A brazil börtönökben a kábítószerbandák könyörtelen harcot vívnak a csempészútvonalak ellenőrzéséért, hogy minél nagyobb hasznot szakítsanak le a drogterjesztésből. Ez a játék vérre megy, aki elkényelmesedik, az hatalmasat hibázik. Kint, az utcán és bent, a börtönben is. Mert ugyanaz zajlik mindkét helyen, a két nagy rivális banda – a São Pauló-i Primeiro Comando da Capital (PCC) és a riói Comando Vermelho (CV) – elrettentő küzdelme.
A börtönszakértők szerint ehhez csatlakozik az a mintegy 83 helyi, kisebb gengsztercsoport, amelyik az egyik vagy másik félhez társul. A Kolumbiából, Peruból és Bolíviából áramló kokainnak bármi áron biztosítani kell az útját a brazíliai kikötőkig, ahonnan csempészhajókkal eljuttatják a világ, de különösen Európa fogyasztóihoz.
Még valójában a brazil rendőrök sem tudják, hogy a városokban folyó helyi drogkereskedelmet a fegyintézetekből irányítják-e, vagy kívülről adták ki a parancsot a két héttel ezelőtt lezajlott mészárlásra. Hiába a főnökök elkülönítése a szuperbörtönök magánzárkáiban, mindig lesz egy helyettes, aki átveszi az irányítást. Idén májusban Amazonas szövetségi állam négy börtönében egy időben fojtottak meg 55 foglyot. Két évvel ezelőtt az ország több helyszínén kitört börtönlázadásokban több mint 140-en haltak meg. Minél több a halott a börtönökben, annál inkább elrettentheti a riválist, az áldozatok számával tudjuk bizonyítani erőnket a kábítószer-útvonalakon – ez a maffiózófelfogás lényege.
Van egy felvétel a július végi altamirai lázongásról, amelyen a lapostetőn két rab egy fejet rugdos. Valódit, fejfociznak. Hogy lehet eljutni idáig? A hatóságok magyarázatként mindig előhúzzák, hogy kétszeres a zsúfoltság a brazil börtönökben. Alig épül új büntetés-végrehajtási intézet, amely a fogva tartás körülményeinek korszerűen megfelelne. A bíróságok viszont állandóan termelik az újabb bebörtönzötteket: a 210 milliós Brazíliában több mint 800 ezer börtönlakó jut az eredetileg 368 ezer helyre. E téren az elmúlt tíz évben meghétszereződött a fogvatartottak száma. A latin-amerikai ország dicsekedhet a világon a harmadik hellyel Kína és az Egyesült Államok után. Brazíliában hatszázezren várnak sorukra, hogy megkezdhessék büntetésük letöltését. Évente 400-500 bűnöző nem jön ki élve a különböző lázadások, leszámolások és gyilkosságok miatt a börtönökből. A drogellenes harc következtében a bírák mostanában két kézzel szórják akár egy füves cigi miatt is a büntetéseket, és akire rábizonyul, hogy bandatag, az hosszú időre búcsút mondhat a szabadságának.
Hozzátartozó fejfát helyez el az altamirai lázadásban meggyilkolt férfi sírján
Fotó: Reuters
Latin-Amerikában létezik az erőszak kultúrája, ölni erre mást jelent, mint máshol. Brazília a világ első tíz országa közt van a lőfegyverrel elkövetett gyilkosságok terén, csak egy-két közép-amerikai állam áll előtte, például Salvador, Honduras. A dél-amerikai országban százezer lakosra évi 21,2 golyó által elkövetett gyilkosság esik, megelőzi Mexikót is, ahol ez a szám 13,6, és messze lekörözi az Egyesült Államokat, ahol évente ugyanennyi lakosra 3,6 tűzfegyverrel elkövetett emberölés jut. Ilyen számok után a béke szigetének tűnik az Európai Unió a 0,5-es arányszámával. Történik mindez egy olyan országban, ahol nincs egyetlen szomszéddal sem fegyveres összetűzés, esetleg határvillongás, polgárháború sem szedi áldozatait, és mégis ilyen siralmasak a számok.
Mi hiányzik jobban Brazíliának: a börtönök vagy az iskolák? Jelen helyzetben is-is, a jövőre nézve azonban az oktatási intézmények a fontosabbak. Ám évek alatt százmilliárd dolláros összegek tűntek el kézen-közön, és az oktatás egy helyben jár. Készült egy felmérés, amelybe a 17–19 éves korosztály körében iskolázatlanokat és középiskolát végzetteket vontak be. Azt vizsgálták, mennyien csatlakoznak a bűnbandákhoz.
A tanulatlanok közül számosan, míg a másik csoportból egy-kettő. Általában ebben a korban a kisebb dílerek már megjárták a börtönt, a bűn egyetemét, amelynek nyomát életük végéig magukkal hurcolják. Az egyik vagy másik banda iránt sem elkötelezett fiatalnak választania kell, hogy kihez csatlakozik, ugyanis a bűnszervezetek védelmet biztosítanak számára, ami a börtönben a túlélést jelentheti. Ám ennek ára van: kérnek majd egy kis szívességet, ha egyszer szabadulsz, de lehet, hogy ez a kérés már a börtönévek alatt elhangzik. Ezzel már óhatatlanul be is soroztak a gengszterek közé. A bandák mindennel ellátnak, „szolgáltatásaik” között van plusz élelemadag, ha jobb ágyat szeretnél, azt is megkapod, de ha saját fodrász kell, az is rendelkezésedre áll. Ha drogra támad kedved, az sem akadály. De ezt természetesen mind feljegyzik. Végül olyan összegű „számlád” kerekedik, hogy ha kikerülsz, akkor egész életedben sem tudod ledolgozni.
Az utóbbi évek alatt a brazil politikai osztály nem sokat törődött a börtönhelyzettel. El voltak foglalva a maguk korrupciós ügyeivel. A börtönök szép lassan átcsúsztak a bandák irányítása alá, mégpedig olyan mértékben, hogy ma már nehéz lenne kitépni a kezükből. Elmaradt befektetések, szakképzett fegyőrök hiánya, korrupt börtönszemélyzet – ezek mind-mind hozzájárultak ahhoz, hogy ma már a „comandók” diktálnak a brazil büntetés-végrehajtási intézményekben. A maffiózók képviselői folytatnak „békéltető tárgyalásokat” a börtönvezetéssel arról, hogy milyen követeléseik vannak az élelmezés, a gyógyszerellátás terén, ők terjesztik elő kívánságaikat a jogvédelem kérdéseiben, az ügyvédek biztosításában, de az ágyak minőségében is vannak feltételeik. Ha esetleg nem teljesítik ezeket, akkor számítani lehet véres lázadásra.
Jair Bolsonaro elnök a még keményebb kéz politikáját hirdette meg a bandákkal szemben. Kíméletlen harcot folytat a kábítószerbandák ellen, jelentős engedményeket tett a rendőrség fegyverhasználatában, amelyet egyre jobban militarizál. A brazil kongresszusi képviselők előtt fekszik a „jó állampolgárok” fegyverhez jutásának könnyítése, a drogügyekben elkapottak büntetésének növelése és az általános büntethetőség korhatárának csökkentése. Ez a politika találkozik a brazíliai lakosság többségének támogatásával, amely azt vallja, hogy „a halott bandita a jó bandita”. Ha sikert hozna a kemény kéz politikája, amelynek eddig nincsenek jelei, az is megnövelné a bebörtönzöttek számát, amihez hatalmas és biztonságos új börtönök építése válik szükségessé.
A brazil gazdaság már évek óta válságban van, a politikai vezetőknek a legkisebb gondjuk az, hogy a rabok jobb elhelyezésével foglalkozzanak. Kellene átfogó igazságszolgáltatási reform, amelyhez társulna a büntetés-végrehajtás teljes átszervezése, hogy legyen a hatalomnak esélye a börtönök feletti ellenőrzés visszaszerzésére. Ennek ma nincs itt az ideje – vallják a politikusok –, így hát minden megy tovább, mint annak előtte. Felkészülhetünk újabb véres leszámolási kampányokra a börtönökben. De vajon a „fejfocit” mivel múlják felül?
