Lezárják a frankhamisítási ügy vitáját a T. Házban, elfogadva a többségi jelentést, amely a kormányt felmenti a politikai felelősség alól ― számol be róla a Pesti Hírlap március 24-én. „Az ülés lefolyása nagyon izgalmas volt. Három miniszter is beszélt, Pesthy Pál igazságügy-miniszter a bíróság, Rakovszky Iván belügyminiszter a nyomozóhatóságok szempontjából világította meg a kérdést, s végül gróf Bethlen István miniszterelnök számolt be genfi útjáról és válaszolt a frankvita szónokainak, elsősorban gróf Apponyi Albertnek. A miniszteri beszédek természetesen heves ellenzéki közbeszólások között hangzottak el.” Mint a kormányfő kifejti: a társadalmi bajok igazi fészke a trianoni diktátumban keresendő, hiszen „a trianoni béke és annak összes konzekvenciája az a mérhetetlen szenvedés, kétségbeesés, amellyel a nemzeti társadalom széles rétegeit a trianoni béke eltöltötte. Százával és ezrével vannak magyar állampolgárok, akik vagyonukat elvesztették nem is a békekötés, hanem annak helytelen és megtűrt végrehajtása során. Az, hogy a trianoni béke után ezrével vesztették el az emberek a kenyerüket, olyanok, akik ezelőtt könnyen meg tudtak élni, az ennek következtében beállott társadalmi süllyedés: ez ennek a betegségnek a valódi fészke, amelyhez hozzá kell nyúlni tudni, s amelyet ki kell tudni küszöbölni, hogy ezek a bajok megszűnjenek.” Egy másik elemet is megnevez, mint ami hátráltatja a konszolidáció kiteljesedését.
„A másik körülmény a forradalmi és ellenforradalmi szellemek folytonos küzdelme ebben az országban. (Nagy zaj a baloldalon.) Ez a küzdelem ma is megmérgezi politikai harcainkat.” Azt kéri, ne nevessenek a képviselők azon, „hogy igenis forradalmi szellem van és lappang most is ebben az országban. Aki ezt tagadja, az nem a gyógyulást akarja, hanem az egyik vagy másik szellemnek az uralomra jutását. […] Ne tagadjuk, hogy itt él közöttünk ez a forradalmi szellem és hogy kívülről erők vannak, amelyek arra törekszenek, hogy ezt a forradalmi szellemet újból lángra lobbantsák.”
Hozzáteszi: „De nem szabad tagadni a másikat sem, mert az ellenforradalom szelleme volt az, amely szervezte annak idején a titkos társaságokat. Kalandos akciókat készített elő, hazafias köpenyben bűncselekményeket hajtott végre és időről időre a magyar társadalmat terroreszközökkel meg akarta félemlíteni.” Hangsúlyozza, hogy ennek a mentalitásnak a kiirtásához „a rendőri és bírói eszközök nem elegendők. […] Az igazi remedium (gyógymód ― a szerző) a gazdasági konszolidáció, a fegyelem és a tekintélyek helyreállítása az egész vonalon.”




















Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!