Az orosz Armata szupertank is átment a tűzkeresztségen

Az elmúlt közel öt évben az oroszok kipróbáltak vagy hatszázféle fegyvert és különböző hadianyagokat a szíriai­ harctereken. Ők is úgy tartják, hogy a fegyvereknek harci körülmények között kell bizonyítaniuk: a puding próbája az evés, a fegyveré meg a gyilkolás.

A világ legkorszerűbb tankja dübörög a moszkvai Vörös téren a tavalyi győzelem napi ünnepségen. Külföldön is piacképes Fotó: REUTERS/Shamil Zhumatov

Az orosz fegyvergyárak szakértői kis híján egymás lábát tapossák, olyan nagy számban vannak jelen a szíriai Hmeimim orosz légitámaszponton. Adatokat gyűjtenek az általuk gyártott fegyverekről, hogy hazatérve javítani tudják a felmerülő hibákat. Április közepén maga Gyenisz Manturov orosz ipari és kereskedelmi miniszter számolt be egy tévényilatkozatában arról, hogy Szíriában bevetették az orosz szupertankot, a T–14 Armatát, amely jól vizsgázott. Ezzel lezárult a hosszú vita a moszkvai felső vezetésben: megkezdődik a harckocsi sorozatgyártása. A miniszter közlése szerint várhatóan jövőre engedélyezik a tank külföldi ­eladását. A legkorszerűbb technikai megoldásokat felvonultató harckocsi a világon az egyetlen ilyen fejlettségű. Természetesen még azoknak a külföldieknek sem árulják el a harckocsi gyártásának minden részletét, akik megveszik azt.

Mi volt az ellenérv a szupertankkal szemben? Minden nagyon jó, minden csodálatos, ám az orosz hadsereg az ára miatt nem engedheti meg magának. Ahhoz, hogy rendszeresítsék, több ezer darabra lenne szükség. A tervek szerint a jövőben kétezer-háromszáz harckocsit kellene lecserélni. A hírek szerint egy Armata előállítási költsége négyszázmillió rubel, hozzávetőleg 1,7 milliárd forint. Ez a költség vetekszik a világpiac legjobb és legdrágább tankjaiéval, az amerikai M1 Abramséval vagy a német Leopard 2-ével. Az Armata nem csupán egy tank, hanem egy platform. Az alapokból építkezve egyaránt lehet belőle gyalogsági harckocsit, rakétavetőt, önjáró löveget készíteni, de még sérült tankokat elvontató eszközt is.

Mitől lesz a T–14 Armata harmadik generációs? A nyugati országokban jelenleg hadrendben álló harckocsik mind a hidegháború termékei, harminc-negyven évvel ezelőtti tervezésűek.

A T–14-es fejlesztését 2000 körül kezdték el, pár darabot bemutattak 2015-ben a moszkvai Vörös téren rendezett katonai parádén, amelyen a németek fölött aratott második világháborús győzelem hetvenedik évfordulóját ünnepelték. A mindenki által annyira várt premier nem sikerült fényesre: a menetben az egyik harckocsi lerobbant…

A T–14 Armatában az a nagy újdonság, hogy a toronyban nem tartózkodik senki. A harckocsi toronyrésze így laposabb kialakítású, nehezebb célpontot nyújt az ellenségnek. A háromfős kezelőszemélyzet lentebb, egy titánkapszulában helyezkedik el. Ez a szemlélet, hogy védeni kell a jól kiképzett, tapasztalt tankosokat, a kilencvenes évektől honosodott meg az orosz tervezőknél, ellentétben a második világháborús felfogással, amikor az emberélet nem számított. A korabeli tankokon a lőszer együtt volt a kezelőszemélyzettel, ezért ha a torony találatot kapott, akkor szinte biztos volt, hogy az egész harckocsi felrobban. Az Armatán különválasztották az automata lőszeradagolót, így ha találat éri a harckocsit, a legénység nagy valószínűséggel túléli.

A világ legkorszerűbb tankja dübörög a moszkvai Vörös téren a tavalyi győzelem napi ünnepségen. Külföldön is piacképes
Fotó: REUTERS/Shamil Zhumatov

A másik nagy újdonság, hogy a kezelőszemélyzetnek nincs közvetlen fizikai rálátása a harcmezőre, hanem kamerákon tudják követni az eseményeket és a célpontokat. A toronyban 12,7 milliméteres géppuska és harminc milliméteres gépágyú szolgál a „puhább célpontok” leküzdésére. A hosszú, csaknem nyolcméteres ágyúcső 125 mm kaliberű. Ezek a fegyverek nem újak, nem hoznak frászt a NATO-n belüli ellenfelekre, de a radarrendszer, amely drónról, repülőgépről vagy felderítőegységektől is képes információkat kapni, különösen veszélyessé teszi azokat. Elmondások szerint az Armata hat kilométerig pontosan célba talál, ami ugyancsak értékelendő. Új rendszerű, ezerötszáz lóerős dízelmotor hajtja, de hogy tökéletesen lopakodóvá, azaz hangtalanná váljék, állítólag folynak a kísérletek elektromos meghajtással is.

Az orosz hadsereg másik nagy dobása, amelyet szintén kipróbált a szíriai frontokon, a hipermodern Szu–57-es vadászgép, amely az amerikai F–35 Lightning vagy az F–22 Raptor nagy vetélytársának ígérkezik. Az ötödik generációs orosz vadászgép ára mintegy harmincötmillió dollár, az amerikai F–22 Raptor árának a negyede, míg az F–35-ösnek a harmada – írta meg A haza fegyverzete című orosz magazin. A kísérleti szakasz végén járó gépből állítólag kettő járt Szíriában, de semmit nem lehet tudni a tesztelésükről.

A Terminator 2 nem csak egy amerikai film címe. Annál kicsit komolyabb darab: T–72-es harckocsi alvázára épült, ötventonnás acélszörny bújik meg e fantázianév mögött. Két harminc milliméteres gépágyúból, 7,62-es kaliberű géppuskából, rakétavetőből áll a fegyverzete. Ataka típusú lézerirányítású tankelhárító rakétával is fel van szerelve, amelynek hat kilométer a hatótávolsága. A feladata az, hogy a települések utcáin megtisztítsa a terepet az utána jövő harckocsik előtt. A gerillaharcmodorban különösen jó hasznát veszik, az épületekben megbúvó terrorista csoportokat pillanatok alatt fel tudja számolni. „Csakúgy mint a Szu–35-ös, a Terminator 2-es is bizonyított a szíriai frontokon. Nincs kétségem afelől, hogy sorozatgyártásuk felgyorsul” – állapította meg A haza fegyverzete magazin főszerkesztője.

Az AK–47 gépkarabély, amely egyszerűségében zseniális, még 73 évvel születése után is tartja népszerűségét. A világon számos helyen gyártják még ma is különböző válfajait. Az oroszok most elkészítették a sivatagi változatot, az AK–12-est, modernizált külsővel, meghagyva a mechanikáját, de jobban alkalmazkodva a rendkívüli körülményekhez, a porhoz, a szélhez, a nagy hőmérséklet-különbségekhez. Szíria sivatagos részénél jobb helyszínt nem is találhattak volna a kipróbálására. A sivatagi időjárásra az amerikai személyi támadó fegyverek igen érzékenyek, magyarán akkor mondanak csődöt, amikor a legnagyobb szükség lenne rájuk. A két kaliberméretben készített AK–12-es az elvárásoknak mindenben kiválóan megfelelt, és már rendszeresítették is az orosz hadseregben.

Mint minden háború, így a szíriai konfliktus is kiváló alkalmat teremt arra, hogy teszteljék az új fegyvereket. Ha harci körülmények között beválnak, az meghaladja bármilyen kimódolt és kifundált reklám erejét. A közel-keleti országok részéről igen nagy az érdeklődés az orosz fegyverek iránt. De az Egyesült Államok különböző kereskedelmi rendszabályokkal szándékozik büntetni azokat az államokat, amelyek jelentős mennyiségű orosz fegyvert vesznek. Így a fegyverexportban egyre nehezebb dolga van Moszkvának, amely e bevételből tudná biztosítani a tőkét saját hadserege fejlesztéséhez is.