Elmaradt királyság: származásuk hátráltathatta Hunyadi Jánost és unokáját

Ideje volt már, hogy a magyar középkor fénylő csillagáról, Hunyadi Jánosról nagyszabású történelmi film készüljön. A holló felemelkedése kezdettől nagy népszerűségnek örvend, ami Bán János (Bán Mór) írónak köszönhető, aki útjára indította a Hunyadi-regényfolyamot. A szerző elismeri, hogy regényében a történelmi valóság és a fikció keveredett a gördülékenyebb történetszövés érdekében. Így a film egyes állításait a maga helyén kell kezelnünk, s nem érdemes bosszankodnunk, ha valamit nem a tudásunk szerint látunk vissza. Ám a film jó alkalom arra, hogy szót ejtsünk a korszakról és a Hunyadi családról.

Forrás: NFI

„Zuhanunk, zuhanunk, Szentatyám, hacsak az Isten és 

Szentséged mielőbb meg nem segít.”

II. Lajos magyar király a pápának, a mohácsi csata előtt

A történészek között hallgatólagos konszenzus van arról, hogy Hunyadi János 1407-ben született Zimonyban, ami kitalált évszám és hely, ezeket semmi sem igazolja. A Hunyadi-család 1409-ben kapta meg Vajdahunyad várát, ahonnan a családnév is származik, de a történészi konszenzus képtelen magyarázatot adni arra, hogy a „semmiből” érkező Hunyadi János hogyan válhatott az ország leggazdagabb földesurává, ha kezdettől nem volt komoly támogatója. 

Ha Heltai Gáspár krónikáját (Krónika a magyarok dolgairól, 1575) vesszük alapul, akkor egy teljesen jól követhető és logikus származáskarrier-vonalat kapunk, még ha ezzel némi kellemetlenséggel is szembesülünk. Heltainál ugyanis nemzeti hősünk, a nagy törökverő egy házasságon kívüli kapcsolat gyümölcseként, vagyis törtvénytelen gyermekként tételeződik föl. Heltai szerint Luxemburgi Zsigmond 1395-ben az ötödik Balkán-hadjárata során Erdélyen keresztül tört Havasalföldre, és ekkor akadt rá a szép Morzsinai Erzsébetre, akinek megígérte, hogy ha fiat szül, akkor keresse fel őt Budán és gondoskodik róluk. Ennek bizonyítására gyűrűt is adott Erzsébetnek. Heltai szerint Erzsébet fiút szült, akivel megjelent a király előtt és a gyűrűvel igazolta magát.

Történészeink többsége nem fogadja el a Zsigmond-féle származást, mondván: ez Hunyadi János származásának megszépítése, azonban bizonyos érvek amellett szólnak, hogy nem vethetjük el ezt az eredetvonalat. Az olasz Bonfini Antal volt az, aki tényleg megpróbálta megszépíteni a Hunyadiak származását, azt teljesen érthetetlenül a római időkbe vezetve vissza. A gyermektelen Zsigmond betartotta ígéretét, Erzsébetet kiházasította egy, a kornak megfelelően vitéz emberhez, egy bizonytalan származású, de mégiscsak magyar nevű Serbe fia Vajkhoz. Vajk 1409-ig az egyik fontos határvár, Keve várkapitánya volt, tehát megbízható, bátor katona. Hunyadi Jánosnak egy vitéz nevelőapa csak az előnyére válhatott.

Itt azonban egy lényeges dologra kell rámutatnunk, ugyanis Vajknak ekkor már van egy János nevű gyermeke. A magyar történészek ezt a szembeötlő ellentmondást magától értetődőnek vették, holott nem az. Mert ha egy családban, egy időben két azonos nevű gyermek él, az csak úgy lehetséges, ha valamelyik egy másik családból került oda.

Vajk nyilvánvalóan korábban megözvegyült férfi volt. A történészi önkény szerint ez a „másik” János 1419-ben született, ekkor említik először oklevélben, majd 1440 körül meghalt, de 1439-ben, egyidőben a mostohatestvérével, a „mi Hunyadi Jánosunkkal”, még szörényi bánná is kinevezték az ország legveszélyesebb tartományában, ami egy húszévestől igen szép karrier.

De nem inkább arról volt-e szó, hogy a két János csaknem egykorú lehetett?

A középkori Magyarországon a törvénytelenül, házasságon kívül született gyermekek igen szigorú megítélés alá estek, és az kifejezetten hátránynak számított. A szülők nem lehettek igazán büszkék szerelemgyerekükre, akit titkolni voltak kénytelenek, főleg a vagyonosabb, nemesi réteg esetében – legalábbis nálunk, mivel nyugaton megengedőbbek voltak az erkölcsök. Mint a Hunyadiak elismert kutatója, Kubinyi András történész megjegyezte: 

Talán sehol másutt nem titkolták el annyira a törvénytelen születésűeket, mint nálunk.

Ne felejtsük el, hogy Magyarország ebben az időben apostoli királyság és a Szent Korona országa, ahol a szakralitással kapcsolatos elvárások igen magas szinten álltak.

Holló által hozott 

Heltai szerint Hunyadi 1395-ben fogant, és amikor a Vajk család 1409-ben megkapta Hunyad vármegyét, a királyi adománylevélben külön megemlítették Jánost, amikor Hunyadi 14-15 évesen hadapróddá vált és főurak udvaraiban kezdett szolgálni. Ezt követően 1430-tól folyamatosan Zsigmond mellett volt, elkísérte külföldi útjaira és a király udvari vitézeként szolgálta őt. Érdekes – erre Bán János hívta fel e sorok írójának figyelmét –, hogy komolyabb kitüntetést Zsigmond (1368–1437) idején nem kapott, hanem csak annak halála után: 1439-ben lett szörényi bán, és katonai karrierje is ekkor indult meg. Valóban elgondolkodtató, hogy Zsigmond miért nem adott Hunyadinak lehetőséget tehetsége megvillantására, de nem szeretnénk találgatni. Viszont nem igaz, hogy más ismeretlenségből jövő vitézek (Ozorai Pipó, Stiborici Stibor és mások) olyan magasra emelkedhettek, mint Hunyadi, akiből 1446-ban „országkormányzó” lett. A Heltai-féle leszármazási vonalat megerősíti Liszti János veszprémi püspök, a kormányzó nőtestvérének leszármazottja, aki 1570 körül Bonfinit cáfolva tette megjegyzését: „ez Mátyás király igazi származásrendje, nem pedig a rómaiaktól hamisan levezetett; maga Mátyás ezt sohasem szégyellte bevallani”. 

A Heltai-krónika állításait hitelesíteni látszik a latin Corvinus név, amely melléknévként „holló által hozottat” jelent, és a Hunyadi-család címerében kétszer is szerepel a gyűrűt tartó holló. Heltai szerint egy alkalommal egy holló ellopta a kisgyermek „Jankótól” a gyűrűt, amit csak a madár levadászásával sikerült visszaszerezni. A legenda és a történeti tények jól követhető módon összefonódnak a Hunyadi-család esetében, hiszen ameddig a Corvinusok szerencséje kitartott, addig tartott az ország szerencséje is. A hollóhoz sokféle mitológiai jelentőséget kapcsoltak, Európában a gyász, a pusztulás és a halál jelképe. A keresztény mitológiában váratlan segítséget is jelent, mint ahogy a Hunyadiak uralma valóban váratlan felívelést és szerencsét jelentett, mielőtt az ország három részre szakadt volna.

Nyert idő és dicsőség 

Itt az időnyerés a lényeg. A magyar királyság mint európai nagyhatalom sorsa már nagyjából megpecsételődött azzal, hogy az oszmán világbirodalom megjelent a déli határon. Idő kérdése volt, hogy a magyarság az évtizedeken át tartó harcok, pusztítás és vérveszteség következtében mikor fárad ki annyira, hogy nem lesz ereje a további küzdelemhez. Az összeomlás Hunyadi Mátyás halála után következett be a mohácsi csata és Buda csalárd megszállása idején, ami annyit jelent: a Hunyadi-család mintegy száz évvel kitolta a végzetet, de ezzel nemcsak időt nyert, hanem örök dicsőséget Nándorfehérvár falainál, Magyarország hírnevét pedig egész Európában és a török birodalomban is megemelte.

A gyulafehérvári székesegyház, benne többek között a Hunyadiak szarkofágjaival. Fotó: MTI/Friedmann Endre  

Kubinyi tanulmányában megemlíti: Szapolyai Imre esetleg „balkézről” féltestvére lehetett Hunyadi Mátyásnak, mivel Mátyás rendkívül elnéző volt a Szapolyaiak ellenszegüléseivel szemben, és a Hunyadiakon kívül egyedül ők futottak be Magyarországon „szédületesen gyors” karriert. Ráadásul Luxemburgi Zsigmond leányágon, apai és anyai vonalon is Árpád-házi IV. Béla leszármazottja, ami különös csavart jelenthet a Hunyadi-ház felemelkedésében. A magyarság rendkívüli türelemmel és bizalommal volt Zsigmond iránt, és az idősebb Hunyadinak még a nagyobb balkáni csatavesztéseit is „elnézte” a nemzet. Másvalakivel ez nem biztos, hogy megtörtént volna, vagyis kellett valami többletnek lennie ebben az emberben, és ez a többlet talán éppen a származásában rejlik, az egycseppnyi Árpád-vérben. Persze kérdés, hogy ezeket az összefüggéseket az archeogenetika tudja-e igazolni vagy végérvényesen elveti.

Korona Ulászlónak 

Mátyás 1490-ben bekövetkező halálával nemcsak az igazság veszett oda, de a középkori Magyar Királyság végnapjai is megkezdődtek, és erről egész Európában beszéltek. Mátyásnak nem volt törvényes utóda, mivel Corvin János liptói herceg osztrák polgárasszonytól származott. Mátyás halálakor Corvin János olyan előnyös hatalmi-gazdasági pozícióban van, hogy jogosan várhatta a megkoronázását a Szent Koronával. Az ország vármegyeinek mintegy fele és a legfontosabb végvárak (Jajca, Nándorfehérvár stb.) kapitányai mind hűségesküt tettek Corvin mellett. Ennek ellenére megkoronázása elmaradt, a magyar főurak a cseh Ulászlót tették meg királynak. Mátyás fiának tehát nem sikerült olyan mérvű támogatást szereznie, mint az apjának. A bizalomhiány könnyen lehet, hogy törvénytelen származásával is összefüggött, ahogy ezt később, 1608-ban Révay Péter koronaőr is felvetette: 

A sors üldözte-e Magyarországot, hogy a Szent Korona méltósága idegenekhez kerüljön és teljességgel nélkülözze a királyi nemzetség ékességét, vagy pedig a Korona Corvin törvénytelen származását szentségéhez méltatlannak tartotta?

Mindenesetre különös egybeesés, hogy sem Hunyadi János, sem unokája, Corvin János nem lehetett király Magyarországon, pedig mindkettőnek a maga korában példátlanul nagy hatalma és támogatottsága volt. 

Borítókép: A Hunyadi Jánost alakító Kádár L. Gellért a Hunyadi című filmsorozat egy jelenetében (Forrás: Nemzeti Filmintézet)