, százötven százalékát is otthagyni ezekben az irodákban? Mi olyan különleges ezekben a termekben? Hogy választ kapjunk a kérdésekre, Temerinben és Óbecsén is meglátogattunk játéktermeket, Újvidéken pedig kétezer dinárral (körülbelül hétezer forint) szerencsét is próbáltunk.

A hely, ahol megáll az idő

Márkanévtől és településtől függetlenül, mintha az összes fogadóiroda ugyanarra a mintára készült volna el Szerbiában. A „kladionicák” (így hívják őket a helyiek) többnyire fényárban úszó, csillogó, már-már hívogató épületek. A létesítményeken ha vannak is ablakok, azok sötét, átláthatatlan fóliával bevontak. Belépve a játékterem ajtaján körülbelül egy tucat tévéből, asztalokból és székekből álló helyiségben találjuk magunkat.

Első ránézésre úgy tűnik, mintha a jelenlevők valami életbevágóan fontos, sorsforgató tevékenységet űznének éppen. 

Valaki előtt kávé, üdítő, míg mások előtt üveges sör áll. Egyesek cigarettáznak, papírokat töltenek ki, míg mások rezzenéstelen arccal a televízió képernyőjére merednek, negyedpercenként egy pillantást vetve a kezükben tartott fecnire. 

Órák nincsenek a fogadóirodában, a legtöbb helyen napfény sem szűrődik be (Fotó: Shutterstock)

Az alsó kijelzőkön élő sportközvetítéseket, javarészt focimeccseket látunk, míg felettük különböző számjátékok eredményeit követhetjük. Órák nincsenek a fogadóirodában, a legtöbb helyen napfény sem szűrődik be, így néhány perc után teljesen elveszítjük kapcsolatunkat a külvilággal. A teremben síri csend van. Csak elvétve hallunk egy-egy káromkodást, vagy egy csendesebb örömködést. A dohányfüstöt szinte már vágni lehet a levegőben. A sarokban cigarettázó, de a többiekhez képest kevésbé gondterheltnek tűnő középkorú férfi éppen az esti Bajnokok Ligája meccsek vélt eredményeivel tölt ki három tikettet. 

Egy biztos bejön közülük. Kiszámoltam. A nyeremény garantált. Egyenként száz, összesen háromszáz euró lesz a tét

– mondja Nikola, aki magabiztosságával azonnal meggyőz bennünket, így a férfi – teljesen észszerűnek tűnő – tippjeivel mi is kitöltünk három szelvényt, egyenként ötszáz dinár értékben. 

Beszélgetőtársunktól azt is megtudjuk, hogy az aktuális, nagyjából húszfős létszám kifejezetten alacsonynak számít az adott fogadóirodában. 

Ennek oka, hogy a hónap végére a legtöbb szerencsejáték-függő már eljátssza a fizetését. 

– Tizedike a csúcspont. Bevallom, én is csak azért vagyok még itt, mert szép összegeket nyertem ebben a hónapban – árulja el nevetve. Nikola egy útépítő cégnél dolgozik. Január elején még ötezer volt, de már csak háromezer eurós tartozása van. Ha a három tikett közül valamelyik bejön, azt is visszafizeti – állítja.

A sötét szoba rejtélyei

– Szeretek fogadni. Valami boldogság nekem is jár az életben. Tudom, hogy veszélyes, de én nem vagyok függő. Ha igazi szenvedélybetegeket kerestek, akkor menjetek hátra, a sötét szobába az ütögetőkhöz. Azok a fickók tényleg fanatikusak – tanácsolja. Állítása szerint ott olyan férfiak is megfordulnak, akiknek már a házuk is ráment a helyiek által nyújtott uzsorahitel visszafizetésére. Miért hívják sötét szobának a nyerőgéprészleget? Míg a képernyős helyiségben a hagyományos lámpák is világítanak, addig a hátsó szobában csupán a nyerőgépek csalogató fénye ölel körbe bennünket. 

 (A szerző felvétele)

És hogy kik az ütögetők? A játékosok, akik idegességükben néha már ütik a gépeken látható gombokat. Mielőtt elindulnánk hátra, a szerencsejátékra szánt összes megmaradt pénzünket (500 dinár, körülbelül 1800 forint) feltöltjük a játékgépre, amelyet errefelé csak „szlotgépnek” neveznek. Tíz dinárra állítjuk a tétet. 

A szerencse forgandó

Egy kissé túlsúlyos férfi, Bosko ül le mellénk. Tízezer dinárt (körülbelül 37 ezer forint) töltött fel a pultnál a gépre. A harmincas évei derekán járó férfi gombnyomásról gombnyomásra nyer, bár rezzenéstelen arca mit sem sejtet minderről. Míg mi lassan elveszítjük az összes pénzünket, ő a befektetett összeg tizennyolcszorosán áll (körülbelül 630 ezer forint). – Mikor szándékozod felvenni a nyereményed? – kérdezzük a férfitól, mire ő a vállait megvonva, szelíd mosollyal közli: „pa ne znam brate”. Ami szó szerinti fordításban annyit jelent: „nem tudom, testvérem”. A szerencse azonban forgandó: 

Bosko egyre hangosabban üti a gépét, végül pedig teljesen lenullázza számláját. 

Mi a befektetett összeg négyszeresével kiszállunk. Bosko nálunk könyörög kölcsönpénzért. Elhajtjuk.  

Amíg mi játszottunk, Nikola eltűnt a fogadóiroda előteréből. Sorsjegye nem hozta el a szerencséjét. Mi valamivel jobban jártunk: annyi pénzzel távozunk a fogadóirodából, mint amennyivel beléptünk. Egy korábbi szerencsejáték-függő intelmei szerint ez nem is olyan nagy baj. 

Az első nyeremény

– Szerencsejáték-függő barátaim arról számoltak be nekem – és így történt ez velem is –, hogy az első szlotozás alkalmával szép summát nyertek. Valami rafináltság lehet benne. Így lehet rászoktatni az embereket – mondja a neve elhallgatását kérő, egykori szerencsejáték-függő szerbiai férfi (írásunkban Róbertnek nevezzük). Róbert tizenhat éves sportrajongóként barátaival tért be először a fogadóirodába. Aprópénzzel fogadtak futballmérkőzések eredményeire. 

Néhány héttel az első szelvény kitöltése után a tapasztaltabb szerencsejátékosok behívták őt a sötét szobába, ahol sikeresen megsokszorozta a pénzét.

– Az első győzelem után az első vereség is mérföldkő. Az ember ilyenkor vissza akarja szerezni a pénzét, fogadkozik magában, hogy csak a befektetett összeget szerzi vissza, aztán soha többé nem játszik. Ezt senki nem tartja be. Jönnek a kölcsönök, mennek a pénzek. Ördögi kör ez. Soha nincs vége – meséli, hozzátéve, hogy valóban megjelentek a szerencsejáték-függők körül Szerbiában az uzsorások, akik különböző illegális módszerektől sem riadnak vissza, ha a kölcsönadott összeg többszörösét nem törlesztik időben a kuncsaftok. 

Róbertet a fogadóirodák trükkjei és a szerencsejáték alapvető természete mellett a közeg is magával ragadta. 

– Együtt néztünk a meccseket barátainkkal, söröztünk, versenyeztünk ki nyer többet a gépeken, vagy ki tippel jobban egy-egy mérkőzésre. Ismeretlen emberekkel alakítottunk ki pillanatok alatt baráti viszonyt. Egy családi környezet fogadta ott az embert, mindnyájan egy csónakban eveztünk. A magány sötét szobájába eladósodva hazatérni azonban nem egy leányálom – részletezi. Róbert szerint a figyelmes emberek könnyen kiszűrhetik, ha van a környezetükben szerencsejáték-függő. Mint meséli, ő sportos, bulis, életvidám fiatalból nagyon gyorsan szorongó, magába zárkózó, krónikus lehangoltsággal küzdő egyénné vált. 

Semmi más nem érdekelt, csak a játék.

– A folyamatos pénzhiány is szembetűnő lehet, az ember idővel azonban lelkileg annyira magába zuhan, hogy már ezért sem képes aktív társasági életet élni. Egy utolsó senkinek éreztem magam – emlékszik vissza. Róbert szerint a leszokáshoz vezető út első lépése a legnehezebb. – Önmagunknak kell bevallani, hogy függők vagyunk. Ezután pedig fel kell tennünk a kérdést, hogy akarunk-e változtatni az életünkön. Ha igen, akkor kérjünk segítséget családtagjainktól, barátainktól, szakembertől! Egyedül szinte képtelenség abbahagyni – véli a korábbi szerencsejáték-függő.

A Szerencsejáték Zrt. magyarországi szerencsejáték-függőkről szóló utolsó felmérését egyébként 2019-ben tette közzé. Az akkori adatok szerint a felnőtt lakosság négy százaléka volt függő. Magyarországon a kormány 2012-ben döntött a pénznyerő játékautomaták működtetésének szinte teljes tilalmáról. Az indoklás szerint a korábbi intézkedések csak részben érték el azt a célt, hogy a leghátrányosabb helyzetben élők ne dobálják játékgépekbe a pénzüket, ezért volt szükség a betiltásukra. A Szerencsejáték Zrt. az ELTE PPK Klinikai Pszichológia és Addiktológia Tanszékével és a Pro Psychologia Alapítvánnyal együttműködve segélytelefon-szolgáltatást működtet. Szerencsejátékkal összefüggő problémák, kritikus helyzetek kezelése esetén ingyenesen, anonim módon hívható hétköznapokon 15–19 óra között a 06 (21) 262-0603 telefonszámon.

Borítókép: Illusztráció (Fotó: 123RF)